Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Zamlacsszentvid | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Varasd |
| Község | Zamlacsszentvid |
| Jogállás | falu |
| Alapítás éve | 1479 |
| Polgármester | Bruno Hranić |
| Irányítószám | 42205 |
| Körzethívószám | +385 042 |
| Testvérvárosok | Lista |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 4915 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 303,6 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 32,05 (2,79) km² |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 17′ 00″,k. h. 16° 14′ 28″46.283333333333,16.24111111111146.283333°N 16.241111°EKoordináták:é. sz. 46° 17′ 00″,k. h. 16° 14′ 28″46.283333333333,16.24111111111146.283333°N 16.241111°E | |
| Zamlacsszentvid weboldala | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazZamlacsszentvid témájú médiaállományokat. | |
Zamlacsszentvid (horvátulVidovec)falu ésközségHorvátországban,Varasd megyében. KözigazgatásilagBudislavec,Cargovec,Domitrovec,Krkanec,Nedeljanec,Papinec,Prekno,Šijanec,Tužno ésZamlača falvak tartoznak hozzá.
Varasdtól 7 km-re délnyugatra aDrávamenti-síkságon a Varasdot Ivanecen és Lepoglaván át Zágrábbal összekötő 35-ös főút mentén fekszik.
Vidovec első írásos említése abban az oklevélben történik, melybenII. András király Varasdot szabad királyi várossá emeli. Az oklevélben körülírják a város határait, köztük a szomszédos Domkovec és Vidovec falvakkal közös határt. Vidovec egyházilag Zamlača plébániájához tartozott, melyet1334-ben említenek először. A település következő említése1479-ben Bárthory István országbírónak a csázmai káptalannak Varasd város határai1470.évi kiigazításáról szóló oklevelét megerősítő oklevelében található, melyben a település"Wydowez" alakban szerepel.
A Varasd környéki települések számára a 15. század vége és 16. század a szüntelen török veszély miatti félelem jegyében telt el. A portyázó török lovasság első csoportjai a 15. század végén érkeztek meg erre a vidékre. Még nagyobb veszély fenyegette a lakosságot, amikor1532-ben II. Szulejmán szultán Bécs elleni hadjárata során erre vezetett a török sereg útja. A föld népe a közeli erdőkbe menekült, mások Varasd erődített városában kerestek menedéket. Az otthon maradottakat a török kirabolta és fogságba hurcolta. A török nem támadta meg Varasdot, melynek lakói a városfalakról nézték, amint az elvonuló sereg útját végestelen végig égő falvak jelezték.1552-ben Ulama pozsegai szandzsákbég vezetett hadjáratot Nyugat-Szlavónia és a Drávamente ellen.I. Ferdinánd király a terület védelmétZrínyi Miklós horvát bánra és Székely Lukácsra bízta, akikMaruševec váránál többezres horvát sereget gyűjtöttek össze.Július 4-én a Püspökinél táborozó török sereg Vinica irányába indult meg, hogy a Drávamente falvai után Stájerországot pusztítsa. A Varasdi síkság falvai, köztük Vidovec is lángokban álltak. A horvát hadak Maruševec mellett várták be és verték szét a török sereget, melynek maradékai Ludbreg és Kapronca irányába menekültek el.
A korabeli források beszámolnak arról,1554-ben az adót fizetni nem tudó falvakat, köztük Vidovecet a török felégette. Az elpusztított falvak csak nagyon sokára népesültek be újra és a népesség számát sokban befolyásolta a török lovasságtól való állandó félelem. Vidovec birtokosa ebben az időben Batthyány Ferenc volt, aki rövid ideig a horvát báni tisztséget is betöltötte. A birtokot Zamlačáról igazgatták, ahol Batthyánynak kúriája volt.1599-ben a pestis pusztította a falu lakosságát. Az elpusztultak helyére Pakrac környékéről telepítettek be jobbágyokat.1682-ben a pestis újabb hulláma tört rá Varasd környékére, ezúttal Stájerországból. Különösen nagy pusztítást vitt véghez Vidovec, Križovljan és Gornja Voća falvakban, magát a várost azonban megkímélte. Ekkor építették fel a varasdiak hálából a Szent Fábián és Sebestyén kápolnát. Harminc évvel később,1712-ben újabb pestisjárvány következett, mely ezúttal Magyarországról érkezett, az1731-es járvány pedig főként az állatállományt sújtotta. A háborús idők elmúltával a település is fejlődésnek indult. A 19. század közepére pedig a hazafias eszmék erősödtek meg.
Vidovec a 16. századig egyházilag ZamlačaSzent Ulrik plébániájához tartozott, ennek részeként1501-ben említik utoljára.A vidoveci plébánia létezéséről1574-ből van először adatunk. Történészek feltételezik, hogy a mai plébániatemplom elődje valószínűleg már a16. század közepén állt és temető övezte. A varasdi főesperesség1638-as egyházi vizitációja megemlíti, hogy a templom épülete falazott és sekrestye is tartozik hozzá. Szentségtartója előbb a falban mélyített fülkében volt, később a tridenti zsinat rendelkezése szerint a főoltárra került. Szószéke fából készült és eltérően a főesperesség más templomaitól ahol a kórus is fából épült, falazott kórusa volt. A mai templomot1820-ban Petr Laurenčić plébános idejében kezdték építeni és kilenc évvel később szentelték felSzent Vid tiszteletére. Felépítéséhez jelentős anyagi támogatást adott Patacsich Eleonóra grófnő és az akkori bánhelyettes és zágrábi főispán Lukavszky Donát is.
Azelső világháborúban a vidoveciek többsége a 16. gyalogezredben szolgált és előbb a szerb, majd az orosz fronton harcolt. A falu1920-igVarasd vármegye Varasdi járásához tartozott, majd aSzerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A két világháború között lakói főként mezőgazdaságból éltek. Amásodik világháború idején elkerülték a nagyobb harci események. Az önálló horvát állam létrejöttét a lakosság kitörő örömmel fogadta, az ezt követő harci cselekmények után azonban újabb nehéz időszak következett, mert jogszerű bírósági ítélet nélkül ötven embert öltek meg.2001-ben a községnek 5539, a falunak 847 lakosa volt.
Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap