Ennek a lapnak a címében vagy szövegében azújind nevek nem a magyar nyelvű Wikipédiában irányelvként elfogadottmagyaros átírás szerint szerepelnek, át kellene javítani őket.
Azen (avagyzen buddhizmus) amahájánabuddhizmusból eredeztethető[1] tan, rendszer, amelynek lényege a jelenségek valódi természetének megismerése, beleértve a zent gyakorlók belső természetét is, sőt a megvilágosodáson túli természetet is, annak felismerése, hogy egyetlen buddha-természet létezik csupán. A zen világnézetének az úgynevezett kettősségektől mentes vagy „nemkettős” hozzáállás a legjellemzőbb ismérve, legjellemzőbb gyakorlata pedig azazen és akóan-praxis. Arinzai iskola módszere szerint a figyelmet zazen közbenkóanokra fókuszálják. Az ezen iskolákon alapuló összefoglalójapán elnevezés a zen szó.[2]
A zen kifejezés eredetije az Indiából ismertdhjána (dhyāna, ध्यान) , amiKínábancsan (禪) néven honosodott meg, majd onnan terjedt továbbKoreába szon-ként,Vietnámbathiền-ként, s végülJapánba zen néven.[3] Követői szerint a zennek az egyik legfontosabb eleme az, hogy nem ragaszkodik semmiféle külső tekintélyhez, nincs szent könyve, s ezt ki is fejezi alapelveként, miszerint "nem támaszkodik írásokra". A zen besorolható aMahájána buddhista iskolák közé, azaz a megvilágosodást nem öncélú történésnek tartja, hanem a minden lény boldogulásáért kifejtett változásnak, ám a mahájána iskolákkal ellentétben elveti amegvilágosodásnak mint célnak az elérését és a megvilágosodás bekövetkezését célzó erőfeszítések vezette aktív cselekvést. Ilyen módon közelít ataoizmushoz és adzogcsenhez.[4] A zen tanítás a mahájána gondolkodás számos forrásából merít, különösen ajógacsarából, aTathágata-garbha szútrákból, a Lankávatára szútrából és ahua-jen iskolából, amelyek abuddha-természetre, a teljességre és abódhiszattva-ideálra helyezik a hangsúlyt.[5]
A zen (csan) a mahajána buddhizmus részeként alakult ki, hagyományvonalátSákjamúni Buddháig visszavezeti.[1] Fejlődése során a kínai taoizmussal különleges módon keveredett. Neve a meditációszanszkrit megfelelőjéből, a "dhyāna" (ध्यान) szóból származik. Ez a szó akínai nyelvbe úgy került be, mintchán (禪, egyszerűsített 禅; magyar ejtése és gyakori írása: csan). Később,Koreában aszon,Vietnámban athiền, míg Japánban azen nevet kapta. Megjegyzendő, hogy a csan, szon, thien, és zen pusztán a közös kínai karakter különböző kiejtései, így az egyes iskolák tanításai ugyan több pontban is különbözhetnek, de alapelveik lényegében azonosak.
A hagyomány szerint a zen alapjait Kínában rakta le egyindiai buddhista szerzetes,Bódhidharma (JapánbanDaruma Daisi, KínábanDa mo; Bódhidharma aCsola-dinasztia harmadik hercege volt, a Kanchipuram déli részét uraló észak-indiai Csola-ág leszármazottja).[6] Egyes hagyományok szerint BódhidharmaMahákásjapának, Buddha egyik utolsó tanítványának a 28. reinkarnációja volt. A korai források szerint i. sz.520 körül hajózott a dél-kínai Liang királyságba, ahol kinyilatkozta, hogy az önző céllal véghez vitt jócselekedetek haszontalanok amegvilágosodás (lásd még:bodhi) eléréséhez. Ezek után egyLojang melletti kolostorba vonult Észak-Kínában, ahol a legenda szerint kilenc évet töltött meditációval egy sziklafal előtt. Tanítványokat csak ezután fogadott. Később a kínaiHonan tartomány Deng Feng megyéjében hunyt el, a Sung-hegySaolin Templomában (嵩山少林寺).
Az újabb történeti kutatások azonban megcáfolják ezt a hagyományos nézetet, és az iskola kibontakozását korábbra, a kínaiTang-dinasztia időszakára (618-907) teszik, Így a buddhizmus elkínaiasodásának eredménye a csan irányzat. A tulajdonképpeni alapító, egykuangtung-i írástudatlan házaló, tűzifa-kereskedő, később 6. kínai pátriárkává válóHuj-neng (638-713), aki az egyszerűséghez, a természethez való visszatérést hirdette, ami szükséges a Buddha megvilágosodásélményének átéléséhez. Mindez tipikusan kínai, elsősorban taoista válasz az elvont és rendszerező indiai buddhizmusra.[7]
Kínában tanuló koreai szerzetesek vitték tovább hazájukba a csant, amit addigra már átitatott a kínaitaoizmus és kisebb részben akonfucianizmus.
A csan, a szon, és a zen elkülönülten fejlődött tovább az egyes országokban, így mára mindegyiknek önálló identitása alakult ki. Ugyan Kínában, Koreában, Japánban, és másutt is a családfákat közvetlenül Bódhidharmától eredeztetik, vitathatatlanul kialakultak filozófiai és gyakorlati különbségek.
A japánrinzai-zen filozófus,Szuzuki Daiszecu megfogalmazásában a zen gyakorlásának egyetlen célja aszatori (Kensó), azaz a megvilágosodás, minden lény javára.[8] Ami azonban az indiai buddhistáktól igazán megkülönböztette a kínai, koreai, és japán zen buddhistákat, az a gyökeresen különböző életmódjuk volt. Indiában fennmaradt a koldulás szokása, míg Kínában a társadalmi körülmények egy kolostori rendszer kialakulását segítették elő, amiben az apát és a szerzetesek egyaránt hétköznapi feladatokat végeztek. Ilyen volt a földművelés, ácsolás, építészet, háztartás, adminisztráció, és a gyógyítás gyakorlása. A zenben követett alapelv, a nem-cselekvés azt jelenti, hogy a zen gyakorló nem tesz semmi különöset, egyszerűen amit tesz, azt intuitívan, spontán módon teszi, tehát a legtermészetesebb módon éli a mindennapi életét. Amennyiben zen-gyakorlást végez, azaz gyakorolja a zazent vagy a kóan-praxist, azt is a nem-cselekvés elve mentén teszi, azaz pl. a zazen esetében "csak ül".[9]
Napjainkban arinzai, aszótó, és azóbaku iskola létezik Japánban. A rinzai iskola szellemi alapjait a kínaiLin-csi (japánul Rinzai) tette le, amit aztán1191-benEiszai honosított meg Japánban. A szótó iskolát Eiszai tanítványa,Dógen hozta létre, a kínaicsao-tungot alapul véve. Az óbaku iskolája pedig a17. században jelent meg, egyIngen nevű kínai szerzetes közvetítésével.
Néhány kortárs japán zen tanító, mintHarada Daiun ésSzuzuki Sunrjú, kritikával illetik a japán zent, mert szerintük az nem más, mint üres rituálék rendszere, nagyon kevés olyan követővel, aki elérte a megvilágosodást.
A zen napjainkra a buddhizmus egyik iskolájának tekinthető, és mint ilyen, gyökerei mélyen a történelmiBuddha tanításáig nyúlnak vissza, azonban a kínai eredetre is utalnak a tan taoista és konfucianista vonásai. A zen ág önmagát aBuddha Szív Iskolának nevezi, utalva ezzel az úgynevezettSzív szútra jelentőségére (A mély meghaladó bölcsesség szíve szútra), amit gyakran recitálnak a szertartások során. A szútrák mindennapi recitálása során gyakran felsorolják az iskola átadási vonalát, felsorolva az összes „dharma őst”, pátriárkát, és a zent továbbadó tanítókat, egészen a történelmi Buddháig.
A zen, nyitottságának és annak köszönhetően, hogy nem vallásként azonosítja magát, a buddhista követők körén kívül is népszerűvé váltÁzsiában és azon kívül is. "A vallásos gondolkozással ellentétben a zen nem akar a valóságos világon kívül, fantasztikus módon megvalósítani szükségleteket, amelyek a valóságos világban megvalósíthatatlannak bizonyulnak."[11] A zen gyökerei megtalálhatók a kereszténység gyakorlataiban is, ahogy arra többek közöttThomas Mertontrappista ésRichard Rohrferencesszerzetesek rámutatnak.[12][13] Mivel a zennek nem létezik hivatalos kormányzó testülete, szinte lehetetlen bármilyen hiteles leszármazási ágat is „eretneknek” minősíteni. Az alapelv az, hogy bármilyen hiteles zen iskolának vissza kell tudnia vezetnie tanítóinak leszármazását Japánba, Koreába, Vietnámba, vagy Kínába.[forrás?]
Mumon Ekai:A nincs kapu. A Mumonkan gyűjtemény. A Zen buddhizmus klasszikus koan gyűjteménye; ford., jegyz., ill. Dobosy Antal; Buddhista Misszió, Budapest, 1983
Folyik a híd. Zen/csan buddhista anekdotakincs; vál., ford., szerk. Terebess Gábor; Officina Nova, Bp., 1990 (Bibliofil könyvek)
101 zen történet; ford. Bánfalvi András; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1994
Zen történetek; vál., ford., szerk. Szigeti György; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1996
Kopár hegycsúcs. Zen mesterek élete és tanítása; vál., ford., szerk. Szigeti György; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1996
Beszélő zen. A semmi kiáltásai; szöveg Tsai Chih Chung, ford. Jóvér Béla; Hunor, Budapest, 2001 (Budo kiskönyvtár)
David Schiller:Zen bölcsességek; ford. Gálvölgyi Judit; Saxum, Budapest, 2003
Gyémánt és lótusz. Zen tanmesék és versek; ford. Szántai Zsolt, Darvas Gabriella; Trajan, Budapest, 2004
Naparcú Buddha. A zen szellemisége és gyakorlata; vál., szerk., ford Szigeti György; A Tan Kapuja–Vizsom, Budapest, 2005
Helen Exley–Helen Thomson:A zen gyöngyszemei; ford. Getto Katalin; Alexandra, Pécs, 2006
Hús-vér zen; összeáll. Paul Reps, ford. Acsai Roland; Cephalion, Szentendre, 2006
A remete és a lelenc. Han-san és Si-tö versei. Zen költemények a 7. századi Kínából; vál., ford., jegyz. Tokaji Zsolt, előszó Csongor Barnabás; Fapadoskonyv.hu, Bp., 2010 (Kelet klasszikusai)
Zen bölcsességek; vál., ford. Tokaji Zsolt; Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010 (Kelet klasszikusai)
Zen bölcsességek, történetek, koanok; szerk. Szántai Zsolt, ford. Hadházi Zsolt, Tokaji Zsolt; Sudhana, Budapest, 2010
Holló zenmester. Egy bölcs madár mondásai és cselekedetei; összeáll., jegyz. Robert Aitken, ford., szerk. Edelényi Gyula; Lunarimpex, Budapest–Fót, 2010
Dobosy Antal:A fehér selyemszál hossza. Szútrák, kóanok, versek, eredeti tanulmányok és mai modern zen írások. Zen szöveggyűjtemény. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete; 3. jav. kiad.; A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2014
Küzdj és ébredj. 208 zen kóan: önvalónk élménye a nem-gondolkodás és a tiszta éberség tapasztalatával; szerk. Virágh Szabolcs; Eredeti Fény Zen Templom, Esztergom, 2021
A zen köztünk van. Shunryū Suzuki bölcs anekdotái és tanításai; szerk. David Chadwick, ford. Laik Eszter; 21. Század, Budapest, 2023
Miklós Pál:A Zen és a művészet; Magvető, Budapest, 1978 (Gyorsuló idő)
Teitaro Suzuki:A zen területe; ford. Rafalszky Katalin; Ady Művelődési Központ, Budapest, 1982 (Színjátszó Központ módszertani sorozata)
Erich Fromm–Daisetz Teitaro Suzuki:Zen-buddhizmus és pszichoanalízis; Fromm-tan. ford. Várady Szabolcs, Suzuki-tan. ford. Gy. Horváth László, utószó Miklós Pál; Helikon, Bp., 1989
Taisen Deshimaru:Zen és a harcművészetek; ford. Mák Andrea; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1994
Hugo M. Enomiya-Lassalle:Zen. Út a megvilágosodáshoz. Bevezetés és útmutatás; ford. Marghescu Sándor; Medio, Szentendre, 1995
Taiszen Desimaru:Az út gyakorlása. Kérdések egy Zen mesterhez; angolból ford. Fábián Gábor; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1995
Zeisler István:A zen átadása Buddhától Buddháig; szerk., függelék Yvon Bec, Fábián Gábor, Tenigl-Takács László, ford. Király Attila; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1996
A zen: önmagunk megismerése. Szung Szán zen mester tanítása; vál., ford., szerk. Szigeti György, közrem. Csong An, Erdődy Péter, Szigeti György; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1997
Alan W. Watts:A zen útja; ford. Kepes János, Polgár, Budapest, 1997
Takuan Szóhó:A korlátaitól megszabadított elme. A zen mesterének írásai a kard mesteréhez; ford., szerk. Gajdos László; MX BT, Budapest, 1997
Eugen Herrigel:A zen-út; ford. Bíró Dániel, Kalmár Éva; UR, Budapest, 1997
Gudó Vafu Nisidzsima–Jeffrey Bailey:Találkozás az igazi sárkánnyal; ford. Mák Andrea, Fábián Gábor; Túlpart, Budapest, 1997 (Mokusó zen könyvek)
Janwillem van de Wetering:Az üres tükör. Tapasztalatok egy zen kolostorban; ford. Farkas Tünde; Editio M, Szentendre, 1999
Buddha tudat. Zen buddhista tanítások; vál., ford., szerk. Szigeti György; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 1999
Thomas Merton:A zen és a falánk madarak; ford. Erős László Antal; Terebess, Budapest, 2000
Diana & Richard St Ruth:A zen buddhizmus; ford. Béresi Csilla; Kossuth, Budapest, 2000 (Vallások világa)
Sunrjú Szuzuki:Zen szellem, a kezdő szellem; ford. Boros Dókó László; Filosz, Bp., 2002 (A zen oszlopai)
Szung Szán:Hamut a Buddhára; ford. Szigeti György et al.; Kvanum Zen Iskola Magyarországi Közössége, Budapest, 2002
Baló Júlia:Harcos szerzetes. Kelet bölcsessége és harcművészete a szívünkben; Alexandra, Pécs, 2004
David Scott:Egyszerűen zen; ford. Tasi Júlia; Magyar Könyvklub, Budapest, 2004
Shizuteru Ueda:Isten lélekben való születése és az áttörés az istenséghez. Eckhart mester misztikus antropológiája, valamint ennek összevetése a zen-buddhizmus misztikájával; ford. Vásárhelyi Szabó László, Imregh Monika; Arcticus, Bp., 2004 (Libri religionis)
Vankó Gergely:Zen. A csönd univerzuma; BioTer, Budapest, 2005
Sódó Harada:Bódhidharma ösvényén; ford. Dettre Gábor; Filosz, Budapest, 2005 (A zen oszlopai)
Stéphane Kosen Thibaut:A zen – belső forradalom; ford. Yvon Myoken Bec, Tokai Doken Miklós; Farkas Lőrinc Imre, Budapest, 2005
Sunrjú Szuzuki:Nincs mindig úgy. A zen igaz szellemének gyakorlása; ford. Boros Dókó László; Filosz, Bp., 2006 (A zen oszlopai)
Béky Gellért:A lótuszvirág titka. Üdvösségvágy a keleti vallásokban; Új Ember, Budapest, 2007
Seung Sahn:A zen iránytűje; ford. Fórizs László; Cartaphilus, Budapest, 2008
Taisen Deshimaru:Igazi zen. Bevezetés a Sóbógenzóba; ford. Büki György et al.; 2. bőv. kiad.; Mandala-Veda, Budakeszi, 2008
Jeff Shore:Létezés én nélkül. Zen a modern világ számára; ford. Pálmai Katalin, Sisilla Magdolna, Bán Zoltán; Egy Csepp, Budapest, 2010 (Rinzai mesterek sorozat)
Sunrjú Szuzuki:Tisztán ragyogó forrás. Zen tanítások a Szandókairól; ford. Fábián Gábor; Filosz, Bp., 2010 (A zen oszlopai)
Dobosy Antal:Ráfújt hajszál. Zen tánc, zen sajnálkozás, zen ordítás; A Tan Kapuja, Budapest, 2013
Jeff Shore:A zen koan gyakorlása. Előadások a koangyakorlásról; ford. Pálmai Katalin, Sisilla Magdolna; Egy Csepp, Budapest, 2014 (Rinzai mesterek sorozat)
Hugo M. Enomiya-Lassalle:Az elmélyülés útja. Zen meditáció és keresztény misztika; ford. Bruncsák István; Jezsuita, Budapest, 2015
Scott Shaw:Szamuráj zen; ford. Edelényi Gyula; 2. jav. kiad.; Lunarimpex, Budapest, 2016 (Mesterek és harci művészetek)
Taigen Shodo Harada Roshi:Hétköznapok és meditáció. Kérdések és válaszok; ford. Sisilla Magdolna, Pálmai "Shinnyo" Katalin; Egy Csepp, Budapest, 2016 (Rinzai mesterek sorozat)
Shunmyo Masuno:Az egyszerű élet művészete. 100 zen gyakorlat a szebb és nyugalmasabb hétköznapokért; ford. Laik Eszter; 21. Század, Budapest, 2019
Szuzuki Daiszecu Teitaró:Bevezetés a zen buddhizmusba; előszó C. G. Jung előszavával, ford. Agócs Tamás; Polaris, Budapest, 2019
Dógen zen. Sóbógenzó-zuimonki. Eihei Dógen zen-mester tanításai; feljegyezte Kóun Edzsó, ford. Boros László; 2. jav. kiad.; Filosz, Bp., 2020 (A zen oszlopai)
Kis Buddhák. A zen útján a gyermektől a felnőttig; szerk. Virágh Szabolcs; Eredeti Fény Zen Templom, Esztergom, 2022
Shunmyo Masuno:Nyugalom. 48 lecke a kiegyensúlyozott élethez; ford. Laik Eszter; 21. Század, Budapest, 2022
