Avirágállatok vagykorallok(Anthozoa) acsalánozók(Cnidaria)törzsének egyikosztálya két alosztállyal, közel 7000 leírt fajjal.
Közéjük tartoznak a trópusióceánokzátonyalkotó organizmusai, amelyekkalcium-karbonátot kiválasztva hoznak létre szilárd vázat.
Avirágállat név arra utal, hogy ezek a helytülő(szesszilis) állatok gyakran élénk színűek, és a szájnyílásukat körülvevő tapogatókoszorú virágszirmokra emlékeztet. Fő jellegzetességük, hogy nincs medúza alakjuk, ezért az ivaros szaporodás funkcióját is a polip alak vette át (Urania).
Megtalálhatók mindentrópusi,szubtrópusi és amérsékelt övi tengerben, de gyakoriságuk a térítőktől a sarkkörök felé csökken.Korallzátonyok főleg a kontinensek melegebb, keleti oldalán (az óceánok nyugati medencéiben) fordulnak elő, mert a nyugati részeken a hideg áramlatok uralkodnak. A leghíresebb közülük azausztráliaiQueenslandtől északkeletre találhatóNagy-korallzátony. Ismertek mégFlorida és aBahama-szigetek zátonyai. Klasszikus előfordulási területük aCsendes-óceán nyugati medencéje azIndiai-óceánig, de azért Európa déli partvidékén is szép számmal élnek. Pusztán azAdriából több mint 80 fajuk ismert.
Több faj vázát ékkőnek dolgozzák fel; közülük a legismertebb aFöldközi-tengerben élővörös nemeskorall. A korallok nagyon törékenyek; gyakran tesznek kárt bennük a hajók horgonyai és a gondatlanbúvárok. Azemléktárgy-kereskedelem sok fajt a kihalás szélére sodort.
Az egyedikorallpolipok 2 centiméter hosszúak, a kolóniák 3 méter átmérőjűek is lehetnek; növekedésük fajtól függően az évi néhány centimétertől két méterig változó.
Testük középső részén van agasztrális üreg; a tulajdonképpeni, többé-kevésbé hengeres test ezt veszi körül. Fölül nyílik az üregbe aszájnyílás, amittapogatókoszorú vesz körül. A tapogatók száma fajonként változó; akár több ezer is lehet (Lőrinczi–Torma). Mögötte a gasztrális üreg bevezető szakasza a lapítottgaratcső(pharynx); ezt követi az oldalról benyúló válaszfalakkal erősen tagolt tulajdonképpeniűrbél. A húsosválaszfalak (más néven sövények;szeptumok) egyaránt kapcsolódnak a testet az aljzathoz rögzítőtalpkoronghoz és a szájnyíláshoz, amivel az űrbelet központi részre éssugárkamrákra tagolják — a sugárkamrák száma a rendszertani felosztás alapja. Mivel a szájcső lapított és az egyes sugárkamrák alakja, elrendezése ehhez alkalmazkodik, a korallok testének eredetileg sugaras szimmetriája másodlagosan kétoldalassá alakult (Urania).
Anyolcosztatú virágállatokban(Octocorallia) nyolc ilyen válaszfal van, ahatosztatú virágállatokban(Hexacorallia) pedig hat vagy ennek egész számú többszöröse — ilyenkor az általános szabály, hogy csak hat sövény nyúlik be a garatcsőig, a többi rövidebb (Lőrinczi–Torma).
A válaszfalak egyik oldalán alakultak ki azok ahosszanti izmok (izomzászlók), amelyek főként az űrbélbe gyömöszölt zsákmány fogva tartására szolgálnak (ebben akeresztirányú izmok segítik őket). A szeptumok belső éle, afilamentum megvastagodott ésváladéktermelő, valamintfelszívó sejteknek ad helyet (Urania).
Helytülő életmódjuknak megfelelően nincsenek érzékszerveik, csak testük felületén találunk érzékelő sejteket. A külső ingerekre a vázképző formák visszahúzódnak páncéljukba, a váz nélküliek pedig alaktalan kupacokká gömbölyödnek. Voltaképpen egységes idegrendszerük sincs, csak külső rétegükben egy ektodermális, a belsőben egy entodermális hálózat (Urania).
Többségük külső vagy belső meszes vázat választ ki (Lőrinczi–Torma).
Kizárólag tengeriek, többnyire 20-200 méter mélyen települnek meg. Talpkorongjukkal a tengerfenékbe kapaszkodnak; ezután helyüket már nem változtatják. Többnyire hatalmas telepekben élnek, de lehetnek magányosak is (Lőrinczi–Torma). Évente körülbelül 1cm-t nőnek. Táplálékuk állatiplankton, amittapogatóikkal fognak meg. Akőkorallok azalgákat és a bennükszimbiózisban élő algák termékeit is fogyasztják.
A filamentumok többnyire hézagmentesen körülveszik az űrbélbe juttatott zsákmányt, amit a váladéktermelő sejtekből kibocsátott emésztőnedvek bontanak le. Ezt a táplálékot afalósejtekfagocitózissal felveszik, majd azentoderma felszívja (Urania).
A virágállatok kétféleképpen szaporodhatnak.Ivartalanul, bimbózással új korallpolipokat hozhatnak létre,ivarosan pedig a korallpolipok lárvákat. Ehhezspermiumot ésivarsejteket lövellnek ki. A megtermékenyített petékből kikelőlárvák letelepednek és új kolóniákat alkotnak.
A legtöbb korallfaj váltivarú; az ivarsejtek rendszerint a gasztrális üreg válaszfalain termelődnek. A petesejtek az űrbélbe pottyannak; ott termékenyítik meg őket a szájnyíláson besodródott hímivarsejtek. A zigóták fejlődésének első szakaszában kialakultcsillós lárváknak még nincs elkülönült szájcsöve, nincsenek tapogatói és a gasztrális üregükben még nincsenek válaszfalak. A szájnyíláson kiúsznak az anyaállat szervezetéből, majd rövid úszkálás után maguk is letelepszenek, és már rögzült állapotban folytatják, illetve fejezik be fejlődésüket.
Ivartalan szaporodásuk két módja a bimbózás és az osztódás. Az így született új egyedek többnyire szülőjük mellett maradnak, és így folyamatosan terjeszkedve hatalmas telepeket hozhatnak létre úgy, hogy az egyedek csak nagyon ritkán specializálódnak valamilyen feladat elvégzésére: a nagy-nagy többség önállóan táplálkozik és szaporodik — a telepekben többnyire vegyesen élnek a hímek és a nőstények.
A ma élő virágállatok kladogramja
A virágállatokat alapvetően felépítésük szimmetriája szerint két alosztályba sorolják:
A régebbi rendszertanok azAntipatharia és aCeriantharia rendeket külön vették; ez volt acsöves virágállatok(Ceriantipatharia) alosztálya (Lőrinczi–Torma). A modern molekuláris genetikai vizsgálatok ezt nem támasztották alá, ezért ma ezt a két rendet aHexacorallia alosztály részeinek tekintik.[1] A két rend közös jellemzője, hogy fajaik váztalanok. Egyszerű, vékony tapogatóik két körben helyezkednek el. Magányosak, a laza aljzatba fúródva élnek nyálkacsöveikben, amelyeket részben homokszemcsék és más idegen anyagok szilárdítanak.
Az osztály alosztályai és rendjei a rendszertan 2017-es állapota szerint:
- ↑France, S. C., P. E. Rosel, J. E. Agenbroad, L. S. Mullineaux, and T. D. Kocher (1996. March). „DNA sequence variation of mitochondrial large-subunit rRNA provides support for a two subclass organization of the Anthozoa (Cnidaria)”.Molecular Marine Biology and Biotechnology 5 (1), 15–28. o.PMID 8869515.
- Anthozoa Ehrenberg, 1834 WoRMS
- Ehrenberg, C. G. (1834). Beiträge zur physiologischen Kenntniss der Corallenthiere im allgemeinen, und besonders des rothen Meeres, nebst einem Versuche zur physiologischen Systematik derselben. Abhandlungen der Königlichen Akademie der Wissenschaften, Berlin. 1: 225-380., available online athttps://web.archive.org/web/20190725224006/http://bibliothek.bbaw.de/bibliothek-digital/digitalequellen/schriften/anzeige?band=07-abh%2F1832-1&seite%3Aint=00000243
- Haeckel, E.1896. Systematische Phylogenie. Entwurf eines Natürlichen Systems der Organismen auf Grund ihrer Stammesgeschichte: Berlin, Georg Reimer.
- Daly, M., M.R. Brugler, P. Cartwright, A.G. Collins, M.N. Dawson, D.G. Fautin, S.C. France, C.S. McFadden, D.M. Opresko, E. Rodriquez, S.L. Romano, J.L. Stake. (2007). The phylum Cnidaria: A review of phylogenetic patterns and diversity 300 years after Linnaeus. Zootaxa. (1668): 127-182., available online athttp://www.mapress.com/zootaxa/2007f/zt01668p182.pdf
- Csodálatos állatvilág,(Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000).ISBN 963-86092-0-6
- A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. november 13.)
- Lőrinczi–Torma:Lőrinczi Gábor, Torma Attila, 2019: Bevezetés a zoológiába. Egyetemi jegyzet. Szeged, 2019. p. 29–30. — ábrákon a atengeri rózsák felépítése és ahexacorallia keresztmetszete]
- Urania Állatvilág I. Alsóbbrendű állatok. Második, változatlan kiadás. Gondolat Kiadó, Budapest, 1977. 95–96. old.
