Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Zágonyi Károly | |
 | |
| Született | 1822. október 19. Szinérváralja |
| Elhunyt | 1870-es évek |
| Állampolgársága | MagyarországAmerikai Egyesült Államok |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Amanda Schweiger |
| Szülei | Zágonyi Károly, Kertész Zsuzsanna |
| Foglalkozása | szobafestő, lovaglásoktató, katonatiszt |
| Iskolái | Máramarosszigeti Piarista Gimnázium |
| Katonai pályafutása | |
| Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. | |
| Ország | Unió (amerikai polgárháború) |
| Fegyvernem | lovasság |
| Szolgálati ideje | 1861-1863 |
| Rendfokozata | ezredes |
| Egysége | Délnyugati Hadsereg |
| Háborúi, csatái | Amerikai polgárháború |
 AWikimédia Commons tartalmazZágonyi Károly témájú médiaállományokat. | |
Zágonyi Károly (angolul:Charles Zágonyi) (Szinérváralja,1822.október 19. –1870 körül)1848–49-es forradalom és szabadságharcban küzdő, orosz fogságba esettfőhadnagy. Kiszabadulása utánTörökországon keresztül AzAmerikai Egyesült Államokba emigrált, és civilként próbált új életet kezdeni. Az 1861-ben kitörőamerikai polgárháborúban azészakiak oldalára csatlakozott,John C. Frémont tábornok protezsáltjaként testőrsége őrnagya lett és 1861 szeptemberében azElső Springfieldi ütközet hőse. Frémont leváltása után a keleti hadszíntérr került, ahol ezredesi rangban harcolt aCross Keys-i ütközetben. 1863-ban Frémont-nal együtt leszerelt a hadseregtől. AKiegyezés után levelezése alapján hazatelepülését fontolgatta, de azt valószínűleg anyagi okok nem tették lehetővé. Halálának dátuma nem ismert, valamikor 1870 után következhetett be.
| „ | ZÁGONYI (1861. október 25.) Testőrkapitány, ez a vers | ” |
–[1] | ||
Szatmár megyében, 1822. október 19-én született. Apja Zágonyi Károly uradalmi tiszttartó, édesanyja Kertész Zsuzsanna volt. Iskolái közül csak aMáramarosszigeti Piarista Gimnáziumról tudunk. 1848-ban aforradalom védelmében katonának áll. Szeptember közepétől a Szatmár megyében alakult önkénteshuszárság tizedese volt, alakulatával októbertől az erdélyi hadszíntéren szolgált. 1849 tavaszán csapatával beosztották a 10. (Vilmos) huszárezred Erdélyben harcoló osztályához.Bem Józseftábornok seregében szolgált, és vakmerő vállalkozásaival kétszer mentette meg tábornoka életét. A nyári hadjárat során hadnagyi rangot kapott. 1849. augusztus 6-án aNagycsűri ütközetbenNagyszebennél az erdélyi hadsereg gyakorlatilag megsemmisült, Zágonyi pedig sebesülten orosz fogságba esett. 1849 szilveszterén megszökött a császári hadseregbe valós besorozás elől, és 1850-ben asumlai táborban csatlakozottKossuth Lajoshoz és a magyar emigrációhoz.Angliába került, majd 1851-ben 40 magyar társával aDevonshire hajón emigrált azAmerikai Egyesült Államokba, ahol először New Yorkban szobafestő volt, majd Bostonban lovászmesterséggel foglalkozott.[2]
1861-ben apolgárháború kitörésekor, belépett a hadseregbe, ésJohn C. Frémont tábornok lovastestőrségének őrnagya lett. Szintén Frémont alatt szolgáltAsbóth Sándor ésMajthényi Tivadar, utóbbi Zágonyi parancsnoksága alatt.Nathaniel Lyon dandártábornok halála után Frémont kinevezték Missouri államba, ahol 1861. július 25-én vette át a parancsnokságot. Frémontnak 30 ezer fős katonasággal kellett a missouriban kibontakozó gerillaháborút elnyomnia, ami Lyon ésJames H. Lane kansasi szabadcsapatainak tevékenysége után bontakozott ki. Frémont fegyveres erejével szemben a déliek csak mintegy feleannyi katonát tudtak toborozni Missouriban, amelynek a felszerelése is hiányos volt, ezért lassan kiszorultak az állam területéről. Zágonyi neve az1861.október 25-eielső springfieldi ütközet (más néven „Zágonyi lovasrohama”) kapcsán vált híressé, melyet a balaklavai könnyűlovas rohammal együtt emlegettek.[3]
AmissouriSpringfield fontos város volt a déliek kezében, kb. 1700 katona védte. Zágonyi engedélyt kapott Frémont tábornoktól, hogy zavarkeltés céljából támadja meg a város védőit. 1861. október 25-én a kb. 300 fős előörs lendületes lovasrohamával elsöpörte a védők ellenállását és elfoglalta a várost. Zágonyinak nem volt ereje az éjszaka beállta után megtartani a várost, a déliek visszamentek és újra hatalmukba kerítették, de két nappal később az uniós erők végleg elfoglalták Springfieldet. E fegyvertény volt parancsnoka,John C. Frémont vezérőrnagy missouri tevékenységének egyetlen látványosan sikeres momentuma. Egész Missouri is az északiak kezére került, és a győzelemnek különös jelentőséget adott, hogy a polgárháború elején általában inkább a déliek győzedelmeskedtek. Az amerikai sajtó ünnepelte Zágonyi "halálrohamát", bátorságát és ennek következtében ezredessé léptették elő.[2]
Frémontnak a felesége, Jessie Benton Frémont 1864-ben terjedelmes könyvben írta meg a testőrség történetét, hogy a könyv jövedelméből az elbocsátott katonák családjait segélyezze. William Dorsheimer őrnagy leírása mellett ez a könyv emlékezik meg legbővebben Zágonyiról. Költők és hadtörténészek egész sora vállalkozott a Zágonyi-féle alakulat történetének megírására. Zágonyi halállovaglását George Henry Boker (1823–1890) versben[4] örökítette meg, az1870-es években pedig awashingtoniFehér Ház számára is megrajzolták.
Frémont 1861 augusztusa folyamán proklamációban hirdette ki az összes rabszolga felszabdítását és állandó vitában állt a Missouri Republikánusok vezérével, a Blair klánnal.Montgomery Blair a kabinet tagja volt, mint postaügyi miniszter és nemsokára kiharcolta Frémont elmozdítását, joggal rámutatva, hogy Frémont deklarációja nem áll összhangban Lincoln kabinetjének politikájával. A springfieldi roham után, 1861. november 2-án Frémont-t leváltották, ezért Zágonyi testőrségét megalázó körülmények közepette feloszlatták. Zágonyi később újra katonai szolgálatba lépett, amikor Frémont a keleti hadszíntéren a Mountain Department (Hegyi hivatal) élére nevezték ki, ezredesi rangban a lovasság parancsnokaként teljesített szolgálatot. 1862. június 8-án részt vett aCross Keys-i ütközetben mint lovassági parancsnok. 1863-ig maradt a hadseregben, amikor Frémont lemondott, ő is nyugdíjazását kérte. Zágonyi polgárháborús katonai pályafutása itt sajnálatos módon megszakadt, nem volt előnyére Frémonthoz való hűsége sem, rá is rávetült a Frémont elleni politikai intrika árnyéka. Büntetést nem kapott, de kihallgatták, ebből a kihallgatási jegyzőkönyvből sok minden kiderül.[5]
A Zágonyi vezette testőrség tagjai többnyire amerikaiak voltak, csak negyedrészük német, hat hét állt rendelkezésre a kiképzésre, ezalatt Zágonyi jól begyakoroltatta őket. A missouri springfieldi ütközetben valamennyien elsősorbankarddal, s nemrevolverrel harcoltak (bár mindkettő volt náluk), a harc végén valamennyi katonájának kardja véres volt, volt akinek még a kard markolata is. Egyetlen magyar is harcolt Zágonyi alakulatában,Majthényi Tivadar, Zágonyi adjutánsa volt. Majthényi sikerrel végig küzdötte a polgárháborút, Frémont testőrségének feloszlatása után századosi rangban beállt azindianai lovasezredbe. Zágonyinak a katonai bíróság előtt alkalma volt azt is kifejteni, hogy ő azért állt be harcolni, hogy az Egyesült Államok egyben maradhasson.
Apolgárháború utáni sorsáról keveset tudunk. 1865-ben vállalta az akkor alakultNew York-i Magyar Egyesület elnökségét, amelyet aztán átadottPerczel Miklósnak. 1867-ig üzletemberként tevékenykedett és hazatelepedését tervezgette.Dancs Lajost, volt emigráns társát, aki közben már hazatelepült, megkérte, hogy nézzen számára földetSzöllősön, unokaöccse, Székelyhidi Ödön birtokának közelében, de 1867-ben a koronázás előtt megírta, hogy tönkrement, egy vasúti társaságnál befektetett pénzét mind elvesztette, mert a társaság megbukott. Azt írta addig nem megy haza, amíg vagyont nem szerez, de többé Dancs Lajosnak nem írt.[6] Vida István Kornél derítette ki, hogy felesége, a német származású amerikai Amanda Zágonyi 1870-ben újra férjhez ment. Ennek csak két oka lehetett, vagy elváltak, vagy Zágonyi ekkor már nem élt.
Az amerikai magyar közösség és a missouri helyi közösség számára sokat jelentett Zágonyi Károly példás bátorsága. 1931-ben az Egyetemi Klub felállította 17-es számú emléktábláját, amely a springfieldi ütközetnek állított emléket, Springfieldben egy 5 hektáros parkot is elneveztek Zágonyi Károlyról.
