Eugenio Pacelli gazdag arisztokrata család harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot 1876. március 2-án. Ősei aViterbo közeliOnano városában éltek, csak néhány évtizeddel Eugenio születése előtt,1819-ben költöztekRómába. Nagyapja, Marcantonio Pacelli előbbXVI. Gergely pápa pénzügyminisztere, majd1851-től1870-igIX. Piusz pápa belügyminisztériumiállamtitkára, apja, Filippo Pacelli (1837–1916) pedig kiváló jogász volt, aki az egyháznak is teljesített szolgálatot. Anyja, Virginia Graziosi (1844–1920) szintén nemesi családból származott, mélyvallásossággal és szeretettel vette körül négy gyermekét. Eugenio testvérei közül Francesco (1872–1935) apja példáját követve jogász lett, nővérét Giuseppának (1874–1955), húgát Elisabettának (1880–1970) hívták. Anyja négyéves koráig nevelte, majd a közeli franciaapácákra bízta, akik az Isteni Gondviselésről elnevezett rendhez tartoztak; az írás, az olvasás és a hittan alapelveit négy éven keresztül itt sajátította el. Tízéves korában ajezsuita rend egykori római kollégiumába került, az Ennio Quirino Visconti Líceumba. Tizennyolc éves korában határozta el, hogypap lesz. Az addig kiváló eredményeket elért ifjú a híres Capranica-szemináriumba nyert felvételt, de gyenge fizikuma és betegségei miatt hamarosan kénytelen volt félbeszakítani tanulmányait. Később sikerült családjának kiharcolni, hogy otthon készülhessen a papságra, ahol monsignore Dufresne volt segítségére az iskolai tananyagban. Tanulmányai kiegészítése végett a híres jezsuitaGregoriana Pápai Egyetemre és egy másik pápai egyetemre is beiratkozott. Ezen kívül állami egyetemen filozófiát, jogot, történelmet és irodalmat hallgatott.1899.április 2-án szentelték áldozópappá. Nemsokáralelkipásztori beosztást kapott gyermek- és ifjúkorának legkedveltebbtemplomában. Ateológiai ésjogtudományidoktorátust is megszerezte. Rendkívüli tudására és buzgóságára sokan felfigyeltek, így történt, hogy elnyerte a híresPietro Gasparri pártfogását, akinek segítségével1901-ben azApostoli Szentszék szolgálatába állott. Miután Gasparrit1914-benbíborossá nevezték ki, Eugenio Pacelli a kongregáció titkára lett.
Amikor 1914-benXV. Benedeket pápává választották, a híres Gasparri bíboros lett az államtitkár, így Pacellit is előtérbe állították. 1917-ben kapottMünchenbe nunciusi kinevezést, és még ebben az évben maga a pápapüspökké szentelte.
Azokban az időkben javában dúlt azelső világháború, Pacelli, müncheni nunciusként tevékenyen részt vett humanitárius akciókban; szegényeket támogatott, és hadifoglyokat segített. A háború után folytatta tárgyalásait a német államok kormányaival, így kötött konkordátumot – különösen az oktatás témájában – 1924-benBajorországgal és 1929-benPoroszországgal. 1925-ben megtette azt a fontos lépést, hogy a nunciatúrát Münchenből áthelyezteBerlinbe, aBirodalom fővárosába, hogy ott folytasson tárgyalásokat a német kormánnyal, a német katolikus egyházat általánosan érintő kérdésekről. Ez volt az első eset, hogy nunciatúra nyílt egy nem katolikus többségű államban.[6] Eugenio Pacelli mindig is szívén viselte a német katolikusok ügyét. Rendszeresen részt vett aKatholikentagok rendezvényein, ahol beszédet is mondott. Tizenkét évesnémetországi tartózkodása a német nép barátjává tette. Ezt a barátságot, anélkül, hogy „németbarát” politikát folytatott volna, pápasága alatt is megőrizte, és munkatársai közé előszeretettel választott németeket.[7]Amikor Gasparri bíboros-államtitkár nyugalomba vonult, XI. Piusz, Gasparri régi munkatársaként őt nevezte ki utódjául, 1930-ban. Előtte, 1929-ben elnyerte a bíborosi rangot is. Akúriában senkit sem lepett meg ez a kinevezés; nála alkalmasabb személy nem volt a súlyos felelősséggel járó posztra. Államtitkárként Pacelli pontosan kilenc évig, 1939. február 10-ig szolgálta az egyházat. Ő szervezte meg XI. Piuszenciklikáinak lefordítását, illetve nyilvánosságra hozását is. XI. Piusz szívesen bízta meg államtitkárát személyi képviseletével és küldte külföldre, nemzetközi eseményekre. 1933. július 20-án konkordátumot kötöttHitlerrel. 1934-benBuenos Airesbe utazott, a32. Eucharisztikus világkongresszusra. 1935-benLourdes ünnepségeinek befejezését vezette. 1936-ban azAmerikai Egyesült Államokba látogatott, felkereste az ottani egyházmegyéket, ésFranklin D. Roosevelt elnökkel is találkozott.1938. május 25. és 30. közöttBudapesten képviselte a pápát a34. Eucharisztikus világkongresszuson.[8] Kíséretében ott volt Giovanni Battista Montini, a későbbiVI. Pál pápa. Pacellit 1938-ban a budapestiPázmány Péter Tudományegyetem tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki.
Pacelli mint XI. Piusz államtitkára jelentősen meghatározta azApostoli Szentszék politikai irányvonalát. Majd egy évtizedig végzett példás szolgálatot XI. Piusz mellett, lényegében osztva ennek a szilárd és öntörvényű pápának eszméit, programját és döntéseit, olykor csillapítva indulatait.[9] Megvalósította a pápa kiegyezési politikáját, számos országgal konkordátumot kötött, mindenekelőtt Hitler birodalmával, ez volt a máig hevesen vitatottReichskonkordat (1933. július 20.). A Szentszék célja, ahogy ezt leghatározottabban ki is jelentette, semmiképpen nem anemzetiszocializmus jóváhagyása volt, hanem egyes-egyedül a német katolikusok vallási jogainak védelme és biztosítása.[10] A német püspöki kar és a katolikusok is erősen óhajtották ezt a megegyezést, főképp azért, hogy a náci német kormánytól kötelező garanciát kapjanak a katolikus iskolák megmaradására. Arról, hogy aReichskonkordat feltételei miként valósultak meg a gyakorlatban, mennyire tartotta magát a szerződéshez a náci kormányzat, a legjobban egy későbbi egyházfő,XVI. Benedek pápa emlékiratai tájékoztatnak. A fiatal Joseph Ratzinger mint katolikus középiskola tanulója saját bőrén tapasztalhatta aReichskonkordat megtartásának és meg nem tartásának messzemenő következményeit. „Először úgy tűnt, hogy az állam és az egyház közötti konkordátum biztosítja a régi szokások fennmaradását, azonban hamar kiderült, hogy az egyezséghez való hűség nem éppen erőssége az új hatalomnak. Megkezdődött a felekezeti iskolák elleni harc; az egyház és az iskola addig fennállt szellemi kapcsolatát le kellett rombolni, a tanítás szellemi alapja a keresztény hit helyett a Führer eszméje lett. Apüspökök teljes erejükből védték a felekezeti iskolákat, harcoltak az egyezség betartásáért: ma is emlékszem azokra a püspöki körlevelekre, amelyeket a plébános akkoriban fölolvasott. Már akkor kezdett derengeni bennem, hogy az intézményeikért vívott küzdelemben nem a realitás talaján mozognak, hiszen pusztán az intézmények meglétének biztosítása nem használ semmit, ha hiányzik a meggyőződéses katolikus tanári kar.”[11] – írja Ratzinger. Hitler a szerződést természetesen nem tartotta be, a Szentszék 34 esetben tiltakozott az egyezmény megsértése ellen.
XI. Piusz pápa1939.február 10-én halt meg. A rendíthetetlen hitű pápa egyszer Eugenio Pacelliről a következő megjegyzést tette:„Sokat dolgozik, jól dolgozik, gyorsan dolgozik”. Majd halkan, mintha önmagához beszélne, megjegyezte:„Milyen szép pápa lesz”. Ezt hallva a Bíborosi Kollégium dékánja, Granito di Belmonte bíboros, dohogva jegyezte meg:„Ez a pápa mindent maga akar csinálni. Legalább annyit engedjen, hogy az utódát mi válasszuk!”A megközelítőleg három hetes gyász után, 1939.március 2-án hatvanhárom bíboros vonult vissza a konklávéra. A bíborosokat ezúttal nem terhelte súlyos gond, mert mindenki az elhunyt pápa államtitkárát és jelöltjét, Eugenio Pacellit emlegette. Egyesek helytelennek tartották az elhunyt pápa közvetlen munkatársát ültetniSzent Péter trónjára, ugyanis ilyen utoljára 1073-ban fordult elő, amikor Hildebrand szerzetes VII. Gergely révén pápa lett. Egyébként sokan a következő ősi közmondást jegyezték meg Pacelliről:Nemo Pontifex in Curia, vagyis a Pápai Kúria emberei közül senki sem lesz Péter-utód. XVI. Gergely megválasztása óta (1831), ilyen eseményre nem került sor.XV. Benedek pápának is előbb el kellett látnia a Bologna érseki tisztét és csak utána lehetett pápa. Ezek a találgatások és indokok nem bizonyulhattak elég nyomósnak, hogy a bíborosok ne Eugenio Pacellire szavazzanak. Eugenio Pacelli érdemei és talentumai révén messze kimagaslott többi bíborostársa közül. Pacelli1935 ótacamerlengo volt, s mint ilyen, irányította az elhunyt pápatemetését és egybehívta, illetve megszervezte a konklávét. Már március 2-án, a délelőtti második szavazás során a volt államtitkár megkapta a szükséges többséget, de ő alázatosságból arra kérte a bíborosokat, hogy fontolják meg még egyszer, valóban őt tartják-e Péter legméltóbb utódjának.
A harmadik szavazás során a bíborosok továbbra is kitartottak elhatározásuk mellett, így Pacelli lett az új pápa. Ekkor aSixtus-kápolna kéményéből felszállt a fehér füst, ami az új pápa megválasztását jelezte. Ez volt a20. század legrövidebbkonklávéja. A Sixtus-kápolnában megkérdezték, hogy milyen nevet választ magának, ő egyértelműen azt felelte, hogy„Piusznak hívjatok”. Ezzel azt jelezte, hogy ő is folytatja elődje, XI. Piusz útját. Ezután a rangidős diakónus-bíboros aSzent Péter-bazilika erkélyén bejelentette:„Annuntio vobis gaudium magnum;Habemus papam: Eminentissimum ac Reverendissimum Dominum, Dominum Eugenium Sanctae Romanae Ecclesiae Cardinalem Pacelli, qui sibi nomen imposuit Pium (XII).” Nem sokkal később XII. Piusz már a pápai díszöltözékben jelent meg a bazilika erkélyén és áldást osztott. Ezzel megkezdődött az ő pápasága.
A szócikk ezen szakaszánaksemlegességevitatott. A vita részleteihez lásd avitalapot. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont!
Első megnyilatkozásában a békéért emelte fel szavát, mert tisztában volt azzal, hogy nemsokára kitör amásodik világháború. Két hét sem telt el az új pápaságból, amikor Németország annektáltaCsehországot. Nem sokkal később ugyanezt tették azolaszokAlbániával. Ekkor minden tekintet a pápa felé fordult, aki nem maradt néma, hiszen többek között kötelezte őt pápai jelmondata is „Opus iustitiae pax” („A béke az igazságosság gyümölcse”). Acímerében lévő galambbal is a békét jelképezte. 1939húsvétján a Szent Péter-bazilikában beszédet mondott a béke érdekében. Többször is felemelte szavát a békéért, de sajnos nem járt sikerrel.Augusztus 24-én rádióbeszédében drámai erővel figyelmeztette a hatalmon lévőket, hogy „semmi sem vész el a békével; de a háborúval minden elvész“. Még pápasága első évébenszeptember 1-jén kitört a háború.
Első enciklikája, aSummi Pontificatus már a világháború kitörése után íródott, és szintén a békéről szólt. E körlevelében XII. Piusz a béke mielőbbi helyreállítását sürgeti, kijelöli a népek békés együttélésének módozatait és céljait, rámutat a bajok okaira, és azok orvoslására.[12] A pápa szerint a Nyugat válságának és a háborúnak elsőszámú oka azIstentől elforduló, elvallástalanodó ember, aki felrúgja a természeti törvényeket, ennek következménye a totalitarizmus is, amit Piusz mélységesen elítél. Az enciklika végén a pápa tanácsot ad ezen problémák megoldására, melynek eszközei elsősorban lelki természetűek. Szorgalmazza, hogy az emberiség térjen visszaKrisztushoz, mert mindennek Ő az alapja. Ezt az újjáteremtő feladatot teljesíteni az egyház alapvető és anyai hivatása, amelyben eszközeit a megváltozott körülményekhez és az emberi nem új igényeihez kell alakítania.[13] Üzenete végén Piusz pápa megemlékezik a háború áldozatainak szenvedéséről. Németországban ellenségesen fogadták a Summi Pontificatust, a nácik vádja szerint a körlevél kizárólag Németország ellen irányult.
Többen hallgatással vádolják Piuszt, és bűneként róják fel, hogy a háború csapásaira nem reagált kellőképpen. XII. Piusz politikailag semleges maradt, erre őt az 1929-eslateráni egyezmény 24. cikkelye is kötelezte. Nem állt senkinek sem az oldalára, mert – mint August Franzen német egyháztörténész fogalmaz – az olyan lett volna, mintha „Belzebubot űzette volna ki az ördöggel.”[14] Amerikai és brit diplomaták kifejezetten kérték XII. Piuszt, hogy ne tiltakozzon rádióüzenetben a magyar zsidók elhurcolása ellen, mivel féltek attól, hogy egyúttal elítélné szövetségesük, aszovjet hadsereg által elkövetett bűncselekményeket is. Mindazonáltal a pápa a magyar kormánynak küldött levelében megtette ezt.[15][16] November 19-én aVatikán csatlakozott azon semleges államokhoz (Spanyolországhoz,Portugáliához,Svájchoz ésSvédországhoz), amelyek levélben tiltakoztak a magyar kormánynál a deportálások ellen. Sir Martin Gilbert brit zsidó történész, aholokauszt nemzetközileg elismert szakértője 2002-ben megjelent,The Righteous: The Unsung Heroes of the Holocaust című kötetében azt írja, hogy ekkoriban 25 ezer zsidót bújtattak a katolikus hívek és a katolikus intézményekBudapesten. Tehát a Vatikán olyan semleges állam volt, amely semlegességét tízezrek megmentésére használta.
XII. Piusz humanitárius tevékenysége jelentősen enyhített a háború áldozatainak szenvedésén. A jótékonykodás maradt az egyetlen eszköz a pápa kezében a világégés borzalmai ellen. A pápa számára egyformán kedves volt a tengelyhatalmak igája alatt élő, de a fasiszta- és náciellenes államokhoz tartozó katolikusok sorsa is.[17] Létrehozott egy hadifoglyokra és eltűntekre vonatkozó kereső és híradó szolgálatot, 1941-ben pedig segélybizottságot létesített. A háború befejeztével anyagi támogatással járult hozzá az újjáépítéshez, a földönfutókká letteknek vagonszámra juttatta az adományokat. Legbátrabb tette azonban a zsidók védelme volt, a rómaikolostorokban és a Vatikánban több mint ötezer üldözöttnek biztosított menedéket. Segítségére voltak nagyszabású segélyakciójában a nunciatúrák, nevezetesen avarsói, a budapesti (Angelo Rotta) és azisztambuli (Angelo Roncalli – a későbbiXXIII. János pápa) nuncius és segítői mentették meg zsidók tízezreit. Igaz, hogy XII. Piusz anemzetiszocialistanépirtás ellen nem emelte fel a szavát külön, ünnepélyes tiltakozás formájában, csak általánosságban ítélte el, de ezt azért tette, mert meg volt győződve arról, hogy fellépésével csak fokozottabb üldözést váltana ki. Ahollandpüspöki kar tiltakozását ui. aGestapo ezer zsidó származású keresztény lemészárlásával torolta meg. A német püspökök is állandóan arra kérték a pápát, hogy tiltakozásával ne öntsön olajat a tűzre.[18] „Hallgatása” ellenére a pápa mindent megtett azsidókért, amit csakdiplomáciai, gazdasági, és erkölcsi értelemben lehetett.[19]Golda Meirizraeliminiszterelnök a későbbiekben ezért háláját fejezte ki neki.
Egyesek azonban azt állítják, hogy Piusz pápa nemcsak hogy tudott a holokausztról, de még segítette is annak lebonyolítását.[20] BárVI. Pál pápa 1964-ben engedélyezte a Szentszék második világháborúra vonatkozó dokumentumainak publikálását, ígyPierre Bletjezsuita és szerzetestársai 1965–1982 között összegyűjtötték, és megjelentették „A Szentszék második világháborúval kapcsolatos okmányai és dokumentumai” című anyagot tizenkét kötetben, mégis e kiadvány tartalma, sőt puszta létezése is elkerülte azok figyelmét, akik megjelenése óta a Szentszék háború alatti időszakáról írtak. Ezért Pierre Blet 2004-ben a nagyközönség számára is hozzáférhető kötetben összegezte a dokumentumok tartalmát „XII. Piusz és a második világháború a Vatikán archívumai alapján” címmel (A kötetet magyarul az Új Ember Kiadó jelentette meg).[21] Ennek a véleménynek mond ellent az a tény, hogy XII. Piusz pápa vezetésével a katolikus egyház egymillió zsidót mentett meg, ami több, mint amennyit más nemzetközi szervezeteknek együtt sikerült.[22] Például egy alkalommal 500 zsidó menekült meg egyrodoszikoncentrációs táborból XII. Piusz közbenjárására, ahová egy olasz hajó szállította őket. Az egyik menekültet fogadta a Vatikánban, akivelnémetül társalgott, és jól hallhatóan ezt mondta neki, német egyenruhás katonák jelenlétében: „soha ne feledd: légy mindig büszke arra, hogy zsidó vagy!”[23] Dominik Burkardwürzburgi egyháztörténész, a téma tudós kutatója szerint nem túlzás azt állítani, hogy jóformán mindenOlaszországban életben maradt zsidó megmenekülését – legalább közvetve – XII. Piusznak köszönhette. Ezért 1944-től sokan fejezték ki hálájukat a pápának. Két példa: ajeruzsálemi főrabbi,Isaak Herzog megrendítő levélben köszönte meg Őszentsége segítségét, a római főrabbiIsrael Zoller pedig a háború után kikeresztelkedett, és a keresztségben a pápa iránti tisztelet jeleként az Eugenio nevet választotta.Mordechay Lewy,Izrael szentszéki nagykövete is így nyilatkozott 2011. június 23-án Rómában: „Téves lenne azt gondolni, hogy a zsidók megsegítése a világháború alatt Rómában csak a kolostorok és szerzetesintézmények részéről érkezett volna, a Vatikán támogatása nélkül”. „Téves lenne kijelenteni, hogy a Vatikán és a pápa ellenálltak volna a zsidókat megsegítő akcióknak. A Szentszék igenis síkra szállt az érdekükben, de nem tudta elérni, hogy a vonat ne induljon elAuschwitzba az 1943. október 18-án a rómaigettóban tartott razziát követően. A római zsidók abban a pillanatban bizonyára várták a pápa védelmét, de tény, hogy aznap csak az az egy szerelvény indult el Auschwitz irányába.”[24] Michael Hesemann német kutató a római német nemzeti templom, aSanta Maria dell’Anima levéltárában olyan dokumentumokra lelt, amelyek bizonyítják, hogy ezekben az időkben XII. Piusz több mint 11 ezer római zsidó életét mentette meg.[25]
Ion Mihai Pacepa tábornok, aSecuritate (román titkosszolgálat) egykori vezetője könyvében a következőket állítja: aKGB nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a kommunistaellenes XII. Piuszt befeketítse, és a történelmi tények meghamisításával „Hitler pápájaként” emlékezzenek rá. Ebben a programban a könyv szerzője is részt vett. A tervet két lépésben sikerült megvalósítani:
Az első kampány 1945-ben indult. A háború utánSztálin amoszkvai rádióban kijelentette, hogy XII. Piusz „Hitler pápája” volt. Ez a kísérlet nem vezetett sikerre, mivel pont előző nap ítélte el XII. Piusz a Vatikáni Rádióban „a nácizmus sátáni rémét”. Emellett a kortársak (pl.Franklin D. Roosevelt,Winston Churchill,Albert Einstein) ismerték a valós történelmi eseményeket, és elismeréssel szóltak a pápa háború alatti jelentős, zsidókat mentő tevékenységéről. Churchill egyenesen „korunk legnagyobb személyiségének” nevezte.
A második kísérlet az1960-as években már azokat célozta meg, akik nem élték át és nem ismerték a háború alatti eseményeket, így ez a mesterkedés már „eredményesebb” lett. Ennek egyik jelentős mozzanatakéntRolf Hochhuth (aki összes művében egy-egy kommunistaellenes személyt igyekszik lejáratni) megírta „A helytartó” című darabját, amiben XII. Piusztnácibarátként ábrázolja.[26]
Ahogy a háború alatt, a világégés után XII. Piusz továbbra is elsődleges kötelességének a béke ügyének előmozdítását tartotta. Csakhogy amint az egymással szembenálló felek közötti minden közvetítő szerepe meghiúsult a világháború kitörése előtt és a háború alatt, ugyanúgy kevés dolog vált számára lehetővé a befejezés után is.[19] Mégis, megpróbált ismét a maga erejével közbenjárni az emberiségért. Elítélte a német nép kollektív bűnössége elméletét, mondván, hogy az igazságosság és a jog a legyőzöttekre is érvényes. Ő volt az első pápa, aki teljes mértékben felhasználta atömegkommunikáció eszközeit, hogy szózataival lelket öntsön híveibe. Volt is miért: egyre fenyegetőbb lett a kommunista veszély. A győztesSzovjetunió érdekszférájában szocialista államok alakultak, amelyek belső viszonyai az ottani katolikusokat súlyosan érintették. XII. Piusz a kommunizmussal szemben merev elutasító álláspontra helyezkedett. Szerinte az ember mint társadalmat alkotó lény személyiségében és társadalmi mivoltábanIsten képmására alkotott teremtmény, ezért társadalmi életét úgy kell berendeznie, hogy az minél jobban elő tudja mozdítani mind az egyén, mind a társadalom egyre hasonlatosabbá válását teremtőjéhez és urához, Istenhez. Az ateista kommunizmus ezt a leghatározottabban tagadta, és a társadalmi életből Istennek, valamint az Istennel kapcsolatot létesítővallásnak fokozatos kiirtására törekedett.[27]Kínában üldözték az egyházat könyörület nélkül. A Szovjetunióban tovább folytatódott a keresztényüldözés, az egyházat,Litvániában,Észtország,Lettországban,Lengyelországban,Csehszlovákiában,Jugoszláviában és Magyarországon erőszakkal elnyomták. Megkezdődött az itteni egyházi elöljárók kiiktatása. Valószínűleg előre sejtette ezt XII. Pius, mikor 1946-ban bíborossá kreálta a később bebörtönzöttMindszenty Józsefet és a következő szavakkal köszöntötte az új bíborost: „Te leszel az első, akinek vállalnia kell a bíbor színnel jelzett vértanúságot.”[28]
Jelentős újításokat vitt véghez az egyház belső életében is. Elsősorban aSzűz Mária-tiszteletet mélyítette el, kimondtaMária mennybevételének dogmáját, az egyház fogalmát és feladatát két körlevelében domborította ki. Tévedések ellen óvott az 1950-ben kiadottHumani Generis kezdetű enciklikájában, új irányt szabott a biblikus tudományoknak, megreformálta abreviáriumot, amisekönyvet és az egyházi zenét, 33 boldogot szentté avatott,[29] köztükÁrpád-házi Szent Margitot. A modern kor követelményeivel szemben általában megértést tanúsított, de alulról és kívülről jövő újításokat már nem fogadott el. Piusz világegyházat akart. Számos Európán kívüli országban felállította az egyházi hierarchiát, és több nem európai bíborost nevezett ki. Az egyház egyetemességét erősítette az a fáradozása, mellyel a bennszülött papság nevelését, számának emelését, a missziók ügyének fellendítését mozdította elő. A további korszerű reformok kidolgozására elkezdte egy egyetemes zsinat előkészítését. Utóbb azonban ő és munkatársai visszariadtak a zsinat gondolatától, mert attól tartottak, hogy a zsinaton kitör a harc a korszerűsítést követelő és a változatlansághoz ragaszkodó püspökök között. Attól is féltek, hogy a zsinat résztvevői követelni fogják a központosító pápai kormányzat visszafejlesztését, a vatikáni hivatalnokrendszer lényeges átalakítását és olasz jellegének megszüntetését.[30]
Negyvenegy enciklikája jelent meg, és körülbelül ezerszer lépett fel nyilvánosan. Egyike volt a legtöbbet tanító pápáknak. Nagy gondja volt arra, hogy a világ eseményeiben mindig a keresztény elvek érvényesüljenek. Jelentős szerepe volt abban, hogy az1956-os forradalom után nem került sor komolyabb véres megtorlásra. Három enciklikát adott ki a magyarok miatt és mellett, még a rádióban is felszólalt e nemzet sorsáért. Segítséget kért, vagy legalábbis a harcok és a vérontás végét, de szavai süket fülekre találtak.
XII. Piusz többszöri súlyos betegség után 1958. október 9-én halt meg. Utódául Angelo Giuseppe Roncallit (XXIII. János pápa) választottákoktóber 24-én.
2009 decemberébenXVI. Benedek „tiszteletreméltó” címmel ruházta fel, ami az utolsó lépés aboldoggá avatás előtt, s egyben lépés aszentté avatás felé.[31] A lépést követően néhányzsidó szervezet tiltakozását fejezte ki, mivel álláspontjuk szerint XII. Piusz nem tett meg mindent a zsidók védelmében a II. világháború alatt. Ezt a nézetet aVatikán nem osztja[32] sőt egyes zsidó történészek sem.[33]
AjeruzsálemiYad Vashem Múzeum XII. Piusz pápáról állított egy emléktáblát, amelynek tartalma 2007 áprilisában diplomáciai feszültséget okozott. A felirat megrendelője a pápát és arómai katolikus egyházat elmarasztalta, mivel véleménye szerint nem lépett fel erőteljesen a zsidók védelme érdekében. A szöveg módosítását kérte a katolikus egyház mellett a holokauszt legnevesebb kutatója, Sir Martin Gilbert zsidó tudós is. A múzeum igazgatója, Avner Shalev 2012. július 2-án kicseréltette az emléktáblát. Az új feliraton olvasható, hogy XII. Piusz pápa már 1942karácsonyán rádióüzenetben felhívta rá a figyelmet, hogy több százezer embert halálra ítélnek csupán nemzetiségük vagy származásuk miatt. A felirat emellett elismeri a katolikus egyház zsidókat mentő számos akcióját. Továbbá feltünteti azokat a zsidókat védő tevékenységeket, amelyek hatékonyabb végrehajtásáért XII. Piusz pápa személyesen is közben járt.[34]
Sokan „Hitler pápájának” nevezték.[35] Kritizálták a náci időszakban való politikai hozzáállása miatt a következők miatt:[36]
Hosszú nunciusi hivatala alatt a náci rezsimet preferálta és nemzetközileg legitimálta azt.
1939-ben nem tiltakozott alengyelországi német invázió ellen, hanem felszólította a lengyeleket, hogy tegyenek eleget Hitler törvénytelen követeléseinek.
A német légi háborúban egyoldalúan a szövetségesek ellen foglalt állást, kifejezve együttérzését a német püspökök iránt.
Nem bírálta a német püspökökantiszemitizmusát, és nem támogatta kellőképpen azokat, akik bírálták a rendszert.
Nem ítélte el aVichy-kormány antiszemita törvényeit, hanem jóváhagyta azokat.
Támogatta Horvátország fasiszta diktátorát,Ante Pavelićet a szerbek és zsidók üldözésében, mivel ő több jogot adott a katolikus egyháznak.
Nem akadályozta meg a római zsidók elleni razziát 1943 októberében. David Kertzer történész szerint azonban gondoskodott arról, hogy 250 katolicizmusra áttért zsidót ne deportáljanak.
A háború befejezése után segített a náciknak és más háborús bűnösöknek megszökni és amnesztiát szerezni.
Nyilvánosan ellenezte akommunizmust, sőtkiközösítéssel fenyegette meg azokat az olasz katolikusokat, akik a kommunistákra szavaznak, míg a nácikkal szemben tartózkodott ettől.
Még 1945 után is úgy tett, mintha a római katolikus egyház nem követett volna el hibákat a náci korszakban, és megakadályozta, hogy a német püspökök beismerjék bűnösségüket az egyházi kudarcban, ahogyan az evangélikus egyház az 1945-ös stuttgarti bűnvallásban kifejezte.
Nem tiltakozott eléggé az európai zsidókkoncentrációs táborba hurcolása és megsemmisítése ellen.[37]
↑Gerard Noel, The Hound of Hitler, p. 3 Encyclopædia Britannica Online – Reflections on the Holocaust: Further Reading;
↑John Cornwell:Hitler’s Pope (1999). XII. Piusz pápát régóta viták övezték amiatt, hogy nem emelt hathatós szót Hitlervégső megoldása ellen. A Hitler pápája című művében a díjnyertes újságíró és római katolikus John Cornwell bemutatja, hogy a pápa már jóval asoá előtt is hozzájárult egy olyan megállapodás megtárgyalásához, amely „segített” a náciknak és megpecsételte azeurópaizsidók sorsát.
↑hal: Az Apostoli Szentszék dekrétuma a kommunizmusról | KHM (magyar nyelven). karizmatikus.hu, 2022. február 23. (Hozzáférés: 2025. május 3.) „Azok a hívő keresztények, akik a kommunisták materialista vagy keresztényellenes tanítását vallják, főleg, ha védelmezik és propagálják, ezen tény alapján a katolikus hit aposztatáinak minősülnek, az Apostoli Szentszék hatályába tartozó kiközösítés alá esnek, és nem járulhatnak a szentségekhez (DH 3865)”
↑Karl Otmar von Aretin, Süddeutsche Zeitung, 1981. március 7.; - XII. Pius. - In: Theological Real Encyclopedia. 26. évfolyam, 4. kiadás. 1996, 675. o.
Hubert Wolff:A pápa és az ördög. A vatikáni levéltárak és a Harmadik Birodalom. Budapest 2010.
Pierre Blet:XII. Piusz és a második világháború. A Vatikán archívumai alapján; ford. Rezsőfi Judit; Új Ember, Budapest, 2003
Erősítsd testvéreidet! Magyar vonatkozású pápai üzenetek 1456-ból és 1956-ból; szerk., tan. Mészáros István; Szt. István Társulat, Budapest, 2006
Korom Imre:Az európai zsidóság helyzete XII. Piusz pápa korában; Agapé, Szeged, 2007
Michael Hesemann:A pápa, aki szembeszállt Hitlerrel. XII. Piuszról – ferdítések nélkül; ford. Laki Ferenc, utószó Perger Gyula; 2. jav. kiad; Magyar Nyugat, Vasszilvágy, 2013
Gordon Thomas:XII. Piusz és a zsidók. A Vatikán titkos zsidómentési terve a náci időkben; ford. Rezsőfi Judit; Lazi, Szeged, 2017
Pascalina Lehnert:XII. Piusz közelében. Pascalina nővér visszaemlékezései; ford. Török Csaba; Ecclesia, Budapest, 2019
Johan Ickx:XII. Piusz és a zsidók. Pacelli listája: 2800 üldözött segélykérő levele alapján; ford. Kepes Renáta, előszó Fejérdy András; Európa, Budapest, 2021
.jpg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
