A hét évfordulója - Az első magyar hangosfilm bemutatása
Noha ma már a térhatású dolby surround technika uralja a filmhangot, a harmincas évek elején még a némafilmek is csodaszámba mentek.
 |
| Al Jolson |
A húszas évek közepétől a kormányzat kézbe vette a nemzeti filmgyártás újjáteremtésének ügyét. Filmrendeletet bocsátanak ki, s létrehozták a Filmipari Alapot, valamint a Magyar Filmirodát. A húszas évek végén pedig már seregnyi mérnök és feltaláló dolgozott a hangosfilmrendszer kimunkálásán, minek következményeként 1929-ben már több mint kétszáz különféle hangosfilm-technikával kísérleteztek. A hangosfilm megszületése fontos korszakváltást hozott a film történelmében. A Filmipari Alap 1927-ben megvásárolta a csődbe jutott Corvin filmgyárat, 1928-ban megalakították a Hunnia Filmgyár R.T.-t, melynek feladata a játékfilmgyártás volt. A filmgyártás újraindításához szükséges technikai, gazdasági és jogi feltételek megteremtése pillanatában azonban berobbant az 1929-es gazdasági válság, majd a hangosfilm. Így megkettőződött a feladat: a némafilmnél sokkal drágább hangosfilm gyártást kellett megteremteni.
A Forum mozi 1929. szeptember 20-án mutatta be Az éneklő bolond (The Singing Fool) című hangosfilmet, ami elsőnek tekinthető Magyarországon. Egyéb kísérletezésként 1929-ben Kertész Mihály a Noé bárkája (Noah's Ark) című filmjéhez hangos beköszöntőt készített magyar nyelven. Gaál Béla 1929-ben forgatott Csak egy kislány van a világon című filmjét a Fox Movietone News felvevő berendezését kölcsönkérve, hangosították. A filmet - melyben elsősorban magyarnótákat hallhatnak a nézők, de néhány szó is elhangzik - 1930. május 12-én mutatták be.
1930-ban hangosítani kezdték a budapesti premiermozikat, 1931-ben pedig már vidéken is elterjedt a hangosfilm. 1930-ban a Vasárnap délután című UFA-filmben Willy Fritsch magyarul énekelte a "Harminckettes baka vagyok én" című dalt. 1931-re a Hunnia filmgyárat alkalmassá tették a hangfelvételre. Az első ott készült magyar hangosfilm az 1931 szeptember 25-én bemutatott A kék bálvány volt, mi az amerikai krimik gyenge utánzatának minősíthető, nem is aratott átütő sikert. Mégis ezt az 1931. szeptember 25-i dátumot tekintjük a magyar hangosfilm születésnapjának. A filmet - Lázár Lajos rendező alkotását, ami Bónyi Adorján népszerű regényéből készült - a körúti Royal Apolló moziban mutatták be.
A film története túlnyomórészt Amerikában játszódik. Egy birtokát vesztett báró végső kétségbeesésében kivándorol, és pincérként helyezkedik el egy bárban. Amikor azonban sorsjátékon nyer egy kis földdarabot, megpróbál farmerként gazdálkodni. Végül egy szerencsés fordulattal mégis hazakerül.
 |
| Al Jolson |
Jávor Pál alakítja a lecsúszott dzsentri szerepét, aki azután a harmincas-negyvenes években sorozatban játszotta el a testére szabott hasonló figurákat. Még slágere is volt a filmnek. Gózon Gyula - másik férfi főszereplő -, énekelte-fütyülte Harmath Imre betétdalát: "Van London, van Párizs, van Konstantinápoly, de nékem mindhiába, egy van, csak Pest".
A kék bálvány mégsem lett olyan sikeres, mint gyártói szerették volna. A közönség idegenkedve fogadta a messzi Amerikában játszódó történetet. Valami hazai érdekességre vágytak. Meg is kapták, nem sokkal ezután. Alig két hónappal A kék bálvány bemutatása után elkészült a Berlinből hazahívott Székely István minden idők egyik legsikeresebb magyar filmje, a Hyppolit, a lakáj. Ez a film már megtalálta azt a formát, ami a magyar polgári komédia alaphangneme lehetett, s ami az elkövetkező időket dominálta.
A hangosfilm megjelenésével megváltozott a színjátszás stílusa is, mert a hangosfilm természetesebb színészi jelenlétet igényel. A némafilm színészeinek nagy mozdulatai, kifejező gesztusai a beszéddel együtt már mesterkéltnek, erőltetettnek tűntek a vásznon. Egy ideig viszont sokkal statikusabbá váltak a filmek, mert a hangosfilmekben a színészek alig mozoghattak, hiszen helyhez kötötte őket a kellékek közé dugott mikrofon, s a kamera hangszigetelt fülkéből rögzítette a jeleneteket a nagy gépzaj miatt. (Ezeket a nehézségeket részben a hamarosan elterjedő utószinkron eljárás oldotta meg.)
Az első egészestés hangosfilmet, A dzsesszénekest 1927-ben mutatták be. S noha sokan féltették a hangtól a filmet, mert attól tartottak, hogy kifejezési eszközei elszegényednek, már a 30-as években számos művészi értékű hangosfilm született. (pl. Josef von Sternberg Kék angyal, René Clair Párizsi háztetők alatt, Eizenstein Jégmezők lovagja)
