Splittől légvonalban 26, közúton 32 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 12 km-re északkeletre,Poljica középső részén, a Mosor-hegység déli lábnál és aCetina északi partja felett elterülő nyugat-keleti irányú festői völgykatlan keleti részén, a 70-es számú főút mellett fekszik.
Területe már az ókorban lakott volt, azt igazolja a Gračina nevű magaslat, mely egy itt állt illír várról kapta a nevét. A középkorban része volt a13. században alapított, úgynevezettPoljicai Köztársaságnak, mely tulajdonképpen egy jelentős autonómiával rendelkező kenézség volt. Zvečanje a köztársaság egyik kantonjának székhelye volt. Poljica kezdetben a horvát-magyar királyok, majd1444-től aVelencei Köztársaság uralma alá tartozott. Velence nagyfokú autonómiát biztosított a poljicai települések számára. Jogi berendezkedését az1490-ben kibocsátottPoljicai Statutum határozta meg, mely egyúttal rögzítette határait is. Zvečanje már a török hódítás előtt önálló plébániával rendelkezett. A16. század első felében kerülttörök uralom alá, ahol Poljica szintén bizonyos fokú önállóságot élvezett. Garzadoni érsek1625-ben meglátogatta a helyi plébániát, ekkor történik a Szent Mihály templom első írásos említése. A plébánia akkor 300 lelket számlált. Amoreai háború idején szabadult fel a török uralom alól, melyet1699-ben akarlócai béke szentesített, de Poljica autonómiájának valamely szintjét végig megőrizte. Poljica önállóságát1807-ben a bevonuló napóleoni francia csapatok szüntették meg. Napóleon lipcsei veresége után1813-ban a Habsburgoké lett. A településnek 1857-ben 278, 1910-ben 379 lakosa volt.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett.1942. október 1-jén plébániáját lerombolták a megszálló olasz és csetnik csapatok. A háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. Az 1960-as évek óta lakossága a fiatalok elvándorlása miatt folyamatosan csökkent. Ez a folyamat az utóbbi időben megállni látszik. 2011-ben a településnek 202 lakosa volt.
Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a Gračina nevű magaslaton található, mely egy ókori illír várról kapta a nevét. Bizonyos, hogy itt már a török hódítás előtt állt egy templom, mely a népi hagyomány szerint egy földrengésben pusztult el, de újjáépítették. A templomot 1625-ben említik először, majd 1711-ben Cupilli érsek egyházlátogatásakor is megemlítik. Ezt követően több alkalommal renoválták és bővítették. 1748-ban a főoltáron kívül melynek képe a Szűzanyát és Keresztelő Szent Jánost ábrázolta Szűz Mária, Szent Antal és Szent Rókus mellékoltárai voltak. 1780-ban apszisát elbontották és újjáépítették. 1781-ben Garagnin érsek szentelte újra. 1868-ban is teljesen megújították, mely után újraszentelték. Ekkor nyerte el mai formáját. 1900-ban újabb renováláson esett át. 1986 és 1993 között teljesen felújították, melyhez a németországi rottenburg-stuttgarti püspökség és Chicagoba elszármazott helyiek is jelentős anyagi támogatást nyújtottak. Homlokzatának tetején egy szép, karcsú, pengefalú harangtorony látható három haranggal.
Szűz Mária szeplőtelen fogantatása tiszteletére szentelt római katolikus temploma Gornje Selo nevű településrészén áll. Pontos építési ideje nem ismert. A népi hagyomány szerint az a templom első formájában fogadalomból épült annak emlékére, hogy Közép-Poljica 1686-ban felszabadult a török uralom alól. Ez azonban az írásos források tükrében valószínűtlen. 1625-ben Garzadori érsek még nem említi, 1682-ben Marasović poljicai esperes egyik levelében azonban már szerepel, így a két időpont között épülhetett. A bejárat felett bosnyák írással az 1722. június 12-es dátum van bevésve, valószínűleg a templom bővítésének időpontja. A mai főoltárt 1924-ben építették, Szűz Mária barokk márványszobra naiv kőfaragó munkája. Homlokzatán nyolcágú rozetta, felül pedig pengefalú harangtorony látható három harang számára. Az 1990-es években felújították, tetőzetét lecserélték, kívül-belül újravakolták, a régi kórus helyett újat építettek, a régi oltárt felújították és környezetét is rendezték.
A Szent Kereszt templom a Brdine nevű településrészen áll. Először 1745-ben Kačić érsek egyházlátogatásakor új templomként említik. A 18. század második felétől a Szent Mihály templom átépítésének idejétől 1871-ig ez volt a település plébániatemploma. 1971-ben teljesen megújították, a szentélyt átépítették és szembemiséző oltárt építettek. Homlokzatán hatágúrozetta, felette pengefalú harangtorony látható benne két haranggal.
A Milićević-ház épületkomplexuma[4] három emeletes épületből áll, amelyek közül kettő keletre néz. Rájuk merőleges a füstös konyha, amely összeköti őket a nyugati házzal, amellyel közös udvaruk van. A nyugati ház bejárata a külső falon van, míg a keleti házak bejárata az udvar felől, és hozzá északról egy másik ház kapcsolódik. Az oromzatos tetőket hornyolt cserép borítja. A legkeletibb ház tető helyett kőkonzolokkal tartott lapos terasszal rendelkezik. A bejáratokat kőkeretek övezik. A ház kőlapokkal burkolt udvarral, benne kőpadokkal körülvett nagy eperfával rendelkezik. A komplexum különlegessége, hogy Nikola Milićević (1922-1999) költő szülőhelye.