Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Vlagyimir Pavlovics Palej | |
 | |
| Vlagyimir Pavlovics Palej herceg és Hohenfelsen gróf | |
| Élete | |
| Született | 1896.december 28. Szentpétervár;Orosz Birodalom |
| Elhunyt | 1918.július 18. (21 évesen) Alapajevszk;Oroszország |
| Nemzetiség | orosz |
| Szülei | Pavel Alekszandrovics orosz nagyherceg Olga Valerianovna Karnova |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | költészet, műfordítás |
 AWikimédia Commons tartalmazVlagyimir Pavlovics Palej témájú médiaállományokat. | |
Vlagyimir Pavlovics Palej herceg ésvon Hohenfelsen gróf (oroszul:князь Владимир Павлович Палей,németül:Graf Wladimir Pawlowitsch von Hohenfelsen;Szentpétervár,1896.december 28./1897.január 9. –Alapajevszk,1918.július 18.) orosz és német nemes, költő, műfordító. 1918-ban kivégezték a bolsevikok.
Vlagyimir Pavlovics Palej 1897-ben jött világraPavel Alekszandrovics orosz nagyherceg ésOlga Valerianovna Karnova törvénytelen gyermekeként. Pavel Alekszandrovics nagyhercegII. Sándor cár legkisebb fia volt, akinek első felesége 1891-ben hunyt el gyermekszülés közben. Olga Valerianovna Karnova egyszerű polgári felmenőkkel bírt, majd 1884-ben nőül ment Erik Gerhard Augusztyinovics von Pistohlkors (1853–1935) német kisnemesi származású cári ezredeshez, akitől három gyermeke született. Pavel nagyherceg és Olga Valerianovna 1893-ban kezdtek viszonyt, miután az asszony házassága már zátonyra futott férjével. A nagyherceg kérvényezte Olga Valerianovna válását unokaöccsénél,II. Miklós cárnál, az uralkodó viszont csak azzal a feltétellel tett eleget a kérésnek, hogy utána Pavel Alekszandrovics nem veszi el Karnovát.
1902-ben Pavel Alekszandrovics elmenekült Oroszországból szeretőjével és Vlagyimir Pavloviccsal, magukra hagyva törvényes gyermekeit, és egylivornói templomban összeházasodott szeretőjével. A cári családban nagy félzúdulást váltott ki a nagyherceg lépése, az orosz uralkodó megfosztotta őt a hadseregben betöltött posztjaitól és száműzte az országból. A családFranciaországban telepedett le, Vlagyimir Pavlovics itt töltötte gyermekkora jó részét. 1904-benLuitpold bajor királyi régensherceg a „Hohenfelsen” grófi címet adományozta Olga Valerianovna és törvénytelen gyermekei számára, ugyanakkor ez nem jelentette a házasság elfogadását.
Vlagyimir Pavlovicsnak szülei a körülményekhez képest a lehető legjobb nevelést biztosították. Vlagyimir gróf több nyelven beszélt, köztükangolul,franciául,németül ésoroszul. Tehetsége a művészetekhez, mint például a zenéhez, az irodalomhoz hamar megnyilvánult. Magánórákat vett kedvelt tantárgyaiból, és 1910 körül francia nyelven megírta első versét, amely szűk családi körében nagy tetszést aratott. Ennek ellenére Pavel Alekszandrovics nagyherceg, aki hű akart maradni a cári család hagyományaihoz, Oroszországba visszatérve aCorps de Pages hadiakadémiára íratta be fiát.
1914-ben Pavel nagyherceg kibékült orosz rokonaival, és második családjával visszatért Oroszországba, aholCarszkoje Szelóban telepedtek le. 1915. augusztus 28-án, megbocsátásának jeleként II. Miklós cár elismerte Olga Valerianovnát nagybátyja feleségeként, a „Palej” hercegi címet adományozva neki és gyermekeinek. Azelső világháború kitörésekor a család elvárásainak megfelelően Vlagyimir Palej herceg is csatlakozott az orosz hadsereghez. A huszársághoz lépett be, és 1915-ben vezényelték ki először a frontra. A herceg a keleti harcvonalra került, a harctéren tanúsított bátorságáért a Szent Anna-renddel tüntették ki, és hadnagyi rangot kapott. A herceg a háború alatt is írt, elsősorban szerelmi és vallási témájú, illetve a családról szóló verseket. Legtöbb művét oroszul költötte, azonban akadt köztük francia nyelven írt is, néhányat maga a herceg fordított le franciára. 1915-ben apai nagybátyja, a „KR” álnéven író és költőKonsztantyin Konsztantyinovics nagyherceg megkérte Palej herceget, hogy fordítsa le franciára egyik darabját, aA zsidók királyát. Vlagyimir Pavlovics maga is próbálkozott színmű írásával; háromfelvonásos,Fehér rózsa című darabját 1915 decemberében fejezte be. Családi bátorításra gyűjtötte össze egy kötetbe alkotásait, melyet 1916-ban jelentettek meg nyomtatásbanGyűjtemény címen. A válogatás nyolcvanhat verset tartalmazott, amelyek 1913–1916 között íródtak a legkülönbözőbb témákban. AGyűjteményt magaAlekszandra Fjodorovna cárné pártfogolta, később a kötet eladásából származó bevételt jótékony célokra fordította.
1917 első napjaiban a herceg hazatért a frontról, mivel megbetegedett. Februárban forradalom döntötte meg a cári rendszert, az Ideiglenes Kormány ellenben csak a cári család veszélyesebbnek ítélt tagjait vette őrizetbe, a Palej család szabad maradhatott. Vlagyimir Pavlovics tovább folytatta a versírást, 1918-ban újabb verseskötetét adták ki. A katonai szolgálatba többé nem tért vissza. A bolsevikok hatalomra kerülése után szinte minden cári családtagot fogságba vetettek, Pavel Alekszandrovicsot előrehaladott állapotban lévő betegsége miatt nem szállítottákSzibériába. Noha Vlagyimir Pavlovics nem viselte a Romanov családnevet, egy nagyherceg fiaként őt is nemkívánatos személynek nyilvánították, és miután nem volt hajlandó megtagadni a cári rokonságát, 1918. április 4-én vonattalVjatka városába deportálták. A herceg rendszeres levelezésben állt otthon maradt rokonaival; április 30-án arról tudósította őket, hogy átszállítottákJekatyerinburgba.
Még Vjatkában csatlakoztak hozzáIvan Konsztantyinovics,Konsztantyin Konsztantyinovics ésIgor Konsztantyinovics hercegek, valamintSzergej Mihajlovics nagyherceg és titkára. Jekatyerinburgban került a társaságukbaJelizaveta Fjodorovna nagyhercegné és apátnő és egyik rendtársnője is. Ugyan II. Miklós cár és családja is Jekatyerinburgban voltak bebörtönözve az Ipatyev-házban, a kapcsolatot nem tudták felvenni velük. Május 18-án Palej herceget és rabtársait vonatra tették, hogy két nap múlva megérkezzenek a Jekatyerinburgtól körülbelül kétszáz kilométerre fekvőAlapajevszkbe.
Alapajevszkben a városi iskolában tartották őket fogva. Palej herceg egy szobán osztozott Szergej nagyherceggel és titkárával, Fjodor Remezzel. Még itt is nagy szabadságnak örvendtek a kezdetekben, sétákat tehettek a városban, járhattak templomba és beszélhettek a helybéliekkel. Az iskola kertjében növényeket termesztettek. Nyár elején a helyzet drasztikusan megváltozott, a társaság ténylegesen is az iskola rabja lett; az épületet magas fallal vették körül. 1918. július 18-án éjjel, egy nappal a cár és családja kivégzése után, a foglyokat alvás közben megkötözték és autókra pakolták. A rabokat a város közelében lévő bányák egyikéhez vitték. Az őrök itt puskatussal megverték, majd a bányába dobták őket. Hogy áldozataik biztosan meghaljanak, még kézigránátot is robbantottak. A robbanás betemette a foglyokat a bányába, de még napokig éltek.
1918. szeptember 28-án a fehér seregek bevették Alapajevszk városát abban a reményben, hogy még életben lelik a rabokat. A városlakók elvezették őket a bányákhoz, és a fehér katonák megkezdték a kivégzettek maradványainak összeszedését. A nyomozók és a fehér szakértők a ruháik alapján próbálták azonosítani az áldozatokat. A maradványokat újratemették az alapajevszki templomban, de nyolc hónappal később a fehér seregek feladni kényszerültek Alapajevszket.Irkutszkba vonultak vissza, és magukkal vitték a cári család maradványait is. A fehérek folyamatos hátrálásával a csontok egyre beljebb kerültek a kontinensen, végül egypekingi orosz templomban temették el őket, amely megsemmisült akulturális forradalom alatt.
