A legmagasabb és leghosszabb nyakú szárazföldi élőlény. Aszavannák lakója azókortól kedvelt attrakció volt –Rómában előszörJulius Caesar mutatott be zsiráfokat azamfiteátrumi játékokon – és ma is népszerűszafarikon és állatkertekben. Neve arab eredetű,olasz közvetítéssel jutott el amagyarba a későközépkorban. A tudományos nevében szereplőcamelopardalis a faj addig használt nevére, a görögkamélopardaliszra(„tevepárduc”) utal.[3]Sztephanosz Büzantioszt, aki az első ókori híradást adta a különös állatról, a zsiráf a magassága a tevéére emlékeztette, bőrének mintázata pedig a párducéra. A magyar nyelvújító mozgalom lázában tízezer új szót alkottak, így a zsiráf neve is sorra került. A nyakatekert„foltos nyakorján” név azonban nem gyökeresedett meg.[4]
A tudósok korábban 9 alfaját írták le, azonban a legújabbDNS-vizsgálatok, valamint a különböző alfajok közti nagy fizikai és időbeli távolságok, arra hagynak következtetni, hogy a zsiráf valójában nem egy faj, hanem legalább három, bár vannak olyan kutatók is, akik 4 vagy akár 8 fajt különítenének el:[5][6][7][8][9][10][11][12]
A zsiráfok eredetileg egészAfrikában megtalálhatóak voltak, azonban manapság aSzaharától délre fekvő területeken élnek. Elterjedési területük mára elszigetelt foltokra esett szét.
A zsiráf a világ legmagasabb állata: a bikákszarvcsúcsa akár 5,7 méter magasan is lehet,marmagasságuk eléri a 3,3 métert. Mindez a rendkívül hosszú (2,4 méteres), de a többi emlőshöz hasonlóan csupán 7 csigolyából álló nyakának és hosszú lábainak köszönhető. Fara látványosan alacsonyabb a marjánál; a vérszívók elleni legyezőként használt, fekete pamacsban végződő farka 76–101 centiméteres. Nyelve is rendkívül hosszú, mintegy 45 cm: vele a zsiráf ügyesen ragadja meg és tépi le a magas falatokat.
A nemek színezete egyforma, de a tehenek körülbelül 0,7–1 méterrel kisebbek. A bikák tömege elérheti az 1930 kilogrammot, a nőstények legfeljebb 1180 kilogrammosak. Az újszülött zsiráf 2 méter magas, tömege pedig 50–55 kilogrammos.
Minden zsiráf foltos, de a szőrzet színezete, a foltok méretei és kontúrjai alfajonként, a mintázat pedig egyedenként változó. Az alapszín lehet homokszínű, világosbarna vagy sárgás, a foltok a sárgától a gesztenyevörösig, illetve a szabálytalantól a szögletesig változhatnak.
A zsiráfszarvak akoponyabőrrel burkolt csontkinövései. Számuk alapvetően kettő, de a homlokrész dudorján nőhet egy, az eredeti szarvak mögött pedig egy újabb pár, kisebb szarv. A több szarv az idős bikák sajátossága.
A száraz szavannák lakója. Előfordulása nagyban függ azakáciáktól, fő tápláléka ugyanis ezek lombja. Az itatóktól kevésbé függ, mivel elég ritkán iszik.
A zsiráf gyors és kitartó futó (angolazsiráf)Zsiráf pózRecés zsiráfbika három jól látható szarvval
Nappal, a hűvösebb reggeli és esti órákban aktív, ilyenkor táplálkozik és iszik. Éjszaka többnyire állva (de olykor fekve), fejét mindig az egyik hátsó lábán nyugtatva alszik. A nappal meleg óráitkérődzéssel tölti. Bármikor kérődzhet, pihenés vagy akár menet közben is, ez elősegíti a tápanyag felhasználását. Főleg amimózaformák(Mimosoideae) szerepelnek étrendjében; azakáciák(Acacieae) mellett leginkább az afrikaimimózák(Mimoseae). Az akácia tüskéit fogaival széttöri, ezért azok nem sebzik fel szájüregét. A fák leveleit, virágait és terméseit egyaránt megeszi, az ásványi anyagokért olykor némi földet is. Gyomra négy részből álló kérődzőgyomor.
A zsiráf és azernyőakácia(Vachellia tortilis) kölcsönösen alkalmazkodott egymáshoz: amikor az akácia érzi, hogy a zsiráf legelni kezdi, méreganyagokat termel a leveleiben, amitől azok a zsiráf számára kellemetlen ízűvé válnak. Eközben figyelmeztető illatanyagot (etént) bocsát ki, és a környező, azt érzékelő fák ugyancsak elkezdenek mérget termelni. Amikor a zsiráf érzi, hogy a levelek íze megromlott, arrébb megy – méghozzá nem a közelben álló, figyelmeztetett fákhoz, hanem távolabb, illetve széllel szemben.[13]
Egy ereje teljében levő bika naponta akár 66 kilogramm zöldtakarmányt is megehet. A bikák többnyire kinyújtózva, a lehető legmagasabbról csipegetnek, míg a válogatósabb tehenek gyakran test- és térdszinten legelnek. Ritkán iszik és ilyenkor meglehetősen védtelen, mert szét kell terpesztenie lábait, hogy elérje a víztükröt.
Társas állat, a többnyire 10–20, különböző korú és ivarú egyedből álló csorda meglehetősen laza és instabil. A kicsiny csapatokban egy hímhez egy vagy két nőstény tartozik a borjaival együtt. A magányos állatok sem ritkák. Csendesnek tűnik, mert többnyireinfrahangokkal kommunikál, bár vész esetén köhögő, horkantó vagy sípoló hangot is kiadhat. A kicsik mekegnek. Magassága segíti életben maradását, mert már messziről meglátják egymást és a veszélyforrásokat.
A bikák adominancia-kérdéseket látványos nyakharccal döntik el. A két vetélytárs szembehelyezkedik, mereven megáll, majd lépésben elindulnak egymás felé. Előrenyújtott, vízszintes nyakuk végül összeér, ilyenkor összedörzsölik és amennyire lehet, körbefonják őket, aztán egymásnak feszülnek. Az erőpróbák mellett előfordul, hogy egymás mellett állva nyakukkal ellenfelük hátát, nyakát vagy farát próbálják megütni. Az elég erős csapás komoly sérülést is okozhat, akár le is döntheti a megtámadottat.
Nem csak egymással harcolhatnak. A kifejlett zsiráfra csak egyoroszlánfalka lehet veszélyes, de a nagymacskák ritkán próbálkoznak, mert a zsiráf rúgása akár halálos is lehet. Elkapni sem könnyű, mert kitartóan és gyorsan fut: sebessége a 32–60 km/h-t is elérheti.
A bikák a párzás előtt megállapítják, hogy a kiválasztott nőstény fogamzóképes-e. Ehhez a hím a nőstény hátsó felét lökdösi fejével, mire az vizeletet ürít. A vizeletet a hím megkóstolja, és ebből meg tudja határozni a nőstény szexuális státusát. Ha úgy találja, hogy az ösztrusz állapotában van, udvarolni kezd neki: szorosan követi, amíg a nőstény hajlandónak nem mutatkozik a párzásra.
A zsiráfok az esős évszakban párzanak és kb. 457 napos vemhesség után a száraz időszakban, május–augusztus között szülik meg borjaikat. Állva vagy menet közben ellenek, így a borjúk életüket egy kb. 2 méteres zuhanással kezdik. Az esetek elsöprő többségében egyetlen utód születik, de ikerellésre is volt már példa.
A kis zsiráf már 15 perces korában képes felállni, de az első hetet rejtőzködve, a talajon fekve tölti. Az anyja ilyenkor nem távolodik el messzire, óvja és szoptatja kicsinyeit. A borjakat szüleik „óvodákba” gyűjtik, így nagyobb utakra is elmehetnek hogy egyenek vagy igyanak. Eközben felváltva figyelnek a kicsinyekre, majd este visszatérnek szoptatni.
A borjakat 12–16 hónaposan választják el, bár a bikák általában korábban (12–14 hónaposan) önállósodnak. A fiatal nőstények szívesen maradnak anyjuk csordájával. Az ivarérettséget 3–4 évesen érik el, és kb. egy évvel ezután szaporodnak először — állatkertekben mindez sokkal hamarabb bekövetkezhet. A magányos kóborlásra hajlamos bikák 4–5 évesen válnak ivaréretté, de 7 éves koruk előtt ritkán nemzenek utódot: ehhez ugyanis ki kell vívniuk a domináns státuszt egy saját csordában.
Élettartama a vadonban jellemzően 10–15, fogságban 20–25 év.
A zsiráfot ősidők óta vadászták húsáért és erős, sok célra felhasználható bőréért. Abúr telepesek számára presztízskérdés volt, hogy fogathajtó korbácsaikat toldatlanul, a zsiráf hátából kihasított bőrcsíkokból fonják össze. Élőhelyeinek beszűkülése mellett ma is leginkább az orvvadászat fenyegeti a fajt. Leginkább anyugat-afrikai populációk vannak veszélyben, a többi alfaj jövője biztosítottnak tűnik. ADél-afrikai Köztársaságba sikeresen telepítették vissza a zsiráfokat. 2016 decemberében fölkerült a fenyegetett fajok közé.
A vadon elejtett zsiráfok húsát még ma is széles körben fogyasztják Afrikában, bár a legális módon történő hozzáférés drága. Mivel így is van kereslet rá, ezért az orvvadászok gyakran kereskednek zsiráfhússal.[14] A legkedveltebb a sült zsiráfborda.[15] Húsa édes, ízében hasonlít szarvaséhoz.[16]
Zsiráftehén a borjával az amszterdami állatkertben
↑ (2003) „On the origin, evolution and phylogeny of giraffesGiraffa camelopardalis”.Transactions of the Royal Society of South Africa58 (1), 51–73. o.DOI:10.1080/00359190309519935.ISSN0035-919X.
↑Kádár Zoltán, Tóth Anna.Az egyszarvú és egyéb állatfajták Bizáncban. Budapest: Typotex (2004).ISBN 963 9132 87 X. Hozzáférés ideje: 2009. február 18.Phótiosz rövid kivonatokat készített az i.e. 5. században a perzsa királyi udvarban élt ésKnidoszból elszármazott kis-ázsiaiKtésziasznak Indiáról szóló művéből — sajnos ezek elég vázlatosak. Hosszabban foglalkozott azonban annak az i.e. 2. században élt és ugyancsak knidosziAgatarkhidésznek a könyveivel, aki összefoglalást írt Ázsia földrajzáról és történetéről, továbbá külön könyvet szentelt aVörös-tenger világának (Peri tész Erüthrasz thalasszész). Az ő állattani megfigyeléseit egyébkéntSztephanosz BüzantioszEpitoméjában is olvashatjuk. Ő az első klasszikus szerző, aki hiteles leírást ad a zsiráfról (görög nevén: kamélopardalisz, azaz tulajdonképp„tevepárduc”), megjegyezvén róla, hogy szelídíthető…
↑Komoróczy György. Vidám nyelvújítók,Udvarhelyi Híradó, XV. évfolyam 168. szám (2004. augusztus 27.). Hozzáférés ideje: 2009. március 12.
↑ (2020. február 13.) „A comparative approach for species delimitation based on multiple methods of multi-locus DNA sequence analysis: A case study of the genus Giraffa (Mammalia, Cetartiodactyla)” (angol nyelven).PLOS ONE15 (2), e0217956. o.DOI:10.1371/journal.pone.0217956.ISSN1932-6203.PMID32053589.PMC7018015.
↑Peter Wohlleben: Das geheime Leben der Bäume. Ludwig Verlag, München, 2015. Magyarul: A fák titkos élete. Park Könyvkiadó, 2016, Budapest.ISBN 978-963-355-280-3 p. 12–13.
.jpg)
