Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Zichy Ödön | |
 | |
| Született | Zichy Eugén 1809.szeptember 25.[1] Bécs |
| Elhunyt | 1848.szeptember 30.(39 évesen)[2] Lórév |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Zichy Ferenc |
| Foglalkozása | politikus |
| Tisztsége |
|
| Halál oka | akasztás |
 AWikimédia Commons tartalmazZichy Ödön témájú médiaállományokat. | |
Zicsi és vázsonykői grófZichy Ödön (Eugén) (Bécs,1809.szeptember 25. –Lórév,1848.szeptember 30.) udvarhű politikus, nagybirtokos, akithazaárulás vádjával végeztek ki.
1809-ben született Zichy Eugén (Jenő) néven,Zichy Ferenc veszprémi főispán és főpohárnok és második felesége, Lodron-Laterano U. Castelromano Mária Dominika (1789–1847) második gyermekeként. Édestestvérei voltak:
Édesapjának első feleségétől, Kolowrat-Krakowsky Mária Anna (1753–1805) született féltestvérei:
Fejér vármegye konzervatív párti vezéralakja volt, aki 1842-től a „haladó párt” ellenségének számított.[3] Közéleti tevékenységéről 1839-től van információ, amikortól az akkori főispánnal,Cziráky Antallal[4] igyekeztek a vármegye liberális politikai ellenzékét háttérbe szorítani, 1843. május 3-án pedig katonaságot vezényeltek a megyei közgyűlés feloszlatására. 1845-ben a lemondott Cziráky utódja lett mint főispáni helytartó. Politikai nézete szerint a köznemesi ellenzékkel szemben a főrendekkel lehetett eredményt elérni. Ennek szellemében az 1845-ös tisztújítást a bécsi kamarilla elvárásainak megfelelően hajtotta végre. Az 1847-es országgyűlésre a mérsékelt ellenzék képviselőit juttatta be, utasításaival a két párt megbékélésére lehet következtetni. Maga is részt vett az országgyűlésen. Utolsó adminisztrátori intézkedései között volt a március 16-án kelt, a közbiztonság fokozott ellenőrzésére vonatkozó utasítása.[5] A Batthyány-kormánnyal szembeni bizalmatlansága miatt 1848. április 7-én lemondott.[6] Az új kormányt támogatta a közcsend és béke fenntartására irányuló intézkedéseiben, de az együttműködését a kormány egyéb intézkedéseitől tette függővé.
Aszabadságharc idején, 1848 szeptemberének végénJellasics bevonult Székesfehérvárra, az akkor épp ott tartózkodó Zichy menlevelet kért tőleKarl Rothhoz, a horvát hadsereg egyik hadoszlopát vezető őrnagyhoz, hogy uradalmi központjába,Kálozra mehessen. 1848. szeptember 29-én indult el unokaöccsével, Ferenc testvérének fiával, Zichy Pállal (1808–1850).[7] Az utazókatSoponya határában állították meg a Hunyadi szabadcsapat katonái. Csomagjaik átvizsgálásakor megtalálták náluk a Jellasics által kiállított menlevelet és egyéb gyanús iratokat (43 darab kiáltvány, amelyek tartalma a magyar kormány ellen lázítja a délszlávokat, és a magyar csapatokat is, valamint Jellasics kinevezését hirdető proklamációkat[8]). A grófokat ezután bekísérték Soponyába, majdAdonyba, ahol lincshangulat alakult ki, és félő volt, hogy a két Zichyt bántalmazni fogják, ezértLórévre vitték a két foglyot, ahol hadbíróság elé állították őket. A hadbíró Karcsai Károly volt. Zichy azzal védekezett, hogy Székesfehérváron a helybeliek kérésére kereste fel aJellasics horvát bánt, és a náluk talált papírok tévedésből kerültek hozzá, ti. a nála elszállásolt horvát tisztek hagyták nála, és azt inasa véletlenül tette csomagjai közé, de azokat terjeszteni nem kívánta. További vádként hozták fel ellene azt, hogy nem értesítette a horvát csapatok közeledéséről a magyarokat. Erre azzal védekezett, hogy Székesfehérvárról csak a horvátok elvonulása után indulhatott meg, de ekkor már úgy gondolta, hogy a horvátok megindulása közismert volt.Görgei, miután megvizsgálta a bizonyítékokat, hazaárulásért halálra ítélte Zichy Ödönt, aCsepel-szigeten található Lóréven (a mostani kompkikötő közelében) felakasztották. Zichy Pál ellen nem találtak az elítéléshez megfelelő bizonyítékot.
…semmi okom sem volt, hogy a hadbíró előterjesztésétől eltérő ítéletet hozzak, másfelől pedig az a nagy veszedelem, melyben az ország forgott, valamint az e veszedelem elhárítása szempontjából fontos katonai küldetésem sikeres megoldása – melynek fontossága miatt ruháztak fel rendkívüli felhatalmazásokkal – parancsolólag megkövetelte az ilyen gonosztettekre vonatkozó hadi törvények teljes szigorának alkalmazását. Én tehát ítéletképp kimondtam, hogy Zichy Ödön gróf a vádban szereplő bűntetteket valóban elkövette, s ezért büntetésül kötél általi halállal kell lakolnia. A rögtönítélő haditörvényszék az ítéletet egyhangúlag magáévá tette, s ez az elítélten a szokásos lelki vigasz nyújtása után legott végre is hajtatott.
Miután kivégezték,kálózi birtokán házkutatást tartottak és értékes ingóságaiból sokat lefoglaltak. Az értéktárgyakat múzeumi szakemberek vizsgálták meg és leltárba vették, majd lepecsételt ládákban szállították előbb Szolnokra, majd az új fővárosba, Debrecenbe vitték azokat. IttMadarász László gondjaira bízták. Márciusban tárgyalták az értéktárgyak sorsát; megállapodtak, hogy a kevésbé értékes arany és ezüst tárgyakat beolvasztják és a forradalom céljaira használják, ekkor újabb leltár vettek fel. Amikor Madarász javaslatát elvetették, hogy árverésre bocsássák a tárgyakat, újabb összeírást tartottak, olyan tárgyak is előkerültek, amik a beolvasztáskor hiányoztak.Jókai Mór az Esti Lap hasábjain lopással vádolta Madarászt.[10] Bár bizonyítani nem tudták valószínű, hogy a tárgyakból eltulajdonítottak darabokat. Az egyetlen személy akire a lopást rá tudták bizonyítani Vidéki János rendőri írnok volt. Madarász lemondott és későbbAmerikába emigrált.[11] A gyűjteményben voltak azok a gyémántgombok is, amelyek későbbTörökországba, majd onnan a török állam ajándékakéntZichy Jenő Budapest magánmúzeumába kerültek.[12][13]
A kivégzés helyszínének közelében azemlékkápolna most is megtalálható, melyet 1859-ben emeltek romantikus és neogót stílusban.[14] A kápolnát 2000-ben fölújították.[15]A kápolna homlokzatán megtalálható volt a gróf neve is a következő alakban: Eugenío, e Comitibus Zichy.[12] Az Eugén magyar megfelelője Jenő. Ő maga már csak azért sem lehetett Ödön, mert fiatalabb testvérét hívták Edmundnak, vagyis Ödönnek. A névcsere adta az ötletetJókai MórnakA kőszívű ember fiai főhőséhez, Baradlay Jenőhöz, aki felvette bátyja, Ödön nevét, és föláldozta saját életét testvéréért.[16]
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc portálja • összefoglaló, színes tartalomajánló lap