XI. Leó (1535.június 2.,Firenze –1605.április 27.,Róma) néven lépett akatolikus egyház trónjára a történelem 232.pápája1605-ben. Leó a befolyásos és gazdagMedici-család tagjaként foglalhatta el az egyházfői trónust, amelyben nem kis szerepet játszott afirenzei uralkodócsalád messze gyűrűző kapcsolatrendszere sem.X. Leó ésVII. Kelemen után ő volt a harmadik egyházfő a családban, mégis személyiségén megmutatkozott az elmúlt korok szellemisége. Nem hasonlított már a fényűzést és luxust hajszoló elődjeihez, akik a hatalmat inkább családjuk és személyes érdekeik gyarapodására használták fel. Leó teljesen más karakterrel rendelkezett.Néri Szent Fülöp egyik legközelebbi barátja és tanítványa volt, és a későbbiszent többször is javasolta őt a pápai trónra. Leó erkölcsös életet élt, és eszerint próbált uralkodni is. Koronázása után azonban súlyosan megbetegedett, és huszonhét nappal megválasztása után meghalt. Rövid uralkodása miatt ráragadt aPapa Lampo, azaz Villám Pápa becenév.
1535.június 2-án született Firenzében, eredetileg Alessandro Ottaviano de'Medici néven. Anyját Francesca Salviatinak nevezték, aki X. Leó unokahúga volt, apja pedig Ottaviano de'Medici volt. A nagy Medici-család két távoli ága kötött tehát házasságot személyükben. A gyermek Alessandro természetesen mindent megkapott, ami csak szükséges lehet neveltetéséhez, fejlődéséhez. Vallásos szellemben nevelték fel, ezért nem is csoda, hogy már gyermekkorától kezdve arról álmodozott, hogy az egyház szolgálatába áll. Ezt viszont anyja nem nézte jó szemmel, és nem akarta engedni, hogy szerzetesnek álljon. Feltehetőleg Francesca azért ellenezte fia egyházi karrierjét, mert így aligha számíthatott örökösökre. Anyja halála után, viszonylag idősen, Alessandro mégis az egyház kötelékeibe lépett, éspappá szentelték. Befolyásos rokonainak hála, az időveszteség miatt nem kellett attól tartania, hogy nem érhet el magas pozíciókat az egyházon belül.
I. Cosimo,Toszkána nagyhercege hamar kinevezte unokaöccsét Firenze követénekV. Pius pápa udvarában. Alessandro tizenöt éven keresztül tartotta meg ezt a tisztséget, és ezzel igen gyorsan a pápai udvar legbelsőbb köreibe került be.1573-banXIII. Gergely aPistoiai egyházmegyepüspökének szentelte fel, egy évvel később pedigFirenzei főegyházmegyeérseke lett. A megtiszteltetést Alessandro örömmel fogadta, de inkábbRómában szeretett volna maradni, ezért az érseki egyházmegye igazgatását Alfonso Binarinóra,Camerino püspökére bízta. A római tartózkodás mellett két fontos ok is felsorolható. Egyrészt Alessandro tizenöt éves követsége után nem szívesen vált meg addigi lakóhelyétől, másrészt nem szeretett volna belefolyni a firenzei politikai életbe. Érseksége alatt több szabályt is alkotott az alá tartozó papok viselkedéséről és öltözködéséről, és felújíttatta a firenzei érseki palotát, amelynek a via de'Cerretani felőli sarkán mind a mai napig az ő címere látható. XIII. Gergely1583-banbíborossá kreálta.VIII. Kelemen1596-banPárizsba küldte követeként, hogy erősítse meg a katolikus hitetIV. Henrik francia király udvarában. Henriknek akkoriban Maria de'Medici volt a felesége, ezért Alessandronak nem volt nehéz dolga, amikor az udvarban ahugenotta befolyást akarta elfojtani. Miután Franciaországból visszatért Rómába, Kelemen a Püspökök Konzisztóriumának prefektusává tette meg.1600-banAlbano püspöke lett, majd1602-benPalestrina egyházmegyéjének élére állt.
VIII. Kelemen halála után tizenegy nappal,1605.március 14-én összeült Rómában akonklávé, amelyen hatvankét bíboros jelent meg. A pápaválasztáson a kardinálisok nagy része három pártba tömörült. Az egyiket Aldobrandini bíboros vezette, aki főleg a nagybátyja, VIII. Kelemen híveit toborozta maga köré. Aspanyol bíborosokIII. Fülöp király véleménye köré csoportosultak, mígIV. Henrik, francia uralkodó is képviseltette magát egy párttal. A választáson több nagyszerű jelölt is akadt, így példáulBaronius, a neves történetíró, vagy ajezsuitaRoberto Bellarmino bíboros. A választáson az itáliaiak és a franciák megegyeztek Medici bíboros személyében, így egy fél hónap múltán1605.április 1-jén Alessandro de'Medicit választották meg egyházfőnek. Azt beszélték, hogy IV. Henrik közel háromszázezer écu-t költött Alessandro megválasztására. Azáprilis 10-ei koronázáson Alessandro a XI. Leó nevet vette fel, ezzel megemlékezve a szintén Medici X. Leóról. A koronázási szertartás mindemellett rendkívül megterhelte Leó szervezetét, és szinte rögtön súlyos beteg lett. A hetvenéves egyházfőt még halálos ágyán is több bíboros és családtag megkörnyékezte néhány rokonuk bíborosi kinevezésével, de Leó nem engedett elveiből, és elutasította az érdemtelen kinevezéseket. Huszonhét nappal megválasztása után végüláprilis 27-én meghalt. Földi maradványait aSzent Péter-bazilika altemplomában helyezték örök nyugalomra.
