Ez a lap egy ellenőrzött változata
Wilhelm Souchon | |
![]() | |
Az admirális 1917-ben | |
Született | 1864.június 2.![]() |
Meghalt | 1946.január 13. (81 évesen)![]() |
Állampolgársága | német |
Nemzetisége | ![]() |
Fegyvernem | ![]() ![]() |
Rendfokozata | admirális |
Csatái | Első világháború |
Kitüntetései |
|
![]() AWikimédia Commons tartalmazWilhelm Souchon témájú médiaállományokat. |
Wilhelm Anton Souchon (Lipcse,1864.június 2. -Bréma,1946.január 13.) német tengerész, admirális, cirkálóparancsnok. Legismertebb haditette, hogy azelső világháborúban azSMS Goeben és azSMS Breslau cirkálókat a szövetségesek háta mögöttKonstantinápolyba szöktette.
Souchon1864.június 2-án született a németországi Lipcsében. Fiatalon belépett aNémet Császári Haditengerészetbe.
A haditengerészetFöldközi-tengeri hajórajának a parancsnoka volt, amikor 1914-ben kitört azelső világháború. Augusztus 4-én az ő hajói adták le a világháború első lövéseinek egyikét a franciák birtokoltaAlgéria partjaira.
Mivel féltOlaszországban kikötni és szenet vásárolni, a török főváros,Konstantinápoly felé vette az irányt. Sikerült a brit hadihajókat átvernie és alig négy embert elvesztve a két német hadihajó, azSMS Goeben és azSMS Breslau sértetlenül török területre ért. Októberben a már aTörök Haditengerészet „fejének” kinevezett Souchon parancsot kapott a török felső vezetéstől, hogy bombázza aFekete-tengeri orosz kikötőket (bár ekkor még Törökország nem állt hadban Oroszországgal). Az admirális irányítása alatt a Jawus és a Midilli (ez a Goeben és a Breslau török nevei) valamint öt kisebb török hajó október 28-án megtámadta és bombázás alá vetteOdesszát,Szevasztopolt, Feodosziját és Novorosszijszkot. A támadás sikeresnek mondható, hiszen elsüllyesztettek számos orosz teher- és szállítóhajót és egy cári ágyúnaszádot is. Válaszul több Antant állam megszakította a kapcsolatotTörökországgal és nemsokára, november 3-ánOroszország is hadat üzent azOszmán Birodalomnak.
Souchon nem volt elégedett a tapasztalatlan és fegyelmezetlen török flottával, és nem lelte sok kedvét ebben a parancsnoki szerepkörben. Az a javaslata, hogy tengeralattjáró fedezettel vonuljanak az ellenség ellen -hiszen így sokkal komolyabb sikereket lehetne elérni- süket fülekre talált. 1917-ben visszatértNémetországba és ott egy tengerészeti egység parancsnoki posztját kapta meg. Később őt nevezték ki a kieli haditengerészeti támaszpont parancsnokává. Ezt a posztot a háború végéig betöltötte.
1946.január 13-án halt megBréma városában.