Aműfaj (görög: genosz) a különböző típusú műalkotások csoportosítására szolgáló fogalom. Műfajokat egyrészt tartalmi, másrészt alaki sajátságok, különbségek és egyezések alapján állapítunk meg.
Az irodalmi művek egy-egy csoportjára érvényes, koronként és területenként változó (idővel módosuló) kategória. Remekművekből elvont normarendszer, amely az egyes további alkotásoknak is például szolgál, illetve a megítélésükhöz, értelmezésükhöz támpontot nyújthat.
Elkülönítésében (változó súllyal és érvénnyel) formai és tartalmi ismérvek játszanak szerepet: aműnembe tartozás, jellegzetes terjedelem, a szövegforma, a nézőpont és a magatartás, a beszédhelyzet, a hangnem, a művészi cél, a jellemző téma vagy tárgykör, a sajátos ábrázolási mód, a szereplők, a világkép, a kommunikációs funkciók, astilisztikai eszköztár, a szerkezet, a közlésmód (írás, szó, látás) stb. Jellegzetes ismérve még: eredete, virágkora, jelentős alkotói, kiemelkedő példái.
A megszülető mű módosíthatja, megújíthatja a mércét. A legtöbb műfaj besorolható a háromműnemi kategóriába, de vannak ún. átmeneti műfajok is.
A műnemek mindegyikében vannak műfajok:
- adrámában: tragédia, vígjáték, tragikomédia, középfajú dráma
- alírában:dal,óda,elégia,epigramma,himnusz,rapszódia
- azepikában:eposz,regény,novella,mese,monda,mítosz,elbeszélő költemény
Nem tisztán szépirodalmi műfajok: visszaemlékezés, esszé, életrajz, tanulmány stb. Az egyes műfajok alcsoportokra is különülhetnek (pl.:dal,regény). A műfajok területenként és koronként is változhatnak (pl. azelégiaókori és mai meghatározása).
Elsősorban különböző ügyiratok:
- adófőkönyv,adózókönyv,árjegyzék,bárca,birtokirat,birtoklevél,bizonyítvány,borcimke, céhes irat (céhkönyv),cselédkönyv,engedély,fénykép,fogalmazvány,földkönyv,gazdasági instrukció,gyászjelentés,jegyzet,jegyzőkönyv (napirendi jegyzék),jelentés (összefoglaló),katalógus,képes levelezőlap,költségvetés,körlevél (körirat),leltár,leltárkönyv,hivatalos levél,marhalevél,limitáció,mérlegkönyv,meghívó,munkaterv,naplófőkönyv,nyugta,kérdőív,oklevél (kitüntetési / képzést igazoló),összeírás,pénztárkönyv,peranyag,plakát,portré,kiváltságlevél (privilégium), (szabály)rendelet,részvény,statisztika,szabvány,számadás(-könyv),számla,szerződés,tagsági könyv,tanuló levél,telekkönyv (kataszteri telekkönyv),utasítás,váltó (fizetési kötelezvény),vándorkönyv,vázlat,zárjegy,zárszámadás,beszámoló,végrendelet,pályázat
A témakört leginkább azoklevéltan és ajogtudomány kutatja.
Agenosz (→ műfaj) a görög zeneelméletben adiatonikus,kromatikus és enharmonikus hangfajok gyűjtőneve; a18. századtólmotetta, madrigál,vonósnégyes stb. értelemben forma.[1]
A műfaj és forma fogalmakat gyakran használják szinonimaként vagy elmosódott határvonallal, holott a műfaj elmélete megkülönböztethető a formatantól, mert egy bizonyos forma meghatározó ismertetőjegye lehet valamely műfajnak, de nem szükségszerűen az, ha pedig az, semmiképp sem az egyetlen.[1]
A zenei műfajok hagyományosult normák, amelyek közvetítenek a zeneszerző szándékai és stílustörekvései, valamint a zene bizonyos meghatározott fajtájával élő társadalmi rétegek követelményei és várakozási között: normák, amelyeket a zeneszerző magáévá tehet, megkerülhet vagy átléphet, de amelyek mindenesetre történeti realitást képviselnek, s nem történészek puszta konstrukciói.[1]
A 18. századig a (liturgikus, reprezentatív, társasági, szórakoztató) funkció, a szöveg felépítése (vers vagypróza) és akompozíciós technika volt a műfaji besorolás alapja. Az újabb zenében az előadó apparátus, a forma és az esztétikai karakter a műfaji meghatározó tényezők.[1]
A műfaj jelentősége a funkcionális zenében nagyobb, mint az autonóm zenében.[1]
- ↑abcdeBrockhaus-Riemann: Zenei lexikon: műfaj
 | Ez aművészeti témájú lap egyelőrecsonk (erősen hiányos).Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
