Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Ez a szócikk a Zala vármegyei településről szól. Hasonló címmel lásd még:Igrice (egyértelműsítő lap). |
| Zalaigrice | |
| Római katolikus templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Vármegye | Zala |
| Járás | Zalaegerszegi |
| Jogállás | község |
| Polgármester | Horváth Gyöngyi (független)[1] |
| Irányítószám | 8761 |
| Körzethívószám | 92 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 88 fő(2025. jan. 1.)[2] |
| Népsűrűség | 13,32 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 7,73 km² |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Zalaigrice weboldala | |
AWikimédia Commons tartalmazZalaigrice témájú médiaállományokat. | |
ZalaigriceközségZala vármegyében, aZalaegerszegi járásban.
AZalai-dombságban, ezen belül aZalaapáti-hát területén fekszik.
A közvetlenül határos települések: észak felőlNemesrádó, kelet felőlSzentpéterúr, dél felőlPacsa, délnyugat felőlZalaszentmihály, északnyugat felől pedigNemessándorháza.
A legközelebbi város Pacsa, 3 kilométerre délre; a megyeszékhelytől,Zalaegerszegtől 30 kilométerre helyezkedik el.
Csak közúton érhető el, a75-ös főútból Pacsa nyugati szélén kiágazó 73 215-ös számú mellékúton, Szentpéterúrral pedig egy önkormányzati út köti össze.
Vasútvonal nem érinti, a legközelebbi vasúti csatlakozási lehetőséget aZalaegerszeg–Rédics-vasútvonalZalaszentmihály-Pacsa vasútállomás kínálja, légvonalban 5, közúton körülbelül 8 kilométerre délnyugatra.
Hivatalosan először1251-ben említik a települést, a pacsai nemesek birtokaiként, a többi az igricieké. Akkoriban királyi mulattatók lakták a települést.[3] A kettő szétválasztása történt meg az1252-es határjáráson, amelyen királyi megbízott is részt vett, ezért is maradt fent feljegyzés. A régi falu határos volt Pacsával, Lengyellel és Rokolyánnal is; utóbbi két település ma már nem létezik, deSzentpéterúr határában egy-egy dűlőnév őrzi az emléküket. A mai zalaigricei temetőben állt azÁrpád-kori templom és valószínűsíthetően annak környékén terült el a középkori Zalaigrice is, amit bizonyít több, a temető környékén fellelt cserépdarab.[3]
A falu határának birtoklásáért sokáig viták folytak, különböző földesurak szerették volna magukénak tudni.[3] A település környéke a török hódoltság idején elnéptelenedett, s1574-ben hódoltság alá került. Az1600-as évek végén kápolnáját felégették.1750-ben Zalaigrice közigazgatásilagSzentpéterúrhoz tartozott. Ekkoriban a település lakosságát 80 hold szántó, 20 hold tölgyerdő és néhány hold rét tartotta el, a falu többi birtokát járhatatlan mocsár borította.[3]
1785-ben 27 házban 196 lakosa volt a falunak.1910-re a lakosság lélekszáma megduplázódott és az1960-as években már az ötszázat is elérte,[3] azonban mára annyira lecsökkent, hogy a 100 főt sem éri el.
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 119 | 118 | 111 | 94 | 88 | 92 | 94 | 88 |
| 2013 | 2014 | 2015 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 98,2%. A lakosok 83%-a római katolikusnak, 5,3% felekezeten kívülinek vallotta magát (8% nem nyilatkozott).[12]
2022-ben a lakosság 95,5%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% németnek (3,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 60,2% volt római katolikus, 5,7% felekezeten kívüli (34,1% nem válaszolt).[13]
| Nemesrádó | Nemesrádó,Szentpéterúr | Szentpéterúr |
| Pölöske |
| Zalaapáti,Szentpéterúr |
| Zalaszentmihály | Pacsa |