Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Ez a szócikk a folyóról szól. Hasonló címmel lásd még:Zala (egyértelműsítő lap). |
| Zala | |
 | |
| A folyóZalaszentgrót közelében | |
| Közigazgatás | |
| Országok |  Magyarország |
| Földrajzi adatok | |
| Hossz | 126 km |
| Vízhozam | 6-15 m³/s |
| Vízgyűjtő terület | 5737 km² |
| Forrás | Őrség (Szalafő) |
 é. sz. 46° 53′ 10″,k. h. 16° 17′ 49″46.886111111111,16.29694444444446.886111°N 16.296944°E | |
| Torkolat | Balaton |
| é. sz. 46° 42′ 21″,k. h. 17° 15′ 53″46.705833333333,17.26472222222246.705833°N 17.264722°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazZala témájú médiaállományokat. | |
AZala (németül éslatinul:Salla) teljes terjedelmében Magyarország területén fekvőfolyó. Fő tápláló vízfolyása aBalatonnak, vízgyűjtő területe a tó teljes vízgyűjtő területének 45%-a.[1]Magyarország tizenkettedik legbővebbvizű felszínivízfolyása aDuna,Tisza,Dráva,Mura,Maros,Rába,Hármas-Körös,Szamos,Bodrog,Sajó, és aZagyva után.
Aszlovén régi folyónév(Sala) átvétele, de a szlovénban is preszláv ősiségű elnevezés, végső soron az indoeurópai *sal(patak, folyóvíz, áramlás) tőre vezethető vissza.[2]
Nyugat-Magyarországon,Vas vármegyében, azŐrségben,Szalafő határában ered (tulajdonképp aFekete-tóból).A 126 km hosszúságú, 6–15 m³/s átlagos vízhozamú folyó első szakasza keleti irányú.Zalaegerszegnél északkelet felé fordul, majdTürje környékén ismét irányt változtat délnek. A folyó, ezen déli irányba tartó szakasza a középsőpleisztocénban alakult ki egykaptúra révén, megváltoztatva a korábbi,Kisalföld felé tartó folyószakaszát. A pleisztocén végén a süllyedő balatoni medence szintén a Zala folyómedrének módosulását eredményezte, megszüntetve aDrávába torkolló szakaszát, s létrehozta aZalavár környékén északkelet felé forduló, s egy terjedelmesmocsarason keresztül aBalatonba torkolló szakaszt, melyet aKis-Balatonon keresztül aKeszthelyi-öbölnél ér el.
Harkály-patak (Salomvár), Háshágyi-patak (Zalacsébnél),Sárvíz patak, Páli-patak,Szélvíz, Felső-Válicka, Pózvai-patak,Principális-csatorna,Dötki-patak,Csörgető-patak,Berek-patak,Csáfordi-patak,Nádas-patak,Zalaszentgróti-patak,Kallósdi-patak,Bárándi-patak, Széplaki-patak,Köszvényes-patak, Bókaházi-patak, Szentkirályi-patak,Szentmihályfai-patak, Szentgyörgyvári-patak (e patak után a folyón van a Szentgyörgyvári-tüsgát).
Azókorban arómaiakSalla néven említették. Egy9. századból származószláv szöveg hasonlóanSala néven tesz róla említést. A későbbiekbenZala vármegye és egyben sok település névadója.
A Zala forrásvidéke egykor mégSzalafőn túl volt. AzOrfalu község mellett található szigetszerű reliktum láp, a feltöltődöttFekete-tó volt az, ami táplálta.
A régi helyi közmondás, amely úgy hangzott, hogy "Zala bora, Zala rákja, Zala menyecskéje", második helyébe tette, a vármegye egyik legjelentősebb, ismertebb, és értékesebb tenyésztett állatot. A középkor óta afolyami rákot nagy mennyiségben halászták ki a Zala folyóból és a Kis-Balatonból. Külön foglalkozás is alakult ki belőle. A zalai rákot, amely a "szóló" rák név alatt is ismert,Bécsben a kiváló minősége miatt kedvelték. A Széchényi-uradalomból 1800 és 1804 között évi 7000, majd1807-ben 8000 db rákot szállítottak a konyha ellátására.[3] 1894-ben Budapesten egy szóló (zalai) rák ára 30-35 korona (vendéglőben 50—60 korona) volt.[4] A19. század végén a rák mennyisége jelentősen apadt el, amíg manapság, majdnem kihalt. A 20. század közepéig apankaszi cigányok kézzel "nyúlkálással" fogták a zalai rákot ill. a fehér halakat a még nem szabályozott Zala folyóból, a víz alatti üregükben kitapogatták a folyami rákot és az ollóját lefeszítve (hogy ne tudja a rákászt megsebezni) szedték ki a vízből. A fák gyökerei között megbúvó halakat hasonló módszerrel, óvatosan kitapogatva fogták ki.