Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Wellmann Imre | |
| Született | 1909.március 22. Budapest |
| Elhunyt | 1994.augusztus 5. (85 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar[1] |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Wellmann Oszkár |
| Foglalkozása | történész, levéltáros, muzeológus, egyetemi oktató |
| Iskolái | Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem(–1933) |
| Sírhelye | Farkasréti temető(6/4-1-93)[2][3] |
| AFővárosi Levéltár igazgatója | |
| Hivatali idő 1952–1957 | |
| Előd | Hajdu Henrik |
| Utód | Baraczka István |
 AWikimédia Commons tartalmazWellmann Imre témájú médiaállományokat. | |
Wellmann Imre (Budapest,1909.március 22. – Budapest,1994.augusztus 5.) magyar történész, levéltáros, muzeológus, a történettudomány doktora, aMagyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A 18. századi agrártörténet neves kutatója, számos parasztsággal, gazdálkodással kapcsolatos könyv és tanulmány szerzője. 1951 és 1957 között a Fővárosi Levéltár igazgatója, 1965 és 1980 között aMagyar Mezőgazdasági Múzeum főigazgató-helyettese.Wellmann Oszkár (1876–1943) állatorvos, akadémikus fia.
1930-ban szerzett mezőgazdászi, majd 1933-ban bölcsészdoktori diplomát abudapesti egyetemen. Közben 1932–1933-ban ösztöndíjjal a lipcsei egyetem hallgatója volt. Bölcsészdoktori oklevelének megszerzése után aMagyar Nemzeti Múzeumban kapott gyakornoki állást, 1934-ben pedig aMagyar Országos Levéltárban foglalkoztatott diplomás (ún. ÁDOB-os) munkatársként kezdett el dolgozni. Végigjárta a levéltári ranglétrát: 1936-ban fizetéses gyakornok, 1937-ben levéltári segédőr, 1940-ben I. osztályú segédőr, 1942-ben pedig allevéltárnok lett. 1950-ben csoportvezetői, egy évre rá a feudális kori osztály vezetői megbízást kapott. 1951-ben a Fővárosi Levéltár igazgatójává nevezték ki. 1956-ban a Levéltárosok Országos Forradalmi Bizottságának elnöke volt, ezért 1957-ben leváltották igazgatói tisztségéből és áthelyezték a Pest Megyei Levéltárba, ahol főlevéltárosként dolgozott. 1962-ben aMagyar Mezőgazdasági Múzeumhoz került osztályvezetőként, emellett az MTA Agrártörténeti Kutatócsoportjának vezetője is lett. 1965-ben a múzeum főigazgató-helyettesévé nevezték ki, itt dolgozott 1980-as nyugdíjba vonulásáig. Levéltári és múzeumi munkái mellett 1934-től tartottproszemináriumot a budapesti egyetem egyetemes történeti intézetében, majd 1942-től a magyar mezőgazdaság-történet magántanára volt 1950-ig. Ezt követően nem taníthatott egyetemen.
1945-ben választották meg aMagyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, majd a kommunista hatalomátvétel után 1949-ben tanácskozó taggá minősítették vissza. Levelező tagságát csak arendszerváltás idején, 1989-ben adták vissza. 1990-ben rendes taggá választották. Közben 1982-ben megszerezte a történettudományok akadémiai doktori fokozatát. 1938-ban, mindössze huszonkilenc évesen aSzázadok című történelmi folyóirat egyik szerkesztője leszDomanovszky Sándorral ésHajnal Istvánnal közösen. A folyóiratot 1943-ig szerkesztette. Az 1970-es évektől az MTA Történettudományi Intézete történetírás-történeti osztályának volt külső munkatársa.
Fő kutatási területe a18. századi agrártörténet, a parasztság és a gazdálkodás története volt. Emellett átdolgoztaKárolyi ÁrpádBuda és Pest visszavívása 1686-ban című jelentős munkáját.
Kutatói pályájának elején agödöllői Grassalkovich-uradalom gazdálkodásával, a gazdasági irodalom összegyűjtésével foglalkozott és megkezdte jelentősebb mezőgazdaság-történeti munkásságát. Munkáját Domanovszky Sándor segítette. 1936-ban kérték fel Károlyi Árpád Pest-Buda visszafoglalását feldolgozó munkájának áttekintésére. Wellmann, miután az eredeti könyv megjelenése után ötven év telt el, több tekintetben átdolgozta a könyvet, felhasználva az újtopológiai módszereket, valamint az időközben előkerült újabb leírásokat. Később művelődéstörténettel és aRákóczi-szabadságharc egyes kérdéseivel foglalkozott, így abarokk kor és afelvilágosodás kapcsolatával, azónodi országgyűlésről és a Rákóczi-birtokok utóéletéről. Munkáiban a szociológiai szemlélet kezdeti jelei vehetőek észre. Az1940-es évek második felétől fordult figyelme aparasztság történetének feldolgozásának irányába, főleg módszertani kérdések tekintetében. 1947-ben az agrártörténet és anéprajz tudományának módszertani közelsége és a történeti néprajz erősítésének igényéről írt. Az országos levéltár osztályvezetőjeként az 1711 utáni időszakkal foglalkozott, pl. a közigazgatás intézményeivel. Ezenkívül könyveket írtTessedik Sámuelről, a termelőerőkről és aPest megyei parasztság történetéről, amelyből utóbbi két összefoglaló munka az agrártörténeti bibliográfiai munkássága és a tudománytörténeti munkái alapján állt össze. Egyik szerzője volt aMagyarország története 1686–1790 című munka mindkét kötetének.
Történelemportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap