Az ELTE BTK Kínai Tanszéke az egyetlen olyan intézmény Magyarországon, amely kifejezetten Kína kutatásával, illetve a kínai nyelv és kultúra egyetemi szintû oktatásával foglalkozik. A Tanszék gyökerei a Pázmány Péter Tudományegyetemen (1949 óta Eötvös Loránd Tudományegyetem) 1924-ben alapított Kelet-ázsiai Intézetére nyúlnak vissza, ahol kínai nyelvet és kultúrát is oktattak. Az intézet elsõ vezetõje Prõhle Vilmos nyelvészprofesszor volt. Prõhle professzor 1942-ben vonult nyugdíjba, helyét Ligeti Lajos (1902–1987) vette át, aki ugyanakkor a Belsõ-ázsiai Intézet vezetõjeként is tevékenykedett.
Ligeti, aki 1924 és 1927 között Paul Pelliot-nál tanult Párizsban, a Magyar Tudományos Akadémia elnökhelyettese is volt. Bár az õ elsõdleges kutatási területe Belsõ-Ázsia volt, neki köszönhetõen és az õ vezetése alatt indultak meg a folyamatos sinológiai tanulmányok is, amelynek keretében kinevelõdött egy új kutató-generáció. Mivel a magyar könyvtárakban és archívumokban nagyon kevés írott kínai forrás volt fellelhetõ, Ligetinek az volt a véleménye, hogy Magyarországon nem lehet az egész kínai kultúrát kutatni, ezért csak két kutatási területet támogatott. Az egyik volt a történeti fonológia, a másik pedig Kína és a környezõ nomádok kapcsolatainak kutatása.
1949 után, a Kínai Népköztársaság megalakulásával a kínai-magyar kapcsolatok gyorsan fejlõdtek, a kínai és magyar könyvtárak között rendszeres könyvcsere folyt, ez könnyebbé tette a hazai sinológusok munkáját. Az 1950-es évektõl a rendszeres diákcsere is megindult. Bár ennek nem az volt a feladata, hogy sinológusokat képezzen, számos hazatérõ diák mégis részt vett a kínai kultúra kutatásában és oktatásában. A II. világháború után a kínai-magyar kapcsolatok fejlõdésével a Kelet-ázsiai Intézetet átnevezték Kínai és Kelet-ázsiai Tanszékké.
A 60-as évektõl új kutatási témák kerültek elõtérbe, például a magyar-kínai irodalmi kapcsolatoknak, a klasszikus novellák társadalomtörténeti aspektusainak, valamint a klasszikus filozófiai munkák történeti aspektusainak kutatása. Azonban ennek az idõszaknak az elejétõl a kínai-magyar kapcsolatok hanyatlásával (amely a politikában gyökerezett) a Tanszék egyre inkább háttérbe szorult. A kulturális forradalom tíz éve alatt nem volt kapcsolat a Kínai Népköztársasággal, így csak nagyon kis számú hallgató végzett a Tanszéken.
A helyzet csak a 80-as évek elején változott, amikor ez a tudományterület ismét nagy népszerûségnek kezdett örvendeni, és ezáltal a Tanszék is visszanyerte régi státusát és megbecsülését. Ezt követte az 50-es és 60-as évekhez hasonlóan széleskörû kutatások folytatása és irodalmi fordítások megjelenése. A Kínai Népköztársasággal való kulturális kapcsolatok újrafelvételével a 80-as évek végén új korszak kezdõdött.
1986-ban a kínai A-szak lett, melynek következtében megnõtt a felvett hallgatók száma. Másrészt viszont az 1990-es években az egész magyar felsõoktatásban komoly leépítésekre került sor, amely Tanszékünkre meglehetõsen negatív hatással volt. A problémák megoldására kidolgoztunk egy hosszú távú tervet Tanszékünk revitalizálására és újjáalakítására, igénybe véve különféle külsõ támogatásokat is az intézmény megerõsítésére.
A hosszú távú stratégia egyik legfontosabb elemeként többéves elõkészítés után 2000-ben az ELTE BTK Nyelvtudományi Doktori Iskoláján belül megindítottuk asinológiai doktori programot, amelyen hároméves képzés keretében a hallgatók Ph.D. fokozatot szerezhetnek.
További fontos feladatunknak tartottuk és tartjuk a külföldi szakmai kapcsolatok kiszélesítését, oktatóink rendszeresen járnak külföldi sinológiai központokba kutatni és elõadni, s számos neves külföldi elõadó fogadta el meghívásunkat rövid kurzusok tartására. Így az utóbbi években járt nálunk többek között Livia Köhn (Boston University), Marco Ceresa (University of Venice), Lee Feigon (Colby College, University of Chicago), Robert M. Gimello (Harvard University), William G. Boltz (University of Washington), Michael Friedrich (Universität Hamburg), Bart Dessein (Universiteit Gent), Leslie de Vries (Universiteit Gent), Dorothy Wong (University of Virginia), Robert Buswell (University of California) és Lilla Russell-Smith (CIAA, Museum of Asian Art, Berlin).
2002-tõl a kínai szak is áttért a kreditrendszerre, amely a tananyag némi modernizálásával járt.
2006 szeptemberétõl a felsõoktatási reform keretében a kínai stúdiumok az Ókori és keleti nyelvek és kultúrák alapszak részévé váltak,kínai szakirány néven. 2007-tõl a felvételizõk már jelentkezésük beadásakor megjelölhetik, hogy a kínai szakirányra kívánnak jelentkezni. A reform a kínai szakos képzés teljes átalakításával és korszerûsítésével járt együtt. Jelenleg a hároméves alapképzés (BA) fõ célja, hogy a hallgatók magas szintû modern kínai nyelvi ismereteket és kommunikációs képességet szerezzenek, emellett megismerjék a kínai történelem és kultúra olyan alapvetõ elemeit, amelyek nélkül Kína nem érthetõ meg. Az alapvetõen gyakorlati központú alapképzés után a hallgatók eldönthetik, hogy kilépnek a munkaerõpiacra – ahol nagy kereslet mutatkozik a kínaiul jól beszélõ, kínai kultúrában jártas munkatársak iránt –, vagy magasabb szinten folytatják tanulmányaikat valamelyik mesterképzésben.
A kínai szakirány mellett a Kínai Tanszék két BA-szintû programot mûködtet. AKínai minort nem kínai szakirányos hallgatók vehetik fel, e képzés nagyrészt megegyezik a kínai szakiránnyal, csak némileg kevesebb tanegységet tartalmaz (65 kredit helyet 50-et). AKínai tolmács- és fordítóképzés specializációt azok a kínai szakirányos diákok választhatják, akik szeretnék modern kínai nyelvi ismereteiket a lehetõ legmagasabb szintre fejleszteni. Mindkét képzés hároméves, s a hallgatóknak rögtön az elsõ félévükben meg kell kezdeniük ezen tanulmányaikat. A fentiek mellett a Tanszék részt vesz még aKelet-ázsiai kultúrák minor képzésben is, melynek keretében a hallgatók viszonylag szabadon válogathatnak (50 kredit értékben) a Távol-keleti Intézet által meghirdetett különbözõ nyelvi és kulturális tanegységek között.
A kétszintû képzés bevezetése elõtt a Tanszék két program elindításában és mûködtetésében vett részt a Belsõ-ázsiai Tanszékkel közösen: a buddhizmus története programéban és a koreai programéban. Az új rendszerben a koreai program önállókoreai szakiránnyá vált, a buddhista stúdiumokat pedig a tervek szerint önálló mesterképzésként folytatjuk.
Jelenleg mintegy 150 kínai szakos hallgatónk van, évente 25–30 hallgató nyer felvételt kínai szakirányra. Az alapképzésben részt vevõ hallgatóink jelentõs részének lehetõsége van arra, hogyösztöndíjjal egy tanévet a Kínai Népköztársaságban tanuljon (kormányegyezmény keretében).
2006-ban alakult meg a Kínai Tanszékhez sok szállal kötõdõELTE Konfuciusz Intézet (EKI). Az EKI nemcsak külsõsöknek indít kínai nyelvtanfolyamokat, hanem a nem kínai szakos ELTE-s diákoknak is kínál ingyenes nyelvi kurzusokat. Emellett saját könyvtárral rendelkezik, s különbözõ kulturális programjaiban aktívan részt vesznek a kínai szakos hallgatók.
A Tanszék munkáját az intézeti könyvtárKelet-és délkelet-ázsiai gyûjteménye segíti, ahol a hallgatók hozzáférhetnek a tanulmányaikhoz, kutatásaikhoz szükséges tankönyvekhez és szakirodalomhoz.
