Gnegneri Yaya Touré (Bouake,1983.május 13. –) elefántcsontparti válogatottlabdarúgó,[1] edző.[2] Általában védekezőközéppályásként szerepelt klubjaiban, azonban támadóbb poszton is megállta a helyét.
Családjában nem ő az egyetlen focista, bátyja,Kolo Touré a Liverpoolban is játszott, míg öccse,Ibrahim Touré haláláig a franciaNice alkalmazásában állt.
Yaya1996-ban kezdett játszani azASEC Mimosas akadémiában. Ebből a klubból indult útjára Yaya mellett többek közöttKolo Touré,Aruna Dindane,Salomon Kalou,Didier Zokora,Emmanuel Eboué,Gilles Yapi,Donald-Olivier Sié vagyAbdoulaye Traoré. Yaya két év után,1998-ban sok klubtársához hasonlóan, a belgaKSK Beveren csapatához került, ahonnan újabb két év után az ukránMetalurh Doneck gárdájához igazolt. Ez a klubváltás annak ellenére csalódásnak számított, hogy új csapatából válogatták be először hazája válogatottjába, hiszen több elefántcsontparti kortársa, mint például Eboué, már Franciaországba vagy Angliába szerződött.2005-ben azEurosport a legígéretesebb fiatal tehetségek sorába választotta.[3]
2005-ben aláírt azOlimbiakósz csapatához,[4] ami Yaya eddigi pályafutásának egyik legfontosabb állomása volt. Először is együtt játszhatott aBarcelona egyik legnagyobb legendájával,Rivaldóval, másrészt ebben a csapatban szerezte első címeit: bajnoki elsőség és kupagyőzelem, harmadrészt a görög csapattal mutatkozhatott be először aBajnokok ligájában, ezzel megalapozva nemzetközi elismertségét. 2006-ban az Olimbiakósz játékosaként fontos válogatott mérkőzéseken is megmérettetett az „Elefántokkal": először azAfrikai Nemzetek Kupája döntőéig masírozott csapatával, ahol büntetőkkel véreztek elEgyiptommal szemben, majd anémetországivilágbajnokság következett, ahonnan győzelem nélkül kellett búcsúznia az afrikai gárdának.Touré eközben már a továbblépésen gondolkozott, jelezte is távozási szándékát az Olimbiakósz vezetőinek. AzArsenal csapatába szeretett volna igazolni, hogy együtt játszhasson testvérével, de meghiúsult az üzlet, így az eligazolása végül igen botrányosra sikerült.
Nem csatlakozott csapata keretéhez az előszezonban, és követelte, hogy adják el. Azzal vádolta az Olimbiakószt, hogy nem fizették ki a járandóságát, ezzel szemben a görögök állítása szerint éppen Yaya hazudott, hogy kierőszakolja az eladását.[5][6]
A furcsa helyzetben több kérő közül (Chelsea,Manchester United,Arsenal,Marseille,Monaco,Lens,Lyon,Milan) azAS Monaco csapata lett a befutó.[7]Yaya így beszélt a Monacóról: "Amikor kissrác voltam Elefántcsontparton, a Monaco partneregyesülete volt az edzőközpontnak ahol játszottam, és a csapattársaimmal mind arról álmodtunk, hogy odamehessünk! Az, hogy felfedezhetem a Championnat-ot a Monacóval, olyan, mint egy gyermekkori álom megvalósulása."[8]
A nagy várakozás ellenére a bemutatkozása új csapatában nem volt zökkenőmentes. Az edzője,Bölöni László a bajnokság első 10 mérkőzésén a kispadon hagyta, és csak az idény közben aláíró új edző,Laurent Banide érkezése után lett belőle meghatározó játékos. Banide támadó szellemű focit játszatott csapatával, amiben Yaya játéka kulcsfontosságú volt mind labdaszerző, mind támadó középpályásként.
Az idény végeztével újra felmerült Yaya eladásának lehetősége, de az egyik lehetséges kérőt nagyon korán kizárta a játékos: egy hónappal ezelőtt azt nyilatkozta, hogy eleget játszik bátyjával a nemzeti csapatban, és hosszas beszélgetések után úgy döntöttek, hogy jobban szeretnék egymás ellen megmérettetni magukat, mint együtt játszani hétről hétre.
2007 nyarán az elefántcsontparti játékos végül aBarcelona csapatát választotta, ahová 2010. június 30-ig írt alá, 9 millió euró ellenében.[9] Itt a 24-es mezt kapta meg. Első bajnoki találatát 2007. szeptember 2-án szerezte azAthletic Bilbao ellen.[10] Első Bajnokok Ligája gólját azFC Schalke ellen szerezte 2008. április 9-én, így nyertek a német klub ellen.[11] Első szezonjában azonban csak a 3. helyen végzett a Barcával,[12] míg a BL-ben a legjobb négy között aManchester United csapata ejtette ki őket 1–0-s összesítéssel.[13]
A következő szezon nagyszerűen sikerült az ő és a Barcelona számára egyaránt. A 2008–2009-es bajnoki szezonban két gólt szerzett, az elsőt 2009. január 3-án aMallorca ellen, a másodikat pedig azEspanyol elleni hazai mérkőzésen február 21-én, bár ennek a gólnak nem örülhetett igazán, mivel csapata 2–1-es vereséget szenvedett.[14][15] Bejutottak aCopa del Rey döntőjébe is, ahol 4–1 arányban nyertek azAthletic Bilbao ellen. Ő szerezte a Barcelona egyenlítő gólját 1–0-s Bilbao vezetésnél. A 89. percben lecserélte őtPep Guardiola vezetőedző és beküldte helyette a brazil védőt,Sylvinhot.[16] Megnyerte csapatával aBL-t is, 2009. május 27-énRómában 2–0-ra diadalmaskodtak a címvédőManchester United ellenSamuel Eto'o ésLionel Messi góljával. Mivel ezen a mérkőzésenDani Alves ésÉric Abidal is eltiltott volt, ezért Tourénak belső védőt kellett játszania.[17]
Az új szezon kezdetén 5–1-es összesítéssel hódította el a csapatával a Spanyol Szuperkupát aBilbao ellen.[18]2009. augusztus 28-án megnyerte azeurópai szuperkupát, az ellenfél azUEFA-Kupa győztes, ukránSahtar Doneck volt.A mérkőzést 1–0-ra nyerte a Barca, Pedo 115. percben szerzett góljával.Yaya 100 percet játszott, majd átadta helyét az ifjú spanyolnak,Sergio Busquets-nek.Szintén még 2009 decemberében elhódították a klubvilágbajnoki címet is.[19]
Touré 2012-ben több csapattársával aManchester City mezében.
2010. július 2-án ötéves szerződést írt alá az angolManchester City csapatával körülbelül 24 millió angol fontért.[20] A 42-es számú mezt kapta, ami a Barcelonában viselt 24-es mezének a fordítottja, mivelPatrick Vieira már a 24-es számot viselte.[21] Július 28-án Touré bemutatkozott aClub América elleni felkészülési barátságos mérkőzésen, amelyet a City büntetőkkel nyert meg 4–1-re. Hazai debütálásakor augusztus 7-én, aValencia elleni barátságos mérkőzésen a meccs emberének választották.[22]
Kulcsjátékosként, időnként a csapatkapitányi karszalagot is viselve, nagy szerepet játszott abban, hogy a következő években a Manchester City meghatározó és állandó élcsapata lett az angol bajnokságnak. Bár a Barcelonában főleg a védekező középpályán szerepelt, a Manchester Cityben általában támadóbb szerepkörben kapott lehetőséget.[25] Az itt töltött első szezonjában ő szerezte az egyetlen gólt a városi riválisManchester United elleni meccsen azFA-kupa elődöntőjében, ezzel csapata bejutott a döntőbe.[26] Ott aStoke City ellenfeleként végül 1–0-ra győztek, a gólszerző ezúttal is Touré volt, így a klub szurkolói 35 év után először nyerték meg a címet.[27]
2013 áprilisában további négy évvel, a2016–2017-es szezon végéig meghosszabbította szerződését. 2018 májusábanPep Guardiola vezetőedző bejelentette, hogy Touré a szezon végén elhagyja a Manchester Cityt.[28] A szezon utolsó hazai meccsén, 2018. május 9-én hivatalosan is utolsó találkozóját játszotta a Manchester City mezében.[29]
2018. szeptember 2-án újra megállapodott agörög szuperligában szereplőOlimpiakósszal, ahova 2006 óta tért vissza először.[30] Ezt a kontraktust 2018 decemberében közös megegyezéssel felbontották.[31]
2019. július 3-án csatlakozott a kínai másodosztályban résztvevő Csingtao Huanghaj egyesülethez.[32][33][34] Három nap elteltével mutatkozott be a Hangzhou Greentown elleni 1–1 alkalmával. Tizennégy bajnoki meccs és két találat után, 2020. január 1-jén hagyta el a klubot.[35]
2021. február 10-én hivatalosan edzőnek állt és csatlakozott azukránOlimpik Doneckhez, mint segédedző.[38] Mindössze 4 hónap után elhagyta az egyesületet.[39]
2021. június 14-én Tourét azorosz élvonalbeliRFK Ahmat Groznij csapata segédedzőnek nevezte ki 2022 júniusáig.[40] 2021. december 13-án fél év elteltével bejelentették, hogy itt sem tölti ki a szerződést és távozik.[41]
2022 augusztusában egy rövid megbízatás után az angolTottenham Hotspur ifijúsági akadémiáján kezdett dolgozni, elsősorban az U16-os utánpótlás-csapatot irányítva.[42][43]
.svg)
