Ez a lap egy ellenőrzött változata
Pontosság | ellenőrzött |
Voskopoja | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Irányítószám | 7029 |
Körzethívószám | 082 |
Népesség | |
Teljes népesség | 2218 fő |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 1160 m |
Időzóna | |
Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
Voskopoja weboldala | |
![]() | |
![]() AWikimédia Commons tartalmazVoskopoja témájú médiaállományokat. | |
Voskopoja (albánul:Voskopojë / Voskopoja,görögül:Μοσχόπολι,aromunulMoscopolea vagyMoscopole,szerbül:Москопоље vagyMoskopolje,bolgárul:Москополе) hegyi faluAlbánia délkeleti részén, 1160 méteres tengerszint feletti magasságban,Korça kerületben. Lakossága mintegy 700 fő. A 17–18. században azaromunok jelentős gazdasági, kulturális és vallási központja volt. Ma lakói mezőgazdasági tevékenységet folytatnak, s a turistákat vonzó fejlesztések is folynak.
A kietlen hegyvidéki környezetben megtelepedett várost a 14. századból említik először a krónikákMoschopolis néven. Az itt élő aromunok kiterjedt kereskedelmi tevékenységének köszönhetően az 1760-as években élte virágkorát. A pezsgő gazdasági életű város kapcsolatokat tartott fennKonstantinápollyal,Velencével ésLipcsével. Lakossága1750-ben a 45 000-et,1788-ban a 60 000-et is elérte, ami a korabeliBalkán-félszigeten valóban nagyvárosnak számított. A virágzó Moscopolea lakosságának döntő hányadaortodox vallású aromun volt, degörögök,albánok,bolgárok is nagy számban éltek a városban. Volt huszonhat temploma, kolostorai, bankjai, sőt felsőfokú tanintézménye is: az1744-ben alapított keresztényHellenikon Frontisterion. Itt nyílt meg a Balkán első nyomdája, amely a kulturális felvirágzás évtizedeiben helyi szerzők műveit adta kigörög és görög betűsaromun nyelven.1770-ben itt jelent meg a modernbalkáni nyelvek – görög, albán, aromun, bolgár – első szótára.
Első ízben1769-ben dúlták fel atörökök a várost, majd többszöri fosztogatásukat követően1788-banAli Tepeleni pasa albán csapatai felégették, s a földdel tették egyenlővé Moscopoleát. A túlélők javarészeGörögországba,Szerbiába,Romániába ésBulgáriába menekült, de a gazdagabb kereskedőcsaládok aMonarchiában,Bécsben,Pest-Budán ésErdélyben találtak új otthonra.
A városba soha nem tért vissza a régi, dicsőséges múlt, aBalkán-háború során, azelső és amásodik világháborúban további pusztításokat kellett elszenvednie. Napjainkra kis hegyi falu lett, ahol az egykori nagyvárosról mindössze hétortodox templom árulkodik (Szent Miklós-, Szűz Mária mennybemenetele, Mihály és Gábriel arkangyalok, Szent Atanáz-, Szent Éliás-, Szent Haralambusz-templomok). A falu legszebb ma is látható emléke az1721-ben épült Szent Miklós-templom(Kisha e Shën Kollit), figyelemreméltóak freskói is. A többi templom szerkezetileg ép, de belső terük romos állapotban van. Aromun szót ma is hallani a falu utcáin.2002-ben Voskopoját a New York-i székhelyűWorld Monuments Fund (WMF) felvette a száz legveszélyeztetettebb történeti emlék listájára.