Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Volinja | |
.jpg) | |
| Volinja vasútállomása | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Sziszek-Monoszló |
| Község | Dvor |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 44435 |
| Körzethívószám | (+385) 44 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 43 fő(2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 137 m |
| Időzóna | CET,UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 11′ 47″,k. h. 16° 28′ 31″45.1964,16.475345.196400°N 16.475300°EKoordináták:é. sz. 45° 11′ 47″,k. h. 16° 28′ 31″45.1964,16.475345.196400°N 16.475300°E | |
 | |
 AWikimédia Commons tartalmazVolinja témájú médiaállományokat. | |
Volinja faluHorvátországban,Sziszek-Monoszló megyében. KözigazgatásilagDvorhoz tartozik.
Sziszek városától légvonalban 33, közúton 47 km-re délre, községközpontjától 18 km-re északkeletre aBáni végvidék déli részén, azUna bal partja mentén, a Dvort Kostajnicával összekötő 47-es számú főút menténKuljani ésHrvatska Kostajnica között, az azonos nevű patak partján fekszik. Itt halad át aSunját a boszniaiBihácson keresztülKninnel összekötő vasútvonal, melynek egyik vasútállomása itt található. Volinja vasúti határátkelőhely a bosnyák határon.
A település neve a„vol” (ökör) állatnévből származik. A15. században az innen délre, az Una szigetén álltDobra Njiva várának uradalmához tartozott. Betelepülésének előzményeként az1683 és1699 között felszabadító harcokban a keresztény seregek kiűzték a térségből a törököt és a török határ az Una folyóhoz került vissza. Ezután aKordun területéről katolikus horvát, a török uralom alatt maradt Közép-Boszniából, főként a Kozara-hegység területéről és a Sana-medencéből pravoszláv szerb családok érkeztek a felszabadított területekre. Az újonnan érkezettek szabadságjogokat kaptak, de ennek fejében határőr szolgálattal tartoztak. El kellett látniuk a várak, őrhelyek őrzését és részt kellett venniük a hadjáratokban. Volinja területén is állt ilyen őrhely, ahonnan az Unamenti határt szemmel tartották. Volinja benépesülése is a17. században kezdődött, majd több hullámban a18. században is folytatódott.1696-ban a szábor a bánt tette meg a Kulpa és az Una közötti határvédő erők parancsnokává, melyet hosszas huzavona után1704-ben a bécsi udvar is elfogadott. Ezzel létrejött a Báni végvidék (horvátul Banovina), melykatonai határőrvidék része lett.1745-ben megalakult aPetrinya központú második báni ezred, melynek fennhatósága alá ez a vidék is tartozott.
1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás ésZágráb vármegye Kostajnicai járásának része lett. 1857-ben 110, 1910-ben 404 lakosa volt. A 20. század első éveiben a kilátástalan gazdasági helyzet miatt sokan vándoroltak ki a tengerentúlra.1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd későbbJugoszlávia része lett. Amásodik világháború idején aFüggetlen Horvát Állam része volt. Szerb lakossága fellázadt a fasiszta horvát hatalom ellen, sokan csatlakoztak a partizán egységekhez. A nemzeti felszabadító háború hőseinek és a fasizmus áldozatainak emlékművét1956-ban avatták. A háború után a béke időszaka köszöntött a településre. Enyhült a szegénység és sok ember talált munkát a közeli városokban. Ennek következtében újabb kivándorlás indult meg. Sok fiatal települt át a jobb élet reményében a közeli városokba, Glinára, Dvorra, Petrinyára, Bosanski Noviba. A délszláv háború előestéjén lakosságának 3%-a horvát, 91%-a szerb nemzetiségű volt. A falu 1991. június 25-én a független Horvátország része lett, de szerb lakossága aKrajinai Szerb Köztársasághoz csatlakozott. A horvát lakosságot elűzték. A falut 1995. augusztus 8-án aVihar hadművelettel boszniai csapatok segítségével foglalta vissza a horvát hadsereg. A szerb lakosság többsége elmenekült. 2011-ben 77 lakosa volt.
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 110 | 124 | 138 | 229 | 274 | 404 | 292 | 351 | 265 | 286 | 286 | 272 | 252 | 228 | 81 | 77 |
