Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Zrínyi Miklós | |
 | |
| Jan Thomas festményén | |
| Horvát bán | |
| Hivatali idő 1647 – 1664 | |
| Előd | Draskovits János |
| Utód | Zrínyi Péter |
| Született | 1620.május 3.[1][2] Csáktornya[1] |
| Elhunyt | 1664.november 18.(44 évesen)[3][4][5][2] Zrínyifalva |
| Párt | politikus a politikai pártok megjelenése előtt |
| Szülei | Zrínyi György, Széchy Magdolna |
| Házastársa | Draskovich Mária Euzébia Löbl Mária Zsófia |
| Gyermekei | Zrínyi Ádám |
| Foglalkozás | |
| Halál oka | vadászbaleset |
| Díjak | Aranygyapjas rend lovagja |
 AWikimédia Commons tartalmazZrínyi Miklós témájú médiaállományokat. | |
 | Ez a szócikk a költőről és hadvezérről szól. Hasonló címmel lásd még:Zrínyi Miklós (egyértelműsítő lap). |
GrófZrínyi Miklós (horvátul:Nikola Zrinski) (Csáktornya,[6]1620.május 3.[7] –Zrínyifalva,1664.november 18.)horvát bán,Zala ésSomogy vármegyékörökös főispánja, főlovászmester, királyi tanácsos, légrádi főkapitány, nagybirtokos főnemes, költő, hadvezér éspolitikus, hadtudós.
AzOszmán Birodalom elleni harcot összefogással,nemzeti párt szervezésével kívánta elérni.1663–64-ben nagy hadi sikereket aratott, azonban abécsi udvar veszni hagyta sikereit, és békét kötött aszultánnal. Zrínyi bizalma ekkor megrendült aHabsburgokban, azonban politikai fellépését 1664-ben, egy Csáktornya melletti vadászaton bekövetkezett váratlan halála megakadályozta. Főbb művei:Mátyás király életéről való elmélkedések,Szigeti veszedelem,Az török áfium ellen való orvosság.
Jelmondata:Sors bona, nihil aliud (Jó szerencse, semmi más.)
Horvát eredetű főnemesi családban született, dédapjaZrínyi Miklós, aszigetvári hős volt. Apai nagyszüleiZrínyi IV. György, tárnokmester és Stubenberg Zsófia. Apja,Zrínyi György Habsburg-párti főnemes, horvát bán, anyja Széchy Magdolna (?–1621) volt. Alig múlt egy éves, amikor édesanyja, második fia,Péter születése utángyermekágyi lázban meghalt. Miklós és Péter1626.december 18-án édesapjukat is elvesztették. EzutánII. Ferdinánd gondoskodott róluk, öt gyámot (Sennyey István váci püspök, Domitrovics Péter zágrábi püspök, Patacsics Péter, Mikulics Tamás, Batthyányi Ferenc) jelölve ki melléjük. A gyerekek apjuk unokatestvére, Batthyány Ferenc németújvári udvarába kerültek, ahol a gróf osztrák-cseh származású felesége, Lobkowitz-Poppel Éva nevelte fel őket. A fiúk leveleikben „anyjuknak” szólították Poppel Évát, s a valóságban is annak tekinthették. Mivel az árvavagyont a gyámok kezdték széthordani, egy év után a király megszüntette az ötös gyámságot, és a nevelésselPázmány Pétert bízta meg. Agrazijezsuita kollégiumban, majdBécsben ésNagyszombatban tanult. Nagy hatással volt rá1635–37-ben tettitáliai tanulmányútja, melyet Senkviczy Mátyásesztergomi kanonokkal tett.
Zrínyi Miklósnak négy gyermeke volt, mindegyik a második házasságából:Mária Terézia Borbála (1655–1658),Mária Katarina (*1656),Izsák (1658–1659) ésÁdám, aki1662.december 24-én született Bécsben, majd császári őrizet alatt Prágában nevelkedett és aszalánkeméni csatában halt meg1691.augusztus 19-én, az oszmánok ellen harcolva mindössze huszonkilenc évesen.
Hazatérése után, a családi hagyományoknak megfelelően, birtoka védelmében állandó harcokat folytatott atörökök ellen, kiverte őket aMuraközből és védteMagyarországot,Erdélyt,Karintiát,Stájerországot. A családi birtokot megosztotta öccsével,Zrínyi Péterrel: ő maga a Muraközben maradt, öccse a tengermelléki földeket kapta. A nyelvi környezet különbözősége meghatározó lett: Miklós magyar, Péter pedig horvát nyelvű költővé vált. Miklós csáktornyai udvara politikai és társadalmi központ lett, kapcsolatot tartott Erdéllyel,Velencével, ahonnan európai szintű könyvtárát(Bibliotheca Zriniana) is beszerezte; főleg a történelmi tárgyú könyveket kedvelte.
Családi hagyományként hozta magával amagyar, ahorvát és azolasz nyelv ismeretét. Iskolai tanulmányai során kitűnően megtanultlatinul. Ezen felülnémetül éstörökül is értett.Az1642–45 közötti időszakban bekapcsolódott aharmincéves háborúba: Saját költségén felállított sereggel,III. Ferdinánd király hadában, aLennart Torstenson vezettesvédek ellenSziléziában ésMorvaországban;I. Rákóczi György ellen aFelvidéken harcolt. Az erdélyi fejedelem elleni hadjáratban, 1644. szeptemberben, a felkelőket szétverték, közülük háromezren estek el a csatában. Itt Zrínyi, a küzdelem hevében, a zászlót őrzők közül kettőt leterített, a harmadiknak kezéből pedig kiragadta a zászlót; e hősi tette még jobban növelte hírnevét.
A harcból hazatérve1645.június 14-én,Klenovnikon eljegyezte régi szerelmét (és múzsáját) Draskovich Gáspár gróf,Mária Euzébia nevű leányát.[8] Esküvőjükre1646.február 11-én került sor Draskovich prauneki várában.[9] HozományulTrakostyán és Klenovnik községeket kapta, melyek átengedéséért 30 000 forintot fizetett apósának.[10]
Vitézsége elismeréséül a király1646-ban aHorvátország kapitányává (mai értelemben tábornokká) nevezte ki Zrínyit, aki egybenZala vármegye főispánja is volt.1646.szeptember 20-án királyi tanácsosi címet szerzett adománybanIII. Ferdinánd magyar királytól.[11]1647-ben jelen voltIV. Ferdinánd koronázásánál: ő vitte a királyi pallost. Még ebben az évben, a törökök elleni,légrádi győzelmet értékelve, az uralkodó jutalomként Horvátországbánjává és főkapitányává nevezte ki, mely tisztséget ugyancsak haláláig töltötte be. Mint bán számosországgyűlést hirdetett, s azokon lelkesen védelmezte országa jogait. Az1655. évizágrábi országgyűlésen például a magyar országgyűlésre küldött követeknek utasításul adta, hogyI. Lipót koronázási okmányában és minden egyéb okiratbanHorvátország,Szlavónia,Dalmácia ne mint „kapcsolt részek”(Partes adnexae), hanem „királyság”(Regnum) néven szerepeljenek.
Feleségének1651-ben bekövetkezett halála után heves vitába keveredett apósával, aki visszakövetelte a két községet, ugyanakkor az értük kapott összeget már nem óhajtotta visszafizetni.[10]1652.április 30-ánBécsben újra nősült, második feleségeLöbl Mária Zsófia lett.
1651–52 szüntelen hadakozással telt el. A törökök által 1651. augusztusban elfoglalt Kiskomár (Kiskomárom) várát Zrínyi ebben a hónapban már visszafoglalta. Még ebben az évben, Kosztajnicánál (Hrvatska Kostajnica, Horvátország) is emlékezetes diadalt aratott felettük. Mivel látta, hogy a Habsburgok nem támogatják a török elleni támadó háborút, sőt, a végekre telepített külföldizsoldosok önmagukon kívül nem ismertek el más hatalmat, nem engedelmeskedtek Zrínyinek, ugyanakkor a törökökhöz hasonlóan szabadon pusztítottak az országban,nemzeti pártot igyekezett szervezni, melyet a bécsi udvar nem nézett jó szemmel. Foglalkoztatta a magyar, Habsburgoktól független, nemzeti királyság gondolata is. Noha esélyes volt, az uralkodó – protestáns kapcsolatai miatt –1655-ben nem jelölte, s ezzel megakadályoztanádorrá választásátWesselényi Ferenccel szemben.
Fő célja továbbra is a török kiűzése maradt, ezért1661-ben a bécsi udvar tiltakozása ellenére a Muraköz védelmére –Mura ésDráva szigetén, Kanizsával átellenben – felépítetteÚj-Zrínyivárat (Új-Zerin).1663-ban szövetséget kötöttWesselényi nádorral ésNádasdy Ferenc országbíróval. Ennek hatására, továbbá látva, hogy az akkor megindult háborúban aMontecuccoli vezetése alatt álló császári sereg képtelen feltartóztatni a Bécs felé irányuló török offenzívát,I. Lipót magyar főparancsnokká tette Zrínyit. Ő az1663–64. évi háborúban látványos sikereket ért el. 1664. január–februárban téli hadjáratot vezetett: az akkori hadtudomány szerint lehetetlen vállalkozás során kihasználta, hogy a törökök nem szerettek télen mozogni. Húszezer fős seregével 240 km-re hatolt be az ellenséges területre, felégette a török utánpótlást szolgálóeszékiDráva-hidat, előkészítve a tavaszi háborút. Sikerére Európa-szerte felfigyeltek, „MagyarMarsnak” nevezték; I. Lipóthercegi rangra akarta emelni, amit Zrínyi nem fogadott el; aVII. Sándor pápa hadvezéri kalappal és saját aranyból öntött arcképével,IV. Fülöp spanyol király azaranygyapjas renddel, aXIV. Lajos francia király a pairséggel (hűbérúri címmel) tüntette ki, abajor éswürttembergi választófejedelmek atyjuknak,II. János György szász választófejedelem pedig testvérének nevezte; mindenki dicsőítette, mert a törökök felett csak a Zrínyiek tudtak győzedelmeskedni. ÁprilisbanKanizsa ostromához kezdett, de a bécsi Haditanács anagyvezír közeledtének hírére visszarendelte, sőt júniusban Montecuccoli hadserege aMura mellett tétlenül nézte, amint a törökök elfoglalták és felrobbantották az általa Zrínyitől átvett Új-Zrínyivárt is. Augusztusban a szövetséges csapatok hatalmas diadalt arattak aszentgotthárdi csatában, de avasvári béke inkább a törökök számra volt előnyös. Azt tartalmazta, hogy Lipót nem követelte vissza a törököktől az általuk elfoglalt területeket – a felek fenntartották az aktuálisstatus quót. Ezt azért tette, mivel már a franciák elleni háborúra készült, és nem akart kétfrontos háborúban harcolni.
Az elkeseredett Zrínyiben – akit a magyarországi főparancsnokságról is leváltottak, és az általa élesen bírált Montecuccolira bízták a fővezérséget – látták támaszukat a Habsburg uralommal elégedetlenek. Elképzeléseik megvalósítására azonban nem maradt idejük, mert Zrínyi egy vadászaton meghalt.
1664.november 18-án több magyar és horvát főúrral vadászni ment Csáktornya környékikursaneczi erdőbe. A vadászat végeztével már indultak volna hazafelé, amikorpókafalvi Póka családból való Póka István fővadász horvát nyelven közölte Zrínyivel: „Én egy kant sebesítettem, mentem a vérén: ha utána mennénk, elveszejthetnők”. Zrínyi fogta a rövid puskáját, lóra kapott, és Pókával valamint egy Majláni (Maglani, Magliani) nevű savoyai fiatalemberrel a nyomában elnyargalt. Nem sokkal ezután Guzics kapitány öccse, Angelo nevű olasz inasa és a lovásza is követték őt. Közülük Guzics tért vissza a rémisztó hírrel, hogy Zrínyit baj érte. Avadkan a lábán és a fején három sebet is ejtett. Ezek közül a nyakon szerzett sebesülés volt a legsúlyosabb, ez ölte meg. Az állat agyara hátul jobb oldalon a nyakcsigolyánál hatolt be és elöl a toroknál jött ki, minden izmot, eret elszakítva. A vérzést megpróbálták elállítani, de nem sikerült.
A közvéleményt megrázta a halálhír. Jellemző, hogy sokan nem tudták elfogadni a baleset tényét:összeesküvésről, udvari merényletről beszéltek. A halálesetről a legrészletesebb beszámolót a vadászaton részt vevőBethlen Miklós adta több levelében, majd az eseményeket önéletírásában is megörökítette.
Egyszer csak hamar ihol nyargal Guzics, mondja a bátyjának: Hamar a hintót, oda az úr. Menénk amint a hintó nyargalhat és osztán gyalog a sűrűbe béfuték én, hát ott fekszik, még a balkezében, amint tetszett, a pulzus gyengén vert, de szeme sem volt nyitva, sem szólott, csak meghala. Majláni így beszélte: hogy amint Póka után bément a disznó vérén az erdőbe, amíg ők a lovakat kötözték, csak hallják a jaj-szót; Póka szava volt. Majláni legelébb érkezék, hát Póka egy horgas fán, az úr arccal a földön, s a kan a hátán; ő hozzálő; elfut a disznó, érkezik Guzics és Angelo. Az úr felkél s mondja: Rútul bánék vélem a disznó, de ihol egy fa (melyet csatákon is magával hordozott), sebtében állítsátok meg a sebnek vérét véle, az arra igen jó. Eléggé próbálták véle, de hijába, csak elfolyt a vére, először ülni, osztán hanyat fekünni, végre csak meg kelle halni, mert a fején három seb vala: egy balfelől, a fülén felül, a feje csontján ment csak el a kannak agyara, a homloka felé szakasztotta rútul a feje bőrit; más ugyan a bal fülén alól az orcáján, a szeme felé rút szakasztás; de e kettő semmi, hanem harmadik jobbfelől a fülén alól a nyaka csigájánál ment bé s elé a torka felé ment, és a nyakra járó minden inakat kettészakasztotta; az ölte meg, a vére elmenvén. Volt a kezén valami kis körmöcslés, de az semmi sem volt. Rettenetes sírás lőn az erdőben, a legalábbvaló, csak a gyermek is siratta. Azt akarják vala, hogy én vigyem a hírét a feleségének, de én, mint új, ismeretlen ember, elvetém magamról Zichy Pálra. Fogók a testet, és amely kétfelé eresztős hintóban kimentünk volt, abból az üléseket kihányván, abban nyújtóztatók, és én az ablakban ülék és hazáig fejét, mejjét tartottam. Otthon hosszú veres bársony dolmányba öltöztették és osztán eresztették a feleségét hozzája, aki eszén sem volt buvában. Igy lőn vége Zrínyi Miklósnak: csuda, olyan vitéz, sem lőtt, sem vágott a kanhoz, stuc, spádé lévén nála.
A hazai történeti irodalomban elsőkéntVasvári Pál vetette fel, hogy Zrínyi halálát merénylet, politikai gyilkosság okozta.[14] EgyházasbükkiDervarics KálmánGróf Zrínyi Miklós a költő halála című művében állítólag „minden kételyt kizáró adatok” nyomán bizonyította, hogy Zrínyit este 5-6 óra közt a bécsi kormány által felfogadott Póka István vadász orozva lőtte agyon.[15]Grandpierre K. Endre 1970-ben megjelentFekete hóesés című könyvében pedig több mint 100 oldalon át – a 213. oldaltól a 320. oldalig – a korabeli dokumentumok alapján, azok ellentmondásait feltárva próbálta bizonyítani, hogy Zrínyi az említett vadász révén orvgyilkosság áldozata lett.[16] Bárhogyan is történt, sokak szerint az udvar számára jól jöhetett az egyre kényelmetlenebbé vált főúr halála.
Egy puska is megmaradt az idők során, ami az állítólagos gyilkos fegyver, ám ez a XVIII. század végéről származik. Az van ráírva: „Ego sum illa flincta ex qua Comes Nicol: a Zrin in Sylva Ottók Insula Muraköz in Venatione ab apro Persccutus a Venatorum Supremo N. Stephano Poka Ao: 1664 die 18. 9 bris trajectus est a Nepotc Gabriele Póka P. ac G. D. Paulo Benyovszky Dominium idem conseribenti dono data Anno 1755-to in Perennem rci geste memóriám". Fordítása: „Én vagyok azon puska, amellyel gróf Zrínyi Miklóst a vadászaton vadkantól űzve az ottoki erdőben, Muraköz szigetén nemes Póka István fővadász 1664. november 18-án átlőtte. Örök emlékezetül adja ajándékba 1755-ben híres s nemes Benyovszky Pál úrnak Póka István unokája,Póka Gábor".[17]
Zrínyi Miklóst1664.december 21-én apálosokszentilonai (horvátul Šenkovec, korábban Svetajelena) kolostorában temették el a családi sírboltba. A helyet, ahol meghalt, később Pignatelli Belliguardo Anna grófné emlékoszloppal jelölte meg.[18] Az erdő kivágása után az oszlopot a csáktornyai várban berendezett múzeumban őrizték, majd aztFelsőzrínyifalva (Gornji Kuršanec) központjában állították fel, ahol ma is látható.
Zrínyi elsősorban politikusnak tartotta magát, és csak mellékesen költőnek. Ennek ellenére a17. századi magyarbarokk irodalom legkiemelkedőbb alakja: írói-költői munkássága a legnemesebb értelemben vett nemzetszolgálat.
.jpg)
Kora ifjúkorától fogva írt verseket. Költeményei nagy részét 20-25 éves kora között vetette papírra, később lekötötte a politika és a hadvezetés. A katona és egyben költő Zrínyi ifjan őszintelírai hangú szerelmes verseket írt aViolának nevezettDraskovich Euzébiához, későbbi hitveséhez.1650-ben elhunyt felesége emlékét –idilljeivel és más rövidebb terjedelmű verseivel együtt – azAdriai tengernek Syrenája gróf Zrínyi Miklós című kötetében örökítette meg (1651). A cím nehezen értelmezhető. Egyes értelmezések szerint a Marinohoz visszavezethető címadás allegorikus: a barokk költészetben a szirén a költőt testesíti meg, azAdria pedig aZrínyi család fennhatósága alatti tengermelléki területeket.
Fő művén, a 15 énekből állóSzigeti veszedelem(Obsidio Szigetianae) című hősieposzon1645-től dolgozott. Ebben dédapjának,Szigetvárvértanú védőjének állított emléket. A mű alapeszméje a következő: Isten a magyarokra bűneik miatti büntetésül küldi a törököt. Egy maroknyi tiszta erkölcsiségű várvédő azonban élete feláldozásával megváltja a közösséget a további szenvedésektől. Zrínyi és a szigeti hősök kiomló vére megtisztítja a bűnökbe merült nemzetet és utat mutat a felemelkedésre. Ősével éppen azt példázza, hogy aránylag csekély anyagi erőt is milyen naggyá emelhet a rendkívüli erkölcsi erő. A nemzeti célzat és a keresztényi felfogás egyesítésével a magyar nemzet történeti hivatását hirdeti. Amilyen nagyszerű az alapeszme, éppen olyan erős az eposz szerkezete, változatos és hű a jellemzés. Mintái főlegVergilius,Tasso ésMarino eposzai voltak, de a négyes rímelésű tizenkettes sorokat magyar históriás énekekből merítette. Művét mesteri szerkesztés, a barokk stílus elemei jellemzik, nyelve igen erőteljes, bár a sok egyedi szóalak, továbbá a tudatosan használt török, horvát és latin kifejezések már a maga korában is nehezen befogadhatóvá tették. A mű1651-ben jelent meg Bécsben, a kötetben olasz jellegű szerelmi lírája és költői hitvallása(Peroratio) is helyet kapott. ASyrena-kötetet öccse dolgozta át horvát nyelvre.Adrianszkoga mora Syrena címmel 1660-ban jelent meg Velencében.
Prózai éshadtudományi munkáira főlegPázmány Péter stílusa volt hatással. ATábori kis tracta (1646-51) lényegében egy korabeli katonai szabályzat egyetlen elkészült fejezete, aVitéz hadnagy (1650-53) ugyancsak nevelő célzatú mű, abban az ideális hadvezér alakját kívánta megrajzolni, és a hazai hadviselést korszerűbbé tenni. Más prózai munkáiban a múlt értékelésén túl a nemzeti királyság eszményét állította kortársai elé. E gondolatával foglalkozik elemző kritikai művében aMátyás király életéről való elmélkedésekben (1656-57).
Legismertebb műveAz török áfium ellen való orvosság (1661), melybenMachiavelli hadi tanait nagy önállósággal alkalmazta a hazai viszonyokra. E művében is a legerősebb nemzeti lelkesedés lobogja körül az állandó magyar hadsereg felállításának, a haza felszabadításának és a régi magyar nagyság helyreállításának gondolatát.
Ne bántsd a magyart! Szegény magyar nemzet, annyira jutott-e ügyed, hogy senki ne is kiáltson fel utolsó veszedelmeden? hogy senkinek ne keseredjék meg szíve romlásodon? hogy senki utolsó halállal való küzködéseden egy biztató szót ne mondjon? Egyedül legyek-e én őrállód, vigyázód, ki megjelentsem veszedelmedet? Nehéz ugyan ez a hivatal nékem, de ha az Isten az hazámhoz való szeretetet reám tette, imé kiáltok, imé üvöltök: hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tüz! Ime tudománt tészek* előtted, nagy Isten, mindent akit tudok kikiáltok, hogy éntülem elaluvásomért nemzetem vérét ne kérd elől, amint megfenyegettél az nagy Ezekhiel prophétával: Venientem gladium nisi annunciaverit speculator, animarum quae perierint sangvinem de manu ejus requiret Dominus
Hitte, hogy a magyarok képesek lennének magunk erejéből is elűzni a törököt, s így megerősödve megszabadulhatnának a Habsburg elnyomás alól is. Összefogásra és tettekre hívott fel:Volenti nihil difficile (Aki akar, annak semmi sem nehéz) zárta sorait. E műve csupán kéziratban maradt, és csak jóval később, aRákóczi-szabadságharc idején,1705-ben adták kiBártfán. A többi prózai műve viszont még később,1853-ban került kiadásra.
Zrínyi új politikai, hadtudományi, publicisztikai műfajokat honosított meg magyarul, kiterjedt levelezéséből diplomáciai és katonai tevékenysége is megismerhető. A maga korában alig olvasták, költészetét előbb Ráday Gedeon, majd a felvilágosodás idejénKazinczy Ferenc fedezte fel újra (ő adta aZrínyiász nevet a Szigeti veszedelemnek), aki1817-ben ki is adta az eposztKöltői munkák címmel. Zrínyi munkásságátToldy Ferenc is méltatta aMagyar költészet történetében (1854) ésIrodalomtörténetében, egyszersmindKazinczy Gáborral együtt kiadtaZrínyi Összes munkáit (1853), mely egy év alatt kétszer is megjelent. Toldy ösztönzésére írta meg báróJósika MiklósZrínyi a költő című regényét1843-ban.Arany János1848-ban megkezdte aZrinyiászt mai nyelvre áttenni, népiesen átdolgozni, verselését átsimítani; e munkája azonban félbemaradt. (VégülVékony Antal fejezte be és adta kiSziget ostroma címmel1892-ben.) Arany1858-ban nagyszabású tanulmányt kezdett írniZrínyi és Tasso címmel, melyben kijelölte Zrínyi helyét a magyar irodalomban (sajnos ez is töredék maradt).
"Horvát vagyok, tehát magyar."[19][20] Számos helyen olvasható ez a kijelentés, de helytelenül idézik Zrínyi Miklóstól. Az igaz, hogy Zrínyi horvát származású volt, de magyar identitású, és magyarul írta legtöbb irodalmi művét. Ám voltak olyan ellenlábasai, akik "lehorvátozták", amivel kétségbe vonták a magyarság és ezzel a magyar királyság iránti elkötelezettségét. Erre írta egyik levelében büszkén a következő sorokat:"Énnekem magamról más a tudomásom; úgy tudom, hogy nem fajultam el horváttá, hanem bizony Zrinyi vagyok."[21] E mondat alatt pedig azt értette, hogy ő Zrínyi-sarj, vagyis a török elleni harc hősének dédunokája, olyan ember, aki mindig Magyarország függetlenségéért kíván élni és halni.[22]
| Elődje: gr. Bánffy István | Utódja: gr.Esterházy Ferenc |
| Elődje: gr. Bánffy István | Utódja: gr.Nádasdy Ferenc |
| Kiváltó okok |  | ||||
|---|---|---|---|---|---|
| Személyek | |||||
| Művészet |
| ||||
| Egyéb | |||||
.svg)
.svg)
