A találmány tárgya eljárás új, (I) általános ké ple tű 2-ami no-alkil-1,2- be nzi zotiazol- 3 (2H,-on-l,l-dioxid-származékok, valamint ezeket hatóanyagként tartalmazó szorongásgátló és vérnyomáscsökkentő szerek előállítására. 5
A szorongás valamilyen jövőbeli eseménnyel kapcsolatos félelem vagy aggodalom.
A megfelelő kiváltó ingerekre reagálva minden vagy majdnem minden emberben fellépnek időnként szorongási tünetek. Bizonyos 10 egyéneknél az élet mindennapi problémái által kiváltott szorongási vagy pánik-érzetek úgy elhatalmasodhatnak, hogy az egyén megszűnik a társadalom hasznos tagja lenni. Bár a szorongás kezelésében a terápia legelönyö- 15 sebb módszere a személyes csoportfoglalkozás, a kemoterápiás szerek alkalmazása az egyidejű pszichoterápiás kezelés kiegészítéseként hasznos eszköznek bizonyult ahhoz, hogy a súlyosan sérült egyén visszanyerje 20 munkaképességét.
A szorongás kezelésére alkalmazott szerek közül jelenleg a legjobbak a benzodíazepinek. Ezek közül általánosan használt szerek a klór-diazepoxid, a diazepam és az oxa- 25 zepain. A vegyületeknek ez a csoportja a visszaélés erős veszélyét hordozza, különösen a terápiának alávetett betegek körében. Továbbá a benzodiazepinek általában nemkívánatos szedativ hatásokat fejtenek ki, és 30 káros kölcsönhatásba lépnek inás drogokkal, pl. az alkohollal.
Kísérleteink során azt tapasztaltuk, hogy a szorongásgátló szerek egy új csoportja, az aromás 2-amino-alkil-l,2-benzizo- 35 tiazol-3 (2H )-on-1, 1-dioxid-szár mazékok általában mentesek a benzodiazepinek nemkívánatos hatásaitól. Ezek a vegyületek a találmány szerinti módon alkalmazva enyhítik a rendkívüli mértékű szorongást, aggodalmat, 40 nyugtalanságot, feszültséget, neurotikus depressziót, és bizonyos személyiségzavarok kezelésében is felhasználhatók. Ezenkívül a találmány szerinti készítmények a magas vérnyomással szemben is hatásosak; csökkentik 45 az ilyen tüneteket mutató beteg vérnyomását.
A találmány tárgya eljárás (1) általános képletű 2-amino-alkil-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid-származékok - ahol
| X | jelentése (a), (c), (d) vagy (e, általános képletű csoport; | 50 |
| n | jelentése 2 és 5 közötti egész szám; | |
| B | jelentése oxigénatom vagy =NH képletű csoport, | |
| Rí | jelentése hidrogénatom vagy metoxicsoport - | 55 |
| és | gyógyászatilag elfogadható savaddíciós | |
| sóik | előállítására.A találmány további tárgya a fenti ve- | |
gyületeket hatóanyagként tartalmazó szórón- 60 gásgátló és vérnyomáscsökkentő hatású gyógyszerkészítmények előállítása.
A .gyógyászatilag elfogadható savaddiciós só* kifejezésen az (I) általános képletű vegyűlet bármely nem toxikus szerves vagy 65 szervetlen savaddíciós sóját értjük. Ilyen sókat képező szervetlen savak pl. a sósav, hidrogén-bromid, kénsav és foszforsav, a savanyú fémsók, mint pl. a náLrium-monohidrogén-ortofoszfát és a kálium-hidrogén-szulfát. Megfelelő sókat képző szerves savak pl. a mono-, di- és trikarbonsavak, mint pl. az ecetsav, glikolsav, tejsav, piroszólösav, malonsav, borostyánkősav, glutársav, fumársav, maleinsav, borkősav, citromsav, aszkorbinsav, maleinsav, hidroxi-maleinsav, benzoesav, p-hidroxi-benzoesav, fenil-ecetsav, fahéjsav, szalicilsav, 2-fenoxi-benzoesav és a szulfonsavak, mint pl. metánszulfonsav vagy 2-hidroxi-etánszulfonsav. Képezhetünk mono- vagy disavas sókat, és ezek lehetnek hidratált vagy vízmentes alakúak. Az (I) általános képletű vegyületek savaddíciós sói általában kristályos anyagok, melyek vízben és különböző hidrofil szerves oldószerekben oldhatók. A sók olvadáspontja általában magasabb és kémiai stabilitásuk nagyobb, mint a szabad bázisoké.
Az (I) általános képletű vegyületek egy-egy szűkebb körét képezik az (la) általános képletű 2-[w-(/2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2—íl/— metil-amino,-alkil]-1,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidok, az (Id) általános képletű 2-[w-(/2,3-dihidro-l,4-benzoxazin-3-il/-metil-amino)-alkil]-1,2-benzizotiazol-3(2H )-on-l,l-dioxidok, az (lg) általános képletű 2-[v-(szubsztituált /indol-3-il/-etilamino)-alkil]-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidok, az (Ih) általános képletű 2-[v-(/szubsztituált/ l,2,3,4-tetrahidro-fi-karbolinil)-alkil]-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidok és az (Ii) általános képletű 2-[w-(/szubsztituált/tetralin-2-amino)-alkil]-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-1,1-dioxidok.
Előnyösen alkalmazhatók az olyan (Ih) általános képletű vegyületek, melyekben az alkillánc végén egy szubsztituált 1,2,3,4-tetrahidro-5-karbolin gyűrűrendszerből álló szubsztituens helyezkedik el.
A legelőnyösebbek az olyan (la) általános képletű vegyületek, melyekben az alkillánc végén egy 2,3-dihidro-l,4-benzodioxin—2—il gyűrűrendszerből álló szubsztituens található.
A képletekben -(CH2,n-nel jelölt alkiléncsoportot úgy tekinthetjük, mint egy összekötő hidat, mely elválasztja egymástól a két végén elhelyezkedő heterogyűrűs rendszereket. Mint említettük, az n 2 és 5 közötti egész számot jelent. Előnyösen alkalmazhatók azok a vegyületek, melyekben n jelentése 2 és 4 közötti szám.
Az (I, általános képletű vegyületeket előállíthatjuk egy megfelelő (II) általános képletű nukleofil amin és egy (III, általános képletű N-alkil-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid reagáltatásával amint az az 1. reakcióvázlaton látható, ahol X és n jelentése azonos az (I) általános képletnél megadottal, (L) jelentése pedig valamilyen lehasitható 3
-33 HU 201064 Β csoport, pl. klói— vagy brómatom, mezilátvagy tozilátcsoport.
A nukleofil reakciót előnyösen úgy hajtjuk végre, hogy a (II) általános képletű vegyületből és a (III) általános képletű vegyü- 5 létből körülbelül ekvimoláris mennyiséget reagáltatunk. Az alkalmazott reagensektől függően a reakcióidő kb. 1 órától 24 óráig terjedhet. A reakcióhőmérséklet 25 °C-tól 140 °C-ig, előnyösen 60 °C-tól 125 °C-ig tér- 10 jed.
A reakciót előnyösen valamely szerves tercier bázis, pl. egy trialkil-amin vagy piridin, vagy pedig valamilyen szervetlen bázis, pl. kálium-karbonát jelenlétében hajt- 15 juk végre.
Minthogy a reagensek általában kristályos anyagok, előnyösen oldószereket is alkalmazunk. Erre a célra bármilyen, nein reakcióképes oldószer megfelelő. Előnyösen 20 használhatók azok az oldószerek, melyeknek forráspontja 60 °C és 150 °C közé esik. Használhatunk pl. petrolétereket, klórozott szénhidrogéneket, olyanokat mint pl. szén-tetraklorid, etilén-klorid, metilén-klorid, 25 kloroform: klórozott aromás vegyületeket, olyanokat mint pl. az 1,2,4-triklór-benzol, vagy o-diklór-benzol; szén-diszulfidot; étereket, olyanokat mint pl. dietil-éter, tetrahidrofurán vagy p-dioxán; aromás oldószereket, 30 olyanokat mint pl. benzol, toluol, xilol, vagy alkoholokat, mint pl. etanol. Különösen előnyösek azok az oldószerek, melyek elősegítik a nukleofil reakciókat, mint pl. a dimetil-szulfoxid és a dimetil-formamid. 35
Az (I) általános képletű vegyületek a technikában jártasak számára ismert módszerekkel izolálhatok, pl. úgy hogy a reakciókeveréket a szilárd anyagok eltávolítása céljából leszűrjük, majd a szűrletet a ható- 40 anyag kinyerése céljából bepároljuk.
A (II) általános képletű nukleofil primer aminok a kereskedelemben kaphatók, vagy olyan vegyületek, melyeknek leírása az irodalomban megtalálható. Másrészt könnyen 45 előállíthatók a megfelelő ciano-származékok redukálásával is. igy pl. az olyan (II) általános képletű vegyületeket, melyekben X jelentése (a) általános képletü csoport [ahol B jelentése az (I) általános képletnél megadott], 50 a megfelelő (IV) általános képletű ciano-vegyület redukálásával állítjuk elő.
Az ilyen redukciót többféle reagenssel hajthatjuk végre, pl. hidrogéngázzal végzett katalitikus redukcióval valamilyen fém katali- 55 zátor, pl. aktiv szénen kötött palládium, Raney nikkel, platina, ródium, ruténium vagy platina-oxid jelenlétében. Ezenkívül előnyösen alkalmazhatunk olyan reagenseket, mint pl. diborán, nátrium-bór-hidrid, lltium-alumí- 60 nium-hidrid, vagy végezhetjük a redukciót fémek oldásával, pl. úgy, hogy folyékony ammóniában valamely kis mólsúlyú alifás aminban lítiumot, nátriumot, káliumot, kalciumot, cinket, magnéziumot, ónt vagy vasat, vagy 65 4 pedig valamely hidroxilcsoportot tartalmazó oldószerben vagy valamely ásványi sav vizes oldatának jelenlétében nátrium-, alumíniumvagy cink-anialgámot, cinket, ónt vagy vasat alkalmazunk.
Az olyan (Π) általános képletű nukleofil vegyületeket, melyekben X jelentése (a) általános képletű csoport, úgy állíthatjuk eló, hogy a megfelelő ciano-vegyületet valamely alkalmas oldószer jelenlétében 1-2 mólekvivalcnsnyi litium-aluniinium-hidriddel reagáltatjuk. Előnyösen kb. 1,5 mólekvivalens hidridet alkalmazunk. A reakcióidő kb. 30 perctől kb. 24 óráig terjedhet. A felhasznált reagensektől, az oldószertől és a hőmérséklettől függően előnyösen kb. 1 és 5 óra közötti reakcióidőt alkalmazunk. A reakcióhőmérséklet -78 °C-tól 60 °C-ig terjedhet, előnyösen kb. 20 °C. Oldószerként használhatunk étereket, olyanokat mint pl. dietil-éter, tetrahidrofurán (THF), p-dioxán, 1,2-dimetoxi-etán (DME), diglyme, vagy aromás oldószereket, mint pl. benzol, toluol vagy xilol.
A (IV) általános képletű ciano-származékok többsége ismert vegyület, vagy az alábbiakban leirt módon előállítható. Pl. az (V) általános képletű vegyületet - ahol B jelentése a fenti - a fentiekkel azonos módon 2-bróm- vagy előnyösen 2-klór-akril-nitrillel reagáltatjuk. Ezt úgy végezzük, hogy az (V) általános képletű vegyületből és a halogénezett akril-nitrilböl kb. ekvimoláris mennyiségeket veszünk, és valamely alkalmas oldószerben összekeverjük 2 vagy több mólekvivalensnyi bázissal, pl. kálium-karbonáttal. A reakcióidő 0 °C és a reakciókeverék forráspontja közötti hőmérsékleten kb. 1 órától 24 óráig terjedhet. Oldószerként használhatunk dimetil-formamidot, dimetil-szulfoxidot, acetont, klórozott szénhidrogéneket, olyanokat mint pl. szén-tetraklorid, kloroform vagy metilén-klorid, étereket, mint pl. dietil-éter, tetrahidrofurán vagy diglyme, aromás oldószereket, olyanokat mint pl. benzol, toluol vagy xilol, vagy alkoholokat, mint pl. metanol vagy etanol.
Ha B jelentése =NH csoport, akkor a termékek (melyeknél B jelentése =0 vagy =NH) keverékét kapjuk. Ezeket a keverékeket a szakmában jártasak előtt jól ismert módszerekkel választhatjuk szét, pl. szilikagélen történő kromatografálással vagy frakcionált kristályosítással.
A (III) általános képletű vegyületek lényegében a szacharin N-alkil-származékai. A (III) általános képletü vegyületben az L-lel jelölt lehasitható csoport lehet bármilyen, a szakmában e célra szokásosan alkalmazott csoport, pl. tozilát- (OTS), vagy mezilátcsoport (OMS), jód-, bróm-, klóratom vagy hidroxilcsoport. Azok a (III) általános képletű szubsztrátumok, melyekben t jelentése brómvagy jódatom, úgy állíthatók elő, hogy a megfelelő dialkil-halogenidet valamilyen alkalmas oldószerben kb. 100 °C-os hőmérsékleten
HU 201064 Β kb. 1 órán át kezeljük a szacharin nátriumsójának egy ekvivalensnyi mennyiségével, amint az a 2. reakcióvázlaton látható, ahol Hal jelentése klór-, bróm- vagy jódatom.
Alkalmas oldószerek pl. a dimetil-formamid, dimetil-szulfoxid, aceton, az aromás oldószerek, mint pl. benzol, toluol, xilol, valamint az éterek, mint pl. dietil-éter, tetrahidrofurán vagy 1,2-dimetoxi-etán.
Az (I) általános képletű vegyületek szorongásgátló és vérnyomáscsökkentő hatásúak. A szorongásgátló tulajdonságok in vitro meghatározhatók az 5-HTn receptorkötési vizsgálatokkal [Middlemiss és munkatársai, Eur. J. Pharmacol., 90, 151-3 (1983), valamint Glaser és munkatársai, Arch. Pharmacol., 329, 211-215 (1985)]. Az itt leírt vegyületek vérnyomáscsökkentő hatását a Fozard [J. Cardiovascular Pharm., 4, 829-838 (1982)] által leírt eljárással meghatározhatjuk altatott, normotenzív és/vagy éber állapotban lévő spontán hipertenziv patkányokban.
A találmány szerinti eljárással előállított vegyületeket tartalmazó készítmények beadhatók orálisan, szubkután, intravénásán, intramuszkulárisan, intraperitoneálisan vagy rektálisan. Előnyösen az orális beadási módot alkalmazzuk. A beadandó mennyiség lehet bármely hatásos mennyiség, ami függ a betegtől, a beadás módjától és a szorongás súlyosságától. A beteg állapotától és a beadás módjától függően kívánatos lehet napi többszöri beadás.
Orális beadás esetén az (I) általános képletű vegyületnek szorongásgátlóként vagy vérnyomáscsökkentőként hatásos mennyisége 0,005-10 mg/testtömeg-kg/nap, előnyösen 0,05-5 mg/testtömeg-kg/nap. Az (la) általános képletű vegyület szorongáscsökkentő dózisa előnyösen kb. 0,1 mg/testtömeg-kg/nap. A gyógyászati készítmények egységdózis-formái 1-50 mg hatóanyagot tartalmazhatnak, és naponta egyszer vagy többször alkalmazhatók.
Parenteráíis beadás esetén az (I) általános képletű vegyület szorongásgátlóként vagy vérnyomáscsökkentőként hatásos menynyisége kb. 0,005-10 mg/testtömeg-kg/nap, előnyösen kb. 0,05-5 mg/testtőmeg/nap. A parenteráíis készítmény egységdózis formájában 0,1-10 mg hatóanyagot tartalmazhat, és naponta egyszer vagy többször alkalmazható.
Orális beadáshoz a hatóanyagokat feldolgozhatjuk szilárd vagy folyékony készítményekké, amelyek lehetnek kapszulák, pirulák, tabletták, szögletes tabletták, olvadékok, porok, oldatok, szuszpenziók és emulziók. Szilárd egységdózis-formaként általában kapszulákat vagy tablettákat alkalmazunk. A kapszulák lehetnek közönséges zselatin-tipusúak, ée tartalmazhatnak további adalékanyagokat is, pl. felületaktív anyagokat, lubrikánsokat és inért töltőanyagokat, olyanokat mint pl. laktóz, szacharóz vagy kukoricakeményitó. Az (I) általános képletű vegyületeket tablettákká is feldolgozhatjuk hagyományos tabletta-alapanyagok, mint pl. laktóz, szacharóz vagy kukoricakeményitő, továbbá kötőanyagok, mint pl. akácmézga, kukoricakeményítő vagy zselatin, dezintegráló szerek, mint pl. burgonyakeményitő vagy alginsav, és lubrikánsok, mint pl. sztearinsav vagy magnézium-sztearát hozzáadásával.
Parenteráíis beadáshoz a találmány szerinti eljárással előállított vegyűletekból egy fiziológiásán elfogadható higitószerben - valamely gyógyászatilag elfogadható hordozóanyag hozzáadásával vagy anélkül - injektálható dózisokban oldatot vagy szuszpenziót készíthetünk. A megfelelő hígító- vagy hordozóanyagok lehetnek steril folyadékok, pl. viz vagy olajok, és adott esetben felületaktiv anyagokat vagy egyéb, gyógyászatilag elfogadható adalékanyagokat is tartalmazhatnak. A találmány szerinti készítmények előállításához használt olajok lehetnek kőolaj-, állati, növényi vagy szintetikus eredetűek, mint pl. földimogyoró-, szója- vagy ásványolaj. Általában előnyösen használható hordozóanyagok - különösen az injektálható oldatok előállításához - a víz, vizes sóoldat, vizes dextrózés invertcukor-oldatok, az etanol és a glikolok, mint pl. propilén-glikol vagy poli(etilén-glikol).
Az alábbi példák a találmány bemutatására szolgálnak, annak oltalmi köre nem korlátozódik a bemutatott példákra.
1. Példa
2-{4-[ (2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2-il)-metil-amino]-butil]-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid
N-(4-brójB-butil)-szacharin ml vízmentes N,N-dimetil-formamidhoz (DMF) és 2,18 g 55 %-os (50 mM) nátrium-hidridhez hozzáadunk 9,25 g (50 mM) szacharint 80 ml vízmentes DMF-ben oldva. 15 perc elteltével gyorsan hozzáadunk 25 ml (200 mM) 1,4 dibróm-butánt, és a reakcióelegyet keverés közben 1 órán át 100 °C hőmérsékleten tartjuk. Ezután a keveréket lehűtjük, leszűrjük és a DMF-et elpárologtatjuk belőle. A nyers terméket metilén-kloridban oldjuk, az oldatot leszűrjük, megszárítjuk és bepároljuk. Sárga színű olajat kapunk, ezt szilikagél oszlopon, metilén-klorid és metanol 98:2 arányú elegyével kromatografáljuk, igy 13,4 g színtelen olajat kapunk, kihozatal: 84%. Ezt az olajat izopropanolból átkristályositva megkapjuk az N-(4-bróm-butil)-szacharint, melynek olvadáspontja 72 °C. NMR CDCb/TMS 60 MHz: 8,20-7,85 (m, 4H Ar), 4,00-3,30 (ni, 4H), 2,40-180 (m, 4H).
HU 201064 Β
2-{4-[(2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2-il)-metil-amino]-butil}-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l- dioxi d-h idroklori d ml Ν,Ν-dimetil-formamidban (DMF) elkeverünk 0,965 g (5,48 mM) 2-amino-metil-1,4-benzodioxánt 3 g kálium-karbonátot és
1,43 g (4,5 mM) - a fenti módon elóállított N-(4-bróm-butil)-szacharint. A reakcióelegyet egy éjszakán át 100 °C-os hőmérsékleten keverjük, majd lehűtjük, leszűrjük és szárazra pároljuk. A maradékot etil-acetátban oldjuk, vizzel mossuk, majd hig sósavval megsavanyitjuk. Az elváló olajat éterrel, 5%-os sósav-oldattal, majd vízzel mossuk, megszárítjuk és szárazra bepároljuk, így 1,3 g nyers, sárga színű szilárd anyagot kapunk. Ezt az anyagot szabad bázissá alakítjuk, majd szilikagélen metilén-klorid és metil-alkohol 97:3 arányú elegyével gyorskromatográfiás eljárással tisztítjuk, igy megkapjuk a kívánt vegyületet (0,91 g). A vegyület sósavas sóját izopropanolos etil-acetát oldatból átkristályositva megkapjuk a címben jelzett vegyületet, melynek olvadáspontja 210 °C.
Lényegében ugyanezt az eljárást követve, de az N-(4-bróm-butil)-szacharin helyett N-(2-bróm-etil)-szacharint alkalmazva a 2-{2-[ (2,3-dihidro-l ,4-benzodioxin-2-il)-metil-amino]-etil}-1,2-benzizotiazol-3 (2H )-on-l ,1-dioxidot kapunk, aminek olvadáspontja 181 °C.
2. Példa
2-{4-[2-(l,2,3,4)-tetrahidro-/}-karbolinil]-butil}-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid
Lényegében az 1. példában leírt eljárást követve, de a 2-amino-etil-l,4-benzodioxán helyett l,2,3,4-tetrahidro-j3-karbolint alkalmazva előállítjuk a cím szerinti vegyületet, és sósavas só alakjában kikristályositjuk. A só olvadáspontja 272 °C.
3. Példa
2-[ 4-(8-metoxi- tetralin-2-amino )-butil]-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid
Lényegében az 1. példában leírt eljárást követve, de 2-amino-etil-l,4-benzodioxán helyett 8-metoxi-2-amino-tetralint alkalmazva előállítjuk a cint szerinti vegyületet, és sósavas só alakjában kikristályositjuk. A só olvadáspontja 233 °C.
4. Példa
2-{4-[2-(5-metoxi-indol-3-il)-etil-amino]-butiI}-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid
Lényegében az 1. példában leírt eljárást követve, de 2-(aniino-etil-l,4-benzodioxán helyett 5-inetoxi-triptaniint alkalmazva előállítjuk és sósavas só alakjában kikristályositjuk a cím szerinti vegyületet. A só olvadás előtt elbomlik.
1H NMR (szabad bázis, CDCI3+CD3OD, 360 MHz, ppm): 8,4 (1H, s), 8,0-7,7 (4H, m), 7,2-6,75 (4H, m), 3,8 (3H, s), 3,8-3,6 (2H, m),
3,15 (4H, m), 2,9 (2H, t), 1,85 (4H, m).
5. Példa
2-{4-[(2,3-dihidro-l,4-benzoxazin-3-il)-metil-amino]-butil}-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid
Lényegében az 1. példában leirt eljárást követve, de 2-amino-etil-l,4-benzodioxán helyett 2-amino-nietil-benzoxazint alkalmazva előállítjuk és sósavas só alakjában kikristályositjuk a cím szerinti vegyületet. A só olvadáspontja: 209 °C.
6. Példa
Szorongásgátló tulajdonságok in vitro meghatározása 5-ΗΤικ kötés útján
Az 5-HTn receptorhelyek radioligandumos kötési vizsgálatait a következőképpen végeztük: normotenziv hím Sprague-Dawley patkányok frontális cortexét kimetszettük, folyékony nitrogénben megfagyasztottuk, és felhasználásig -20 °C-on tároltuk. A 4-8 patkányból kimetszett szöveteket összegyűjtöttük, és 70 térfogatrész Tris-sósav puffer (50 mM pH=7,7) hozzáadásával, a maximális sebesség 2/3-ára beállított Polytron készülékkel 20 másodperc alatt homogenizáltuk. A homogenizátumot 36 500 g-vel 10 percig centrifugáltuk, a kapott pelletet azonos térfogatú puffer hozzáadásával újra homogenizáltuk, és ezt a folyamatot még kétszer megismételtük. A második és harmadik centrifugálás között a szövethomogenizátumot 37 °C-on 10 percig inkubáltuk. A legvégül kapott pelletet azonos térfogatú Tris-pufferben szuszpendáltuk, amely 10 M pargilint, 5,7 mM kalcium-kloridot és 0,1% aszkorbinsavat is tartalmazott. Ezt a szuszpenziót 10 percen át 37 °C-on inkubáltuk, majd a kötés vizsgálatához történő felhasználásig hűtve tároltuk.
0,7 ml szövethomogenizátumot, 0,1 ml radioaktív ligandumot és 0,1 ml, megfelelő koncentrációjú vizsgálandó vegyületet puffer-oldattal 1 ml végső térfogatra feltöltve 15 percen át 37 °C-on inkubáltunk. Az inkubálást
HU 201064 Β
Whatman GF/B szűrőn történő gyors szűréssel fejeztük be, majd a szüredéket 3x5 ml jéghideg Tris-sósav pufferrel (50 mM, pH= =7,0) átmostuk. A radioaktivitás mérése előtt Aquasol-Z-vel (NEN) 45-50%-os hatékonyságú extrahálást végeztünk. Az 5-HTu receptorhelyek megjelölésére (3H]-8-hidroxi-2-(di-/n-propil/-amino)-tetralint {[3H]-8-OH-DPAT) használunk 1 mM koncentrációban.
A fenti eljárással az alábbi táblázatban szereplő vegyületeket vizsgáltuk. Az eredményeket a pICso értékkel adjuk meg, ez a vizsgált vegyület azon koncentrációjának tizes alapú logaritmusa, mely a specifikus kötődést 50%-ban gátolja. A táblázatban szereplő pICso értékek három, egymástól független mérés eredményének középértékét és a középértéktől való eltérését mutatják.
| Vizsgáltvegyület | 5-HTu kötési affinitás, patkány agyi cortex | Hányszoros a növekedés* |
| Buspirone | 7.52±0.10 | 1 |
| 1/A/ példa | 9.34+0.03 | 66 |
| 2. példa | 8.16+0.07 | 4.1 |
| 3. példa | 8.52+0.14 | 10 |
| 5. példa | 8.03+0.15 | 3.2 |
* A vizsgált vegyülettel és a buspironenal kapott eredmények közötti eltérés logaritmusának numerusa
A fenti eredményekből látható, hogy a vizsgált vegyületek az 5HTu kötési vizsgálatokban 3-60-szor hatásosabbnak bizonyultak a buspirone-nál.
7. Példa
Vérnyomáscsökkentő tulajdonságok meghatározása
250-350 g súlyú, hím, normotenziv Sprague-Dawley patkányokat (szállító: Charles River, Franciaország) 60 mg/kg intraperitoneálisan és 15 mg/kg szubkután beadott pentobarbitone-nátriummal elaltattunk. A vérnyomást vagy a baloldali nyaki artériából, vagy pedig egy combi artériából, P23 AA típusú Statham nyomásátalakitóval, szivfrekvenciát pedig egy 9757 típusú Beekmán kardio-tachométer csatlakozóval előállított elektrokardiogrammal regisztráltuk. A kapott jeleket egy R típusú Beckman dinográf képernyőjén jelenítettük meg. A gyógyszerek intravénás beadásához egy nyaki vénát kanülöztünk. Az összes operációs műveletek elvégzése után 500 egység heparint injektáltunk be intravénásán.
Az 1. példa szerinti vegyületböl, a 2—{4— -[(2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2-il)-metil-amino]-butil)-l,2-benzoizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxidból 1 ml/testtömeg-kg-nyi mennyiséget adtunk be szubkután, fiziológiás sóoldatban. A vérnyomásban és a szívfrekvenciában az alábbi változásokat észleltük:
| Dózis | A vérnyomásváltozása(Hgmm) | A szivfrekvencia változása (ütés/perc) |
| 25 pg/kg | -35 | -80 |
| 500 pg/kg | -50 | -90 |
| Egy másik | kísérletben | az artériás vér- |
nyomást, és a szivfrekvenciét közvetlenül mértük 250-350 g tömegű, éber állapotban lévő hím, spontán hipertenziv patkányoknál (szállító: Charles River, Franciaország).
Ugyanazt a vizsgálandó vegyületet adtuk be szubkután vagy orálisan, fiziológiás sóoldatban, 1 ml/tesltömeg-kg mennyiségben, az alábbi táblázaton látható dózisokban.
| Beadás módja és dózis | A vérnyomás változása (Hgmm) | A szívfrekvencia változása (ütés/perc) |
| 100 Mg/kg szubkután | -20 | +80 |
| 200 Mg/kg szubkután | -65 | +100 |
| 500 Mg/kg szubkután | -75 | +120 |
| 1 mg/kg szájon át | -25 | + 100 |
| 5 mg/kg szájon át | -45 | + 100 |
Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a vizsgált vegyület, a 2-(4-((2,3-dihidro-l,4-benzodioxin-2-il)-metil-amino]-butil)-l,2-benzizotiazol-3(2H)-on-l,l-dioxid a vizsgálatnál alkalmazott körülmények között, altatott, normotenziv patkányoknál hatásosan csökkenti a vérnyomást és a szivfrekvenciét, éber állapotban lévő, spontán hipertenziv patkányoknál pedig reflexes tachikardia (kórosan szapora szívműködés) fellépése mellett csökkenti a vérnyomást.