Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Zalamerenye | |||
_2.jpg) | |||
| Szent-Mihály templom | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Vármegye | Zala | ||
| Járás | Nagykanizsai | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Könczöl-Takács Helga Katalin (független)[1] | ||
| Irányítószám | 8747 | ||
| Körzethívószám | 93 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 196 fő(2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 12,94 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 13,99 km² | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 46° 34′ 32″,k. h. 17° 05′ 47″46.575519444444,17.0963546.575519°N 17.096350°EKoordináták:é. sz. 46° 34′ 32″,k. h. 17° 05′ 47″46.575519444444,17.0963546.575519°N 17.096350°E | |||
  Zalamerenye Pozíció Zala vármegye térképén | |||
| Zalamerenye weboldala | |||
 AWikimédia Commons tartalmazZalamerenye témájú médiaállományokat. | |||
Zalamerenye községZala vármegyében, aNagykanizsai járásban, aZalai-dombságban, aZalaapáti-hát területén. Neve1892-ig Merenye volt. A településen polgárőrség működik.[3]
Nagykanizsától északkeletre, közúton 22 kilométerre, azeurópai hírűzalakarosigyógyfürdőtől[4] 2–3 kilométerre északnyugatra fekszik.Zsáktelepülés, közúton csakGaraboncról érhető el, aGalambok-Zalaapáti közt húzódó7522-es útból nyugatnak kiágazó 75 121-es úton.
A településre vonatkozó legkorábbi oklevelek, ígySzent István1019. és1024. évi, valamintSzent László1082. évi oklevele hamisnak bizonyultak. Ez utóbbi szerint aveszprémi egyház Szent László király második feleségétől a német Adelheid királynétól kapta volna. Érdekes, hogy ugyanezt olvashatjukImre1203. évi oklevelében, amely azt mutatja, hogy ez volt a hagyomány a veszprémi káptalannál. Tény, hogy nagyon régi birtoka volt a veszprémi káptalannak, ám idővel csel vagy erőszak folytán sokat elveszített területéből a katolikus egyház. Kalenda veszprémi püspök kérésére végül Imre király1203-ban Cumpurdinus ispánt küldte ki, abból a célból, hogy járja körül a birtok határait és állítsa helyre aIII. Béla király alatti állapotot. Az uralkodó kijelentette, hogy az a föld is az egyházat illeti, amelyik egy bizonyos néhai Páris birtokából tüzesvaspróba eredményeképpen, 100 márka fejében jutott a királyné jogaiba. A király képviselője ekkor szőlőket és három háznép szolgát talált a vidéken. Emellett Imre király kiemelte, hogy a birtok népessége halászati jogot is élvez, erre a célra kilenc háznép van rendelve, akik hetente három nap tartoznak a káptalan részére halászni.
A terület határa ekkor még aZala folyóig terjedt. A13. század első felében a káptalannak sok kellemetlensége volt a szomszédokkal, és sokat kellett pereskednie aCsák nembeli Demeterrel, a karosi várjobbágyokkal, várszolgákkal, valamint a királyné itteni vendégeivel, aki lerombolták a birtok határait. Némileg enyhült a helyzet, amikor1276-ban Karost is megkapta a káptalan. A veszprémi káptalan egyebek között IV. Béla királytól 1259-ben immunitást kapott a területre, azaz kivette a zalai ispán joghatósága alól. Ezt a kiváltságot1270-benV. István, majd1471-benI. Mátyás is megerősítette. A Csák nembeliek ugodi ágának birtokai1328-ban a cseh Csenik kezére jutottak ekkor, s így juthatott hozzá Kolon is.1333-ban már az ő birtokaként említik.
Az új szomszédok között hamar kitört a határvillongás, Csenig még attól sem riadt vissza, hogy a káptalan emberét megvesztegesse és Merenyéből egy jó darabot Kolonhoz csatoljon. Az ezzel kapcsolatos per sokáig elhúzódott és 1343-ban ért véget amikor a káptalan az országbírói ítélet alapján letette a földesküt s neki ítéltetett a vitatott földdarab. Ebben a dokumentumban azt olvashatjuk, hogy Garabonc Merenye határai között fekszik, bizonyára ezért beszélnek többször Merenye pusztákról.1376-ban abudai káptalan karosi népeivel pereskedik, akik elpusztították Merenye határjeleit.1381-ben pedig a zalai apát perli a káptalant, mert az ő szintén Merenye nevű birtokát is ahhoz fogta az országbíró parancsára végzett határjárás alkalmával, ami ellenkezett a IV. Béla oklevelébe foglalt határjárással.
A káptalan itt lévő birtokainak, mivel messze voltak a központtól, külön kezelőjük volt egy kanonok személyében. Már1327-ben említik a merenyei magistratust.1444-ben a káptalan panaszt terjesztett a nádor elé aSomogy vármegyei közgyűlésen, mivel a Marczaliak zalavári várnagyai a Merenyén, Újlakon és Garaboncon termett mintegy 4000 köböl bort és más terményeket beszedtek és adót vetettek ki az itt élőkre. Az 1550-es években a káptalan a település gabona- és bortized jövedelmétThury György kanizsai várkapitánynak adta bérbe, az ő halála után pedig Zrínyi György erőszakkal foglalta el a területet. A törökök pusztításainak és a katonák sarcainak, rablásainak köszönhetően a falu annyira elszegényedett, hogy kénytelenek voltak a lakók gabona- és borfizetési kötelezettségeit elengedni.1548-ban és1566-ban a törökök teljesen elpusztították és a lakosság a közeli mocsaras, erdős vidékekre menekült. A Zala Vármegyei Közgyűlés jegyzőkönyveinek tanúsága szerint a lakók gyakran vettek részt hadászati célú munkálatokban. Így 1590-ben a közgyűlés elrendelte a mindszenti kastély (castellum) és Szentmikós közötti erdő kivágását abból a célból, hogy a törökök kanizsai mezőre való gyakori beütését megakadályozzák. A robotra Gelse, Újudvar, Bakónak, Récse, Posfölde, Mórichely, Garabonc, Újlak és Merenye lakosságát rendelték ki hat napra. Ezek a falvak mentesültek a keresztúri vár építési munkái alól.
Szintén egy vármegyei jegyzőkönyv rögzítette, hogy 1599-ben Bakó Farkas kiskomáromi (ma Zalakomár településrésze) várkapitány és a veszprémi káptalan között vita volt amiatt, hogy Rusa György, a káptalan merenyei jobbágya meggyilkolt egy kiskomári katonát. A kapitány a várban akart felette ítélkezni, azonban a káptalan ez ellen tiltakozott. Álláspontja szerint ugyanis egyedül a közgyűlésnek volt illetékessége az ügyben. A kapitány végül nem jelent meg a közgyűlésen.
A pusztuláshoz hozzájárultak a portyázóhajdúk is. A lakók végül csak 1690 után, Kanizsa visszafoglalását követően tértek vissza. A falut újjá kellett építeni, de már nem a Magyaróshegyen. Az ófalu helyét szőlővel telepítették be, az új házakat pedig a völgyben kezdték alapozni. Csak lassan indult meg a népességszám növekedése, és az 1711. évi pestisjárvány is megtizedelte a falu lakosságát. Jellemző a járvány méreteire, hogy a harminc gazdából csak hat érte meg a következő esztendőt.
1828-ban a település 55 házában 418 ember élt, akik közül 410-en voltak római katolikusok és csak nyolcan más (zsidó) vallásúak. Továbbra is a szőlőtermesztés jelentette a lakók fő megélhetési forrását, ám egyre nagyobb szerep jutott a juh- és sertéstenyésztésnek is. A '48-49-es szabadságharcba Merenye is bekapcsolódott, részint úgy, hogy lakói megtagadták a szőlődézsma fizetését – emiatt még katonákat is bevetettek ellenük –, emellett a falu 15 honvédet is adott a zalai honvédzászlóaljakba.
A jobbágyfelszabadítást követően gyorsan növekedésnek indult a lakosságszám, s az egyébként már régóta működő iskolában is egyre több diákot okíthattak.
Az első világháború Merenyétől is követelt áldozatokat. Érdekességként megemlíthető a település határában található, ún. „Szerb-agácás”, amelyet szerb hadifoglyok ültettek a világégés alatt.
Az 1920-as években Merenye a garabonci körjegyzőséghez tartozott. A lakosság ebben az időszakban főként háziiparral foglalkozott, s nagy része őstermelő volt. A második világháborúban 23 hősi halottja volt a községnek. 1945-ben a visszavonuló német csapatok felrobbantották a falu címerében is látható régi kőhidat. A háború után rövidesen megalakult a termelőszövetkezet és 1960-tól Zalamerenye termelőszövetkezeti községének számított. Ugyanebben az évben adták át könyvtárt és a művelődési termet, egy évvel később pedig az új két tantermes állami iskolát. A hatvanas években a falu villamosítása mellett lekövezték az utakat és kiépítették a járdákat. A rendszerváltást követően, 1994-ben új faluházat építettek, 2004-ben pedig „jóléti víztározót” létesítettek a településen. Zalamerenye 2000. január 1-jétől a zalakarosi körjegyzőséghez tartozik.
A településen a 2014. október 13-án megtartott önkormányzati választás után, a polgármester-választás tekintetében nem lehetett eredményt hirdetni, mert mindkét jelölt, aFidesz-KDNP színeiben induló addigi polgármester, Ódor László Lajos és egyetlen kihívója, a független Papp Sándor egyaránt 67-67 érvényes szavazatot szerzett (érvénytelen szavazat nem volt, a szavazásra jogosult 178 lakos közül 44 fő maradt távol a voksolástól).[13] Az emiatt szükségessé vált időközi választást 2015. január 18-án tartották meg, kicsivel magasabb választói aktivitás mellett, ami 3 szavazatnyi különbséggel Ódor László Lajos javára döntötte el a küzdelmet.[11]
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 173 | 182 | 188 | 173 | 196 | 190 | 193 | 196 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 83,3%, cigány 4,3%, német 8,6%. A lakosok 78%-a római katolikusnak, 1,73% reformátusnak, 7,5% felekezeten kívülinek vallotta magát (10,98% nem nyilatkozott).[14]
2022-ben a lakosság 79,1%-a vallotta magát magyarnak, 16,8% németnek, 5,6% cigánynak, 1% ukránnak, 0,5% horvátnak, 2,6% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (11,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 49% volt római katolikus, 1% református, 0,5% evangélikus, 0,5% görög katolikus, 1,5% egyéb katolikus, 9,7% felekezeten kívüli (37,8% nem válaszolt).[15]
.svg)
