William Golding1911 szeptemberében született a délnyugat-angliai Cornwall grófság egy kis településén.[16] Apja (Samuel Golding[17]) tanár volt, tankönyvek szerkesztésével foglalatoskodott. Fia számára a mindentudás megtestesülését jelentette. Alec Golding szocialista eszméket vallott, és a tudományos racionalizmus volt rá jellemző. Édesanyja, Mildred, a háztartásról gondoskodott, és egyetértett anői egyenjogúság mérsékelt harcosaival. Apja kívánságának megfelelően1930-ban Golding beiratkozott azOxfordi Egyetemre, ahol a Brasenose College diákjakénttermészettudományt hallgatott, azonban két év elteltével az angol irodalom tanszékre váltott. Első kötetét, melyben verseket jelentetett meg,1934-ben adta ki a Macmillan kiadó. Ebben oxfordi barátja, Adam Bittleston spiritisztafilozófus segítette. Golding nagy állatvédő aktivista volt.
Pedagógia diplomájának megszerzése után,1939. szeptember 30-án kötött házasságot Ann Brookfielddel, akitől két gyermeke született: Judy és David.[18] Golding Salisburyben kezdett tanítani. A haditengerészetnél töltött éveit leszámítva egészen1961-ig tanított ebben az iskolában.
Golding meghatározó élménye amásodik világháború volt. ABrit Királyi Haditengerészet tagjaként részt vettNémetország leghatalmasabb csatahajójának, aBismarcknak az elsüllyesztésében. Anormandiai partraszállásban egy, a partot tűz alá vonó hajó kapitányaként vett részt, valamint egy tengeri akcióban Walcherennél, ahol 24 támadó járműből 23-at süllyesztettek el.[19] A háború végén visszatért a tanításhoz és az íráshoz.[18] A háború évei alatt jól megtanult ógörögül.
1963-tól1993-ban bekövetkezett haláláig egészen az írásnak szentelte magát.1985-ben feleségével a cornwalli Perranarworthalba költöztek. Az író itt hunyt el nyolc évvel később, szívelégtelenség következtében. Dél-Wiltshire-ben temették el, Bowerchalke faluban. Egy, azókoriDelphiben játszódó regény vázlatát hagyta hátra, aminek aDupla nyelv (The Double Tongue) címet adta, eztposztumusz adták ki.[20][21]
1953 szeptemberében Golding elküldte egy könyv kéziratát a Faber & Faber kiadónak Londonba. Bár elsőre elutasították, a cég egyik új szerkesztője, Charles Monteith nagyon lelkesen fogadta az írást. Néhány részt kihúzatott belőle, de1954 szeptemberébenA Legyek Ura címmel kiadta. Ezt hamarosan további regények követték, többek közöttAz örökösök,Ripacs Martin, és aSzabadesés.
Az angol tanárembert1954-benA Legyek Ura(Lord of the Flies) egy csapásra híressé tette. Ez lehetővé tette Golding számára, hogy1961-ben kilépjen tanítói állásából, és a következő tanévet rezidens íróként azEgyesült Államokban töltötte a Hollins Főiskolán, avirginiai Roanoke mellett. Miután1958-ban Salisburyből a közeli Bowerchalke-ba költözött, találkozott földijével és sétatársával,James Lovelock-kal. Együtt vitatták meg LovelockGaia-elméletét, miszerint a Föld bolygó élő anyaga egyetlen szervezetként működik. Az elmélet elnevezését Golding javasoltaGaia, a görögmitológia Földistennőjének nevéről.
1970-ben Golding indult a Kenti Egyetem rektori választásán, de veszített Jo Grimonddal szemben, aki a Liberális Párt vezetője volt. Az író1979-ben elnyerte a James Tait Black Emlékdíjat,1980-ban a Booker-díjat, és1983-ban azirodalmi Nobel-díjat.1988-banII. Erzsébet brit királynőlovaggá ütötte.
Regényei embertani kísérletek terepei. Golding gyakran allegorikus fikciója széles körben merít a klasszikus irodalomból,mitológiából, és akeresztény szimbolizmusból. Regényeit nem köti össze egyetlen, jól kivehető szál, és változatos témákat és technikákat használ. Írásai gyakran játszódnak zárt közösségekben:szigeteken,falvakban,monostorokban, vadászcsapatokban, tengeri hajókon vagy egyfáraó udvarában. Első regénye,A Legyek Ura, amelyet többször meg is filmesítettek, illetve színpadra vittek, szimbóluma a barbarizmus és a háború ellen vívott sikertelen küzdelemnek – egy csoport elvadult fiú történetét keresztül mutatja be a civilizáció kettősségét és törékenységét. Egyesek szerint a regény a második világháború allegóriája is.
Az utódok (1955) a történelem előtti időkbe nyúlik vissza: a mai emberiség evolúciós elődei, „az új emberek” (akiket általában ahomo sapiens tudományos néven emlegetnek), győzedelmeskednek egy valamivel előrehaladottabb faj (aneandervölgyiek) fölött, amihez nemcsak természetadta felsőbbrendűségük, hanem erőszak és csalás is hozzásegíti őket.
A torony (The Spire,1964) egy középkorikatedrális tornyának építését (és kis híján ledőlését) dramatizálja. A történetbeli templom valószínűleg a salisburyiszékesegyházra utal. A katedrális és a torony az esperes legnagyobb spirituális törekvéseinek és világi hívságának hatalmas jelképei.
ARipacs Martin (Pincher Martin,1954) egy matróz utolsó perceit tárja elénk, akit a hajóját ért támadás az Atlanti-óceánba vet. A regény felépítésébőlYann Martel kanadai regényíró is merített, amint azt Martel későbbi Booker-díjat nyert művén, aPi élete (The Life of Pi) címűn is megfigyelhetjük.
A piramis (The Pyramid,1967) három különálló történetet kapcsol össze ugyanazzal az elbeszélővel, és mindháromban az1920-as évekbeliangol kisváros környezetét használja fel mint a történetek helyszínét.A Skorpióisten (The Scorpion God,1971) három kisregényt tartalmaz, melyek közül az első egy történelem előttiafrikai vadász-gyűjtögető hordában játszódik, a második az ókori egyiptomi udvarban, a harmadik pedig egyrómai uralkodónál; az utóbbi az 1958-ban íródottA rézpillangó (The Brass Butterfly) című dráma átdolgozása.
A Legyek Ura című regény egy csapat fiúról szól, akik felnőtt nélkül maradnak egy lakatlan szigeten. A könyv címe az ördög jelentésű héber Belzebub szó szerinti fordítása.A Legyek Ura részben válaszként íródott R. M. Ballantyne 'A korallsziget' (The Coral Island) című művére, amelyben három brit fiú hajótörést szenved a szigeten. Jack, Ralph és Peterkin neve Golding írásában is megjelenik, utóbbi Simon formában. Ballantyne művében a fiúk minden gondon felülkerekedve hősként viselkednek, ahogy az a 'Birodalom' gyermekeitől elvárt. Golding regényében a szerző egy másik lehetséges valóságot ábrázol; azt próbálja elénk tárni, hogyan viselkednének valójában egy lakatlan szigeten partot érő fiúk.
Golding Ralph és Jack karakterei két, egymástól nagyon különböző politikai gondolat megjelenítői; míg Ralph a demokráciát képviseli, addig Jack a diktatúrát vagy az anarchiát.
A fiúkat a végén egy brit tengerésztiszt menti meg, akinek fogalma nincs, miféle barbár, veszélyes játékot szakított meg a parton való megjelenésével. Azt hiszi, hogy a fiúk háborúsdit játszanak, és ártatlanul megkérdezi: „Ki itt a főnök?” Ralph gyorsabb a válasszal, mint Jack, és ezt mondja: „Én”. Válaszában benne van a remény, hogy a civilizáció még tartja a helyét a barbarizmussal szemben. Ironikus módon a hajó, amivel a tiszt érkezik, felfogható a mentés szimbólumának, de ugyanakkor a háborús gyilkolásnak is: része annak a hadiflottának, amely éppen az ellenséget vette célba.
A modern világ torzulásának okait keresi: legtöbb művében az ember természetében, az eredendő gonoszságban véli megtalálni az okot. Vallásossága pesszimista; nem merül fel a megváltás optimista lehetősége, mégis megható őszinteséggel, mély humanizmussal ábrázolja a hihető külső világot, a szereplők lelki motivációit. Regényeinek szimbolikája, mesterien szerkesztett belső monológjai magával ragadják az olvasót.[22]
Jeles magyar írók és műfordítók tették közzé magyar nyelven Golding műveit, köztükA Legyek Ura című világhíres regénytDéry Tibor ésGy. Horváth László fordította. Golding számos művét ültette át magyarraGöncz Árpád, például:Az utódok;A torony;A piramis;Beavatás.A vétkes visszanézBáti László fordítása.
Ez a szócikk részben vagy egészben aWilliam Golding című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
↑Kevin McCarron, ‘Golding, Sir William Gerald (1911–1993)’, Oxford Dictionary of National Biography, Sept 2004; online kiadás, 2006 május, elérés: 2007. november 13.
