Ez a lap egy ellenőrzött változata
Azurvánizmus azoroasztrizmusból kivált legjelentősebb irányzat,[1] egy mára kihalt ága.
Néhány kutató szerint a zurvánizmus egyZoroaszter előtt született vallási hagyomány, az általánosan elfogadott felfogás szerintbabiloni hatásra fejlődött ki azakhaimenida-korban. A nyugati vallási hagyományokból, ajudaizmus és agnoszticizmus egyes ágaiból kimutatható zurvánita elemek tanúsága szerint ez az irányzat apárthus korban is nagy népszerűségnek örvendett. Valószínűleg csak aszászánida korban került előtérbe és vezető szerepét amuszlim hódításig megőrizte. Még ekkor is inkább a zoroasztriánus egyházon belüli szellemi mozgalom volt, nem pedig önálló szekta.[1] ASzászánida Birodalomban talán egyfajta népi vallásosságot képviselt, amelyre szír, örmény és arab forrásokban is találunk hivatkozásokat.[2]
A zurvánizmusnak több ága is kialakult, nem valószínű azonban, hogy a köztük lévő különbségek önálló szekták létrejöttéhez vezettek volna.[1]
Tisztán zurvánista szöveg nem maradt fenn, de kétségtelen, hogy a szekta névadója az "Idő" jelentésű végső lény, Zurván. ŐAhura Mazdá ésAhriman atyja, tehát a jót és a rosszat is még magában hordozza.[3]
Kákosy László azMTA tagja úgy vélekedett[4] hogy a zurvánizmus gyökerei az iráni vallás régi,akhaimenid rétegeiben keresendők. Úgy látta, hogy jóllehet "Zervan"t a görögben aKronosz szóval adják vissza (és nem az aiónnal), mégis ez az iráni vallási irányzat is belejátszott a görög időképzetek alakulásába.[5]
A zurvánizmus egy gondolati terméke a világ keletkezésének materialista magyarázata, amely valószínűleg idegen hatásra született. Eszerint a világot nem Isten teremtette, hanem egy fejlődési lánc eredményeképp jött létre, és e fejlődés során a forma nélküli ősanyag, a Végtelen Idő és Tér(Zurván) különféle anyagi formákat vesz föl.[1]
John R. Hinnels, az összehasonlító vallástudomány professzora a következőképp írja le a zurvanita istenek születését:[6]
Zurván Ahrimannak adta a világ fölötti hatalmat. Ohrmazd kapta az ezen felül levő dolgokat, és Ohrmazd megteremtette az eget és a földet. A világban tapasztalható rossz tehát nem valamilyen műhiba következménye, létének lehetősége a kezdeti lényből fakad. A két pólus közötti harc célja az egység helyreállítása. Ezekből a gondolatokból sokat merítettek a későbbignosztikusok.[3]
A zoroasztrizmus ortodox hagyománya szerint a földi történelem 12 ezer évből áll. Az első 3 ezer év a teremtésé , a második háromezer Ohrmazd akarata szerint telik. A harmadik háromezer év folyamán hol a jó, hol a rossz kerekedik felül. A negyedikben pedig a Gonosz Szellem (Ahriman) vereséget szenved. A zurvánizmus másként osztja fel ezt az időt. Eszerint az első kilencezer évben a gonosz uralkodik, és csak az utolsó háromezer év hozza meg a pusztulását.[1]
A zurvánizmus és azoroasztrizmus közötti lényegi eltérések a következők:[1]
Vallásportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap