
| 2008.07.01 -timi |
A zene csodálatos dolog, ha valamiért adnék Nobel-díjat a világban,akkor azt biztosan az egyetemes zene kapná, ami mindenhol ott van azéletünkben. Éveken át tanultuk az iskolapadban az alapokat (már ahol, sokunknál semmiféle képzés nem zajlott, még a kottát sem ismerjük), szóval egészenrégről hordjuk magunkkal, generációról generációra.
Dó, ré, mi fá, szó, lá, ti, dó, ezt ismételtük éveken át az iskolában,megjegyezni kézjelekkel együtt bonyolult volt. Legendák keringenekarról, hogy ezt Kodály Zoltánnak köszönhetjük, ám az igazság az, hogy őegy már régről ismert rendszert vett át. Célja az volt, hogy megtanítsanövendékeit a tiszta énekhangokra, pontosabban a biztoshangeltalálásokra. A rendszert Arezzoi Guido iskolája teremtette meg,kb. 1000-ben. Igen, ennyire régen, mégpedig egy Szent Jánosnak írthimnuszból, mert sorainak egy-egy kezdőhangja adja a szolmizációshangokat (UT-RE-MI-FA-SOL-LA-SI). Később úgy találták, hogy az UTszótagot nem lehet olyan jól énekelni, ezért Giovanni Battista Doni1640 körül a saját családnevének egy szótagjával helyettesítette azt.Egyes források szerint a Dominus (Úr, Isten) latin szóból eredeztethetőa dó. Kodály Zoltán pusztán átvette ezt és beültette a magyarénektanulás alapkövének, hogy legyen a zene mindenkié.
A germán és angolszász területeken, Magyarországon, Japánban aszolmizáció feladata az, hogy ábrázolja a hangok egymáshoz valóviszonyát, tonalitását, anélkül, hogy megkötné a hangnemet. Sokországban a szolmizációs hangot ABC-s névvel (C, D, E, F, G, A, H, C)helyettesítik, aminek ugyanez a lényege. Mindent összevetve, ha szerettük, ha nem, több mint ezer éves dolgot tanultunk meg.
Hirdetés | Hirdetés |
whitetulip írta:
eszterke írta:
red írta:
marimatsu írta:
marimatsu írta: