A rágcsálók ivartalanítását sok tévhit övezi. A leggyakoribb ellenvetés, hogy a műtét az állatok kis testtömege miatt túl kockázatos, illetve természetellenes, hiszen eredeti élőhelyükön sem ivartalanítja őket senki. Valóban igaz, hogy az ivartalanítás menete és technikája eltér a kutyákban és macskákban alkalmazottól, de ez közel sem jelenti azt, hogy nem kivitelezhető teljes biztonsággal. A műtétet mindig fizikális vizsgálat előzi meg, hiszen tervezhető műtétnek csak egészséges állatot vetünk alá.

A csincsillák eredeti élőhelye az Andok-hegység. Az állatok zárt közösségekben, szigorú hierarchiában élnek, főként éjszaka aktívak. A természetes élőhelyen tapasztalható nagy hőmér-sékleti ingadozások ellen véd a vastag, tömött bunda (egy szőrtüszőből 25-30 szőrszál is kinő), amelyet az indiánok is nagy becsben tartottak, s amely a spanyol hódítók érkezése után az állat vadászatának fő okává vált.

A rágcsálók a Földön élõ egyik legsikeresebb emlõscsoport, hiszen számtalan élõhelyet meghódítottak az evolúció során. Vannak kizárólag föld alatt élõ és nagyrészt vízi életmódú, fán lakó (arboreális) és nyílt területeken élõ rágcsálók, melyek élõhelyüknek, életmódjuknak megfelelõen specializálódtak.

Számos hiedelem, városi legenda és tévhit kering a rágcsálók és nyulak műtéti altatásáról. Az alábbiakban megpróbálunk szakszerűen, de közérthető módon választ adni ezekre a fontos, ugyanakkor sok félreértésre okot adó kérdésekre.

Informatív, komoly, rágcsálókkal és nyulakkal foglalkozó oldalak, ahol utánaolvashatunk az egy-egy fajjal kapcsolatos tudnivalóknak.

Tartsuk észben, hogy az internetes oldalak böngészése közben szerzett információ hasznos lehet ugyan, de nem helyettesítheti egy szakértő állatorvos segítségét. Betegséget soha ne diagnosztizáljunk az olvasottak alapján, ez kizárólag az orvos feladata a megfelelő vizsgálatok elvégzése után!

A rágcsálók között vannak társas és magányosan élő állatok. A társas rágcsálókat azonos nemű csoportokban célszerű tartani, hogy elkerüljük a nem kívánt vemhességet. Egyes fajoknál, pl. az egérféléknél a hímek nem vagy csak nagyon ritkán tarthatók együtt, a nőstények azonban jól megférnek egymással. Mindenképpen tájékozódjunk az adott fajról, mielőtt megvásárolnánk vagy örökbefogadnánk kis kedvencünket, mert a nem megfelelő csoportosítás viselkedési és egészségügyi problémákat okozhat. Kevesen tudják például, hogy nem lehet több hím és egy nőstény tengerimalacot egy légtérben tartani, mert a hímek versengenek a nőstényért, és akár meg is ölhetik egymást.

A kisrágcsálók táplálására, takarmányozására különös gondot kell fordítanunk. Nagyon fontos, hogy tudatosan, az állat számára legideálisabb módon takarmányozzunk, hiszen ezzel elejét vehetjük számos, csak későn felismerhető betegség kialakulásának, és kedvencünk egészséges, fitt és ellenálló lesz.