Zambia első nemzetek közötti labdarúgó-mérkőzését1946-ban,Észak-Rhodézia néven, önálló brit gyarmatként játszotta a szomszédosDél-Rhodézia (ma:Zimbabwe) ellen. A következő 13 évben nemzetközi mérkőzéseinek ellenfeleit főként a környező országok és tartományok válogatottjai képezték.
A függetlenZambia első hivatalos mérkőzését1964.július 3-án játszottaTanzánia ellen. Az új, független nemzetállam bemutatkozása 1–0-s sikerrel zárult, amit egyAfrikában azóta páratlan, hat mérkőzéses győzelem-sorozat követett úgy, hogy összesen csak egy gólt kaptak.1968-ban játszották az elsőafrikai nemzetek kupája és az első világbajnoki-selejtező mérkőzésüket is, azonban a kvalifikáció nem járt sikerrel. A válogatott történelmi jelentőségű,1969-benZaire ellen elszenvedett 10-1-es veresége arra ösztönözte a zambiai labdarúgás szakértőit, hogy egy olyan válogatott építésébe kezdjenek, amely képes helytállni azafrikai labdarúgás élvonalában is.
Törekvéseik az1974-es afrikai nemzetek kupája-selejtezőin beigazolódni látszódtak, mivelZambia történelme során első ízben harcolta ki a kontinensviadalon való részvételt. Azegyiptomi rendezésű torna közönségét ámulatba ejtette a Chipolopolók bámulatos lelkesedése, amely egészen a döntőig repítette őket. A szárnyalásnakZaire vetett véget egy izgalmas, döntetlen miatt megismételt fináléban. A kontinensviadalon figyelhetett felAfrika egy ifjú zambiai tehetségre,Godfrey Chitalura, aki nemcsak a góllövésben, hanem a társak kiszolgálásában is jeleskedett. Az1970-es bemutatkozása és az1993-ban bekövetkezett halála közötti időszakban Zambia labdarúgása egyet jelentettChitaluval, aki előbb góljaival számos torna aranyérméhez segítette a válogatottat, később szövetségi kapitányként járult hozzá hazája sikerességéhez.
1993.április 27-e a zambiai sportélet fekete napjává vált. A zambiai hadsereg repülőgépe szállította a honi labdarúgó-válogatott tagjait és a kísérő személyzetet aSzenegál elleni,1994-es labdarúgó-világbajnokság afrikai-selejtező mérkőzésre. Az utazástLusaka ésDakar között háromszori megállással és feltankolással tervezték: az elsőt akongóiBrazzaville-ben, a másodikat agaboniLibreville-ben, az utolsót pedig anigériaiAbidjanban. Alibreville-i megálláskor, röviddel a felszállás után a bal oldali motor meghibásodott és kigyulladt. A pilóta, akiről a katasztrófa utáni vizsgálat során kiderült, hogy túl fáradt volt (éppenMauritiusról érkezett meg az utazás megkezdésekor), végzetes hibát követett el: a jobb oldali motort kapcsolta ki, ezért a gép elvesztette a felszállásához szükséges összes erőt, zuhanni kezdett, majd agaboni partoktól 500 méterre azAtlanti-óceánba csapódott. A fedélzeten utazó 18 válogatott játékos, és a 30 fős kísérő személyzet minden tagja - köztük a szövetségi kapitány is - életét vesztette.[3] A baleset hírére Zambia népe könnyekre fakadt.
Kalusha Bwalya, aRézgolyók csapatkapitánya, később szövetségi kapitánya nem volt a tragikus végkimenetelű utazás során a gépen, mivel klubja, aPSV Eindhoven bajnoki mérkőzéseHollandiában tartotta, és más útvonalon utazottSzenegálba.
A válogatottat a körülményekhez képest gyorsan újraszervezték és Bwalya vezetésével szembenéztek azzal a bonyolult feladattal, hogy befejezzék Zambia világbajnoki-selejtezőjét, illetve felkészüljenek a közelgőafrikai nemzetek kupájára.
Az újraszervezett csapat csodával határos módon menetelt az 1994-es világbajnoki selejtezőn: Otthon legyőzték 1-0-raMarokkót, az idegenbeli 0–0-s döntetlent követően odahaza 4-0-ra legyőztékSzenegált. AmarokkóiCasablancában rendezett mindent eldöntő utolsó mérkőzésen Zambia nem kisebb történelmi tény előtt állhatott: már döntetlen esetén is kiharcolhatták a világbajnoki részvételt. Az 1–0-smarokkói sikerrel zárult mérkőzés utolsó perceiben egy vitatott játékvezetői ítélet fosztotta meg Zambiát jogos büntetőjétől és az egyenlítés esélyétől.
ARézgolyók lendülete azonban az1994-es afrikai nemzetek kupáján tovább folytatódott, és agresszív támadójátéka a döntőig vezette a csapatot. A mérkőzés káprázatos első kezdést hozott: Zambia gyors vezető góljára két percen belül válaszoltak anigériaiak és az öltözőbe 1-1-es döntetlennel vonulhattak a csapatok. A szupersasok szárnyalását azonban a második félidőben már nem lehetett megtörni, ígyZambia történelme során a második afrikai nemzetek kupája-döntőt bukta el. A pályán vereséget szenvedtek ugyan, de haza igazi hősökként térhettek.
Míg a nemzeti válogatott repülőgép-szerencsétlensége az ország sportéletének legszomorúbb pillanata volt, úgy az újraszervezett válogatott szárnyalása az Zambia labdarúgásának legeredményesebb korszakát jelentette. 2012-ben a Gabon és az Egyenlítői-Guinea által közösen rendezett2012-es afrikai nemzetek kupáján aranyérmes lett a válogatott, története során először. A döntőt Libreville-ben játszották, ahol az 1993-as tragédia történt.
A légi szerencsétlenségben elhunyt játékosok listája
Az elhunytak között volt továbbáGodfrey Chitalu (legtöbb válogatott gól szerzője és a csapat szövetségi kapitánya) ésAlex Chola,Zambia valaha élt két legjobb labdarúgója is.