 | Ezen az oldalon a Wikipédia egyikútmutatóját olvashatod.Az itt leírtak a wikipédisták elfogadott szokásait foglalják össze, amiket illik követni, hacsak nincs nagyon jó okod, hogy eltérj tőlük. Komolyabb változtatások előtt kérd ki mások véleményét az oldalvitalapján vagy aKocsmafalon. |
Ez az útmutató a szócikkek megfogalmazásával, megszövegezésével kapcsolatban igyekszik segítséget nyújtani a szerkesztőknek.
AFormai útmutató írja le azt, hogy a cikkek külalakja, struktúrája milyen legyen, illetve a hivatkozott személyek, helyek, események, dátumok nevét milyen formában érdemes használni. Hogy egy szócikk tartalmilag és külalakban is minél élvezhetőbb legyen, érdemes mindkét oldal tanácsait megfogadni.
| A magyar helyesírás |
|---|
| Rögzítése |
| Szakterületek helyesírása |
| Helyesírási szótárak |
|
| Alapelvei |
| További jellemzői |
| Egyes területei |
| Nevezetes szabályai |
| Írásjelek helyesírása |
| Érdekességek |
Az olvasókat megragadó írásmű három ismérve:
A szócikkírásra kevés útmutató létezik, azonban van néhány stilisztikai irányelv, amelyet érdemes megfogadni. Négy csoportba sorolhatjuk az irányelveket: stílusrétegre, olvasóra, a kifejezésmódra és nyelvtanra.
Az élet különböző területein más és más stílusréteget használunk. A mindennapi életben megszokott a könnyedebb, lazább forma, míg az irodalmi nyelvben a stílus jóval kötöttebb vagy fegyelmezett.
A lexikoncikkek stílusa általában formális és emelkedett, hangnemük nem köznyelvi vagy csevegő. Nyelvtanilag kifogástalanul szerkesztett, és kerüli aszlenget. A formális hangnem nem jelenti azt, hogy bonyolult, hosszú, elvont és „tudományos” szavakat kell használni. Olyan megfogalmazást kell választani, amely a legvilágosabban és legegyértelműbben fejti ki a cikk témáját. Ne írjanekdotát, vagyesszét, és ne használj az olvasó izgalmát fokozandó újságcikkfordulatokat! Ha egy cikk vagy szakasz nem kifejezetten lista jellegű, akkor ne pontokba szedve írd benne az információt, hanem folyószövegként, a kronológiát kerülve.
Kerüld:
Mindenekelőtt az olvasót tekintsd értelmes lénynek! Ne írj szájbarágósan! Az egyes definíciókat ne az adott szócikkben fejtsd ki, hanemhozd létre őket külön lapon! Természetesen a cikkben röviden visszautalhatsz rájuk, lásd:Wikipédia:Összefoglaló stílus. Az olvasóval szemben fogalmazz általánosan, ne használj tegezést vagy magázást! Ne írj olyat, hogy „én”, „mi”, „te”, „ti”, „ön” vagy „önök”, kivéve az idézeteket.
A megfelelő stílus kulcsa avilágos fogalmazás. Már a szócikkbevezetőjéből derüljön ki, hogymiről van szó: ha személy, miért fontos; ha fogalom, akkor milyen témához kapcsolódik. (Hogy még érthetőbbé tedd a cikked, hivatkozz más cikkekrebelső linkkel, és helyezd el őket amegfelelő kategóriában is.)
Mindenekelőtt úgy kell megpróbálnod fogalmazni, hogy pontosan azt írd, amit írni akarsz és ne az olvasónak kelljen azt kikövetkeztetnie. A világos kifejezésmód alapja avilágos gondolkodás. A cikk kusza lesz, ha nem dolgozod ki eléggé, és így semmit sem fog jelenteni vagy képtelenséget fog állítani. Példa:„a refrén a dal pozitív életérzését hangsúlyozza”.
A világosság mellett atömörségre is törekedni kell. Lehetőség szerint a legrövidebb úton térj a tárgyra. Kerüld a fölösleges szavakat és frázisokat!
Afelfújás szintén komoly hibának számít. Fölösleges valamit felfújni, ha arról egy egyszerűbb, tömörebb alakban kiderülne, hogy jelentéktelen.
A zavarosság és a felfújás kiszűrésére a legjobb módszer az, ha fölolvasod a cikkedet hangosan. Még jobb, ha másnak olvasod fel. Általában könnyebbmeghallani, ha valaki kusza, terjengős vagy fellengzős. Ha például elfogy a levegő olvasás közben, akkor a mondat túl hosszú.
 | Bővebben:s:A magyar helyesírás szabályai |
Szócikk íráskor érdemes a legegyszerűbb mondatszerkesztésre törekedni. Használj rövid mondatokat! A hosszú, összetett mondatok sokszor lebonthatók kisebb egységekre. Két vagy több állítást önálló mondatokban jobban el lehet különíteni. Az olvasóktól nem várható el, hogy kétszer olvassanak el egy mondatot azért, hogy megértsék a gondolatot.
| Bővebben:s:A magyar helyesírás szabályai/Az írásjelek |
Írásjeleink nagyon is összefüggnek a gondolkodással, így kitételüket vagy elhagyásukat alaposan meg kell fontolni. Pl. egy mondatban a vessző elhagyása vagy felesleges kitétele megzavarja az olvasót. Ha hiányzik, továbbmegy, és később jön rá, hogy más viszonylatban jár; ha felesleges, megáll, szünetet tart, és csak később veszi észre, hogy megtévesztették.
A mondatok tagolására, könnyebb megértésére egyéb írásjelek is szolgálnak: apontosvessző,kettőspont,gondolatjel,zárójel. A pontosvessző nagyobb gondolati egységeket vagy csoportokat különít el, amelyek bizonyos mértékben mégis összetartoznak; a kettőspont idézetet, felsorolást, részletezést is bevezethet; a gondolatjel, a zárójel a mellékes részleteket segít elkülöníteni.
Jelen időt használunk
Múlt időt használunk
Fontos szempont még az is, hogyne légy túl aktuális! A Wikipédia nem napilap. Egyes adatok, információk gyorsan változnak. Ne használj olyan kifejezéseket, mint „jelenleg”, „tavaly”, „nemrégiben”, „hamarosan”, „néhány éven belül”, „novemberben” (melyik novemberben?). Ha jó a cikked, még sok év múltán is olvasni fogják, és kevés embernek lesz kedve kibogarászni a laptörténetből, mikor írtad ezt, és aktuális-e még. Helyette használj dátumokat és viszonyításokat. Például: „2008-ban”, „a kinevezését követő években”, „várhatóan 2027-re készül el”.
| Bővebben:Wikipédia:Semleges nézőpont,Wikipédia:Ellenőrizhetőség ésWikipédia:Hivatkozz és fogalmazz pontosan! |
A következő öt tiltást érdemes megfogadni, hogy elkerüld a szócikkeknél felmerülő leggyakoribb hibákat. Természetesen kivételek bármikor felléphetnek.
Az általánosítások gyakran olyan keveset mondanak, hogy majdnem semmit sem jelentenek. Az olyan fogalmakra tett utalások, mint „a legtöbb ember”, az „irodalom”, semmi különöset nem fognak közölni az olvasókkal és nem is lehet őket igazolni. Azokat az általánosításokat különösen el kell kerülni, amelyek valamit feltételeznek valakiről. Pl: „Senki sem vonja kétségbe”.
A túlzás azt eredményezheti, hogy kétségessé válik a gondolat. Túlzással nem érdemes kiemelni egy tényt, ezzel ugyanis nem erősítjük, hanem gyengítjük az állítást. Ha úgy kezdesz egy mondatot, hogy „kétségtelen”, akkor úgy tűnhet, hogy egy gyenge érvet próbálsz megerősíteni.
Amoralizálást, vagyis a személyes értékek és vélemények alapján való ítélkezést el kell kerülni. A moralizálás nem árul el semmit a cikkről, és a cikk alapján nem lehet megítélni az ítélet érvényességét, vagy érvénytelenségét.
A moralizálás sokszor az irodalmi cikkekben fordul elő, azonban egy fiktív szereplőt nem lehet jóként vagy rosszként kezelni és elutasítani, illetve piedesztálra emelni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy az egyes karakterek személyiségéről ne lehetne hivatkozással alátámasztott irodalomkritikát megfogalmazni.
Egy lexikoncikknek mindenekelőtt tárgyilagosnak kell lennie, így írója nem fejtheti ki személyes véleményét, erkölcsi értékrendjét, vagy politikai beállítottságát. Kerülendő az olyan kifejezések használata, mint a „véleményem szerint” vagy az „azt gondolom”. Ezeket nem is lehet alátámasztani hivatkozásokkal. A szócikk alanyának értékelését, megítélését támaszd alá forrással és fogalmazd meg, ki mondta és milyen körülmények között! Például:Gipsz Jakab zenekritikus szerint a Példaegyüttes Magyarország egyik legkiválóbb punk bandája.<ref>Gipsz Jakab: Zenekritika. Zenei magazin, XII. évfolyam 28. szám, 12. o.</ref>. Ügyelj arra, hogy az egyes vélemények egyensúlyban legyenek, tehát ne csak a pozitív vagy a negatív oldal jelenjen meg, hanem mindkettő, valós reprezentációjuknak megfelelő mértékben.
Ismétléssel nem lehet elismerést kivívni. Inkább legyen a cikk rövidebb, tömören és világosan megfogalmazva. A sok ismétléstől unalmas lesz az írás, és gondolati szegénységről tesz tanúbizonyságot.
Az ismétlés egyik formája a hasonló értelmű szavak megkettőzése. Példa:„Michael Jackson már gyermekkorában nagyon tehetséges és ügyes táncos volt.”
A megkettőzött szavak valójában nem érnek többet a töltelékszavaknál. Ha ezek nélkül a mondat nem értelmes, akkor a mondattal van probléma.