Wismar egy kis kikötőváros, egykoriHanza-város,Németország északi részén, aBalti-tenger partján,Mecklenburg-Elő-Pomeránia szövetségi államban. Kb. 45 km-re fekszik keletreLübecktől és 30 km-re északi iránybanSchwerintől. Természetes kikötőjét a Wismari-öbölben turzás védi. Lakossága 1905-höz képest megduplázódott 21 902 lakosról 45 388 lakosra. Építészetére jellemző atéglagótika. Óvárosát2002-ben felvették azUNESCOvilágörökség listájára.
A város neve a szláv Vysěmêr vagy Visemêr településnévből ered.1229-ben Wyssemaria-nak,1230-ban Wissemaria-nak,1246-ban Wismaria-nak hívták a települést.[2]
A10. századig a szlávok lakták a területet. Nem messze a mai várostól a 8. században egy viking kereskedelmi hely volt, amely808-ban leégett.
A Wismar nevet először 1147-ben említik az írások a Wizmar Havn (Wizmar-öböl) néven.
1211-ben az írások két hajót említenek, amelyek a település tulajdonát képezik.Wismar1229-ben kapott városi kiváltságokat, majd 1301-tőlMecklenburg része lett. 1259-ben szövetséget kötöttLübeck ésRostock városokkal aBalti-tengerikalózok elleni védelemben, melyből később kialakult aHanza-szövetség. A 13. és 14. századok során virágzó Hanza-város volt gyapjúárugyártó manufaktúrákkal. Noha az 1376-ospestisjárvány több mint 10 000 lakosát elpusztította, a város képes volt jómódúnak maradni a 16. századig.
Avesztfáliai béke következtében 1648-ban Wismar,Poel sziget ésNeukloster svéd fennhatóság alá került. Anémetországi svéd területeket kormányzó grófok(Reichsfürsten) révén a svéd király képviseltette magát aNémet-római Birodalom országgyűléseiben. 1803-ban Svédország eladta 1 250 000 királyi dinárért (Riksdaler) a várost Mecklenburgnak, de megtartotta a visszavásárlás jogát 100 év elteltével. Emiatt Wismar nem képviseltethette magát a Mecklenburgi országgyűlésen csak1897-től. 1903-banSvédország véglegesen lemondott a városról.
A20. század elején Wismar iparának nagy részét a vasmegmunkálás, gépipar, papírfeldolgozás valamint aszfaltkészítés adta. Ugyanakkor számottevő kereskedelmet is folytatott, főleg tengeren. Exporttermékei között volt a gabona, vaj, importált szenet, fát és vasat. Miután természetes kikötője kellően mély volt, képes volt 5 m merülési mélységű gőzhajókat is fogadni.
A második világháború alatt a várost lebombázták. Sok történelmi épület lett a bombák ill. a tűz áldozata.1945. július 1-jén vonult be a vörös hadsereg Wismarba. 1952-ben a Rostocki körzet része és járási székhely lett.
2002-ben azUNESCO az óvárost a világörökség részévé nyilvánította.
Wismar hanza-város címere egy kék pajzs. Ezüst színben a címer alján három ezüst hal található. Az alsó hal jobb felé fordul, a két felső hal közül a bal oldali jobbra, míg a jobb oldali balra néz. A címer közepén helyezkedik el egy hajó képe, amelynek árbócán egy aranysárga pajzs látható, benne egy koronás bika képével. Az árbóc tetején egy aranyszínű kereszt áll. A kereszt alatt egy fehér-piros csíkos zászló lobog. A pajzs és a zászló között egy sárga árbóckosár található.
A hanza-város nyomdai jele egy osztott pajzs. A bal oldalon egy fél, koronás bika van. A jobb oldal fehér-piros csíkkal tarkított.[3]
Piactér (Marktplatz) – a legnagyobb hasonló jellegű építményNémetországban (10 000m²). Elegáns épületek fogják közre, melyek között találunk 14. századitól kezdve 19. századiakat is. Központja egy 1602-ből származó, Hollandiából hozott, vasrácsokkal védett kút aWasserkunst. Északi oldalán található aVárosháza (Rathaus), mely neoklasszikus stílusban épült 1817–1819 között. A tér egyik legszebb épülete az 1380-ban épültAlter Schwede (Öreg svéd).
Marienkirche – ma már csak a 80 m magas torony tanúskodik az egykori (13. század) templomról, mely atéglagótika egyik legszebb alkotása volt. Amásodik világháború súlyos pusztításait követően,1960-ban a kelet-német kommunista vezetés elrendelte lebontását.
Nikolaikirche – 1381 és 1460 között épült. Magas hajójával az Észak-németországitéglagótika egyik kiemelkedő építménye.
St Georgen-Kirche – a 13. század első felében épült. Amásodik világháborúban elpusztították, de 1990-ben újjáépült.
Fürstenhof – az egykori hercegi palotát ma a városvezetés használja. 1552 és 1565 között épült, majd 1877–1879 között restaurálták. Belsejét koraireneszánszfreskók díszítik.
Régi Iskola – 1300 környékén épült, ma múzeumként üzemel.
Friedrich Schlie:Die Kunst- und Geschichts-Denkmäler des Grossherzogthums Mecklenburg-Schwerin. II. Band:Die Amtsgerichtsbezirke Wismar, Grevesmühlen, Rehna, Gadebusch und Schwerin. Schwerin 1898, Neudruck Schwerin 1992, S. 1–221.ISBN 3910179061
Friedrich Techen:Geschichte der Seestadt Wismar. Wismar 1929
Angela Pfotenhauer, Elmar Lixenfeld:Wismar und Stralsund – Welterbe. Monumente-Edition. Monumente-Publikation der Deutschen Stiftung Denkmalschutz, Bonn 2004,ISBN 3-936942-55-2 (Paperback) oderISBN 3-936942-56-0 (Festeinband)
Ingo Ulpts:Die Bettelorden in Mecklenburg. Saxonia Franciscana 6. Werl 1995
↑Paul Kühnel:Die slavischen Ortsnamen in Meklenburg in Verein für Mecklenburgische Geschichte und Altertumskunde:Jahrbücher des Vereins für Mecklenburgische Geschichte und Altertumskunde. - Bd. 46 (1881), S. 159
_2006-09-28.JPG)
_2006-09-28.JPG)
