Nemesi családban született1904-ben.1911-ben családjával együttVarsóba költözött. A gimnázium elvégzése után,1922-ben aVarsói Egyetem jogi karára iratkozott be, ahol1927-ben végzett. Közel egy évetFranciaországban töltött. Visszatérte után megkezdte bírói gyakorlatát, amelyet azonban csakhamar odahagyott.Írói próbálkozásait az1920-as években kezdte meg. A két világháború közöttiLengyelországban írta megFerdydurke című regényét, amely máig nagy népszerűségnek örvend.
A második világháború kitöréseArgentínában érte, ahová egy hónappal korábban utazott egy új óceánjáró hajóval, és úgy határozott, hogyBuenos Airesben marad. Itt1947 és1955 között a „Banco Polaco” (Lengyel Bank) hivatalnoka. Művei1953-tól kezdtek el megjelenni, többnyire a párizsi lengyel emigránsInstytut Literacki (Irodalmi Intézet) kiadásában, és ebben az évben kezdte el írni később háromkötetesre bővültNaplóját, amely életművének egyik sarokpontja.
1963-ban egy ösztöndíjjalNyugat-Berlinbe, majd rövidesenFranciaországba utazott. Itt ismerkedett meg egykanadai francia diáklánnyal, aki később Rita Gombrowicz néven a felesége, majd hagyatékának gondozója lett. ANizza mellettiVence-ban halt meg asztmában1969-ben.
MűveiLengyelországban arendszerváltást megelőzően csak töredékesen jelentek meg. Drámáit játszották, ugyanakkor Gombrowicz kikötötte, hogy regényeit csak abban az esetben adhatják ki, ha a naplóját is megjelentetik, amit a cenzúra nem engedélyezett, így ezekre1989-ig várni kellett. Életművének szülőhazájában és külföldön egyaránt kiterjedt irodalma van. Születésének századik évfordulóját,2004-etLengyelországban hivatalosan Gombrowicz-évvé nyilvánították.
Abiszexualitását nyíltan vállaló[3] író munkássága újabban politikai viták kereszttüzébe került, mivelRoman Giertych lengyel oktatásügyi miniszter – műveit „homoszexuális propagandának” minősítve – azt javasolta, Gombrowicz kerüljön ki a kötelező iskolai tananyagból.[4][5]
Opętani (regény,1939, magyarul:Megszállottak, Körner Gábor fordítása,2008)
Trans-Atlantyk (regény, Instytut Literacki,Párizs,1953, magyarul:Transz-Atlantik, Kerényi Grácia ésFejér Irén fordítása,1987, később Körner Gábor fordításában is,2006)
Ślub (dráma, Instytut Literacki, Párizs,1953, magyarul:Esküvő,Spiró György fordítása)
Dziennik 1953-1956 (napló, Instytut Literacki, Párizs,1957, magyarul:Napló 1953-1956,Pályi András fordítása,2000)
Bakakaj (elbeszélések, Wydawnictwo Literackie,Krakkó,1957, magyarul:Cselédlépcsőn, Körner Gábor ésPálfalvi Lajos fordítása,1997)
Drámák; ford. Eörsi István et al., szerk., előszó Pályi András; Pesti Kalligram, Bp., 1998 (ebben szerepel aTörténelem [Historia] című, korábban magyarul meg nem jelent dráma is, Körner Gábor fordításában)