Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája |
|---|
 |
Körvonalakban |
Avipasszana (páli) vagyvipasjana (विपश्यना,szanszkrit;kínai: 觀guān;tibeti: ལྷག་མཐོང་,lhaktong;wylie:lhag mthong) abuddhizmusbanbelátást jelent a valóság igaz természetébe,[1][2] azaz alétezés három jellemzőjébe:mulandóság,szenvedés vagy kielégíthetetlenség, és azéntelenség vagy én-nélküliség.
Avipasszana meditáció egy modernthéraváda gyakorlat, amelyet Lédi Szejádó és Mogok Szejádó vezetett be újraSrí Lankában, majdMahászí Szejádó,[3][4][5]S. N. Goenka és avipasszaná mozgalom[6] népszerűsítette, amelyben alégzés, agondolatok, az érzelmek és a cselekedetek tudatosságát használják a belátáshoz alét három ismérvébe. A vipasszaná meditációnak köszönhetően a légzés tudatossága nagy népszerűségre tett szert a Nyugaton.[6]
ASzutta-pitakában a "vipasszana" kifejezés alig szerepel. A nyugalom kifejezésére a szamatha kifejezést használják, a vipasszanát pedig a tisztán látásra. Sokkal gyakrabban használatos adhjánák fogalma. Amikor Buddha a tanítványainak azt tanácsolta, hogy meditáljanak, nem a vipasszana kifejezést használta, hanem a dhjánát - és soha nem szerepelt a vipasszana a tudatosság egyik technikájaként.[7]
Aszuttákban szerepelnek ősi viták a tanok és a belátás kifejlesztésénekmahájána és athéraváda értelmezése között. Ebből alakult ki az az ideológia, hogy amegvilágosodás egyszerű belátáson keresztül is elérhető, ha alaposan megfigyeljük alétezés három jellemzőjét (tilakkhana), azaz aszenvedést, azéntelenséget és azmulandóságot.[8] Ez anégy nemes igazság tudása és belátása, amelyet csak anemes nyolcrétű ösvényen keresztül lehet elérni. A théraváda hagyomány szerint a megvilágosodás vagy anibbána (nirvána) csak az összes vipasszana belátási szint tanulmányozásaival lehetséges, a nemes nyolcrétű ösvény gyakorlása közben.
A mahájána hagyományok apradnyá, asúnjata, adharmata és akét igazság tana belátását hangsúlyozzák:[9]
 | Lásd még:Szamatha, Szamádhi, Dhjána a buddhizmusban és Mahámudrá |
A théraváda hagyományban kétfajta meditációs gyakorlatot végeznek, aszamatha (páli; szanszkrit:śamatha; "nyugodt") és vipasszana (belátás) meditációt.[10] A szamatha a tudat lecsillapításának legfőbb meditációs gyakorlata.
A kortárs théraváda egyházakban a szamathát a vipasszana előkészítésének tartják, amely lecsillapítja a tudatot és megerősíti a koncentrációt, hogy a belátás megtörténhessen. Ez vezet el a megvilágosodáshoz. Ezzel szemben a Vipasszana mozgalomban úgy tartják, hogy a belátás nem érhető el anélkül, hogy továbbfejlesztenék a szamathát.[11] Emiatt az újítás miatt a Vipasszana mozgalmat sok kritika érte, főleg Srí Lankán.[12][13]
A vipasszanát elmélyedéssel, befelé figyeléssel, a testrészek érzéseire való figyeléssel, az elmúláson való elemző meditációval és megfigyelésekkel lehet gyakorolni. A gyakorlatok a különböző modern buddhista hagyományokban eltérőek lehetnek, ám a fő célja mindegyiknek a belátás kialakítása.[14]
| Lásd még:Vipasszana mozgalom és Buddhista modernizmus |
Avipasszana kifejezés aVipasszana mozgalomnak köszönhetően vált népszerűvé az 1950-es években Burmában. A nyugati elvont társadalmakban a vipasszana az érzelmek kezelésének gyakorlati módjává vált. A Vipasszana mozgalom, vagy más néven a „belátás meditáció mozgalom” egyszerre több modern théraváda buddhista iskolára vonatkozik, elsősorban athai erdei hagyományra és az"Új Burmai módszerre", amelyek a létezés három jellemzőjébe való belátást hangsúlyozzák, ahhoz, hogy a gyakorló elérje a megvilágosodást és belépjen az ún.folyamba (szotápanna).
A Vipasszana mozgalomban a hangsúly aSzatipatthana-szuttán és atudatosság használatán van, ahhoz, hogy elérjék a belátást az önkép állandótlan természetébe.
A vipasszana meditációban alégzés tudatossága technikát használják, amit ötvöznek azmulandóságon való elmélyüléssel. Minden jelenséget megvizsgálnak és következtetnek a lét három ismérvére:dukkha,anatta, ésaniccsa.[15][16]
Alégzés tudatosságát többször is leírja a Szutta-pitaka. A Szatipatthana-szutta úgy jellemzi, mint az erdőben leülni egy fa alá és egyszerűen megfigyelni a légzést. Ha a légzés hosszú, akkor megfigyelni, hogy a légzés hosszú, ha a légzés rövid, akkor megfigyelni, hogy a légzés rövid.[17] A légzés megfigyelésével tudatosul a légzés okozta folyamatos változás, valamint a tudatosság folyamatos keletkezése és elmúlása. Bepillantást lehet nyerni az állandótlanság természetébe a testrészek érzéseire való összpontosítás által, illetve az érzések keletkezésébe és elmúlásába.[18]
| Lásd még:A megvilágosodás négy szintje |
A vipasszana dhjánák olyan szintek, amelyek a vipasszna meditáció fejlődését jelzik, a burmai vipasszana meditáció alapján.[19]Mahászí Szejádó tanítványa Szejádó Ú Pandita a következőképpen jellemzi a négyvipasszana dhjánát:[20]
A vipasszana meditáció végül a belátáshoz vezet a jelenségek mulandóságába, azaz a megszabaduláshoz.[16]
| Bővebben:Vadzsrajána és Tibeti buddhizmus |
Az indiai mahájána buddhizmusban a vipasszanával kapcsolatban egyaránt használták a deduktív és az induktív érvelést.[21] Leah Zahler szerint ebből csak a deduktív hagyomány került át a tibeti buddhizmusba aszútrajána kontextusában.[22][22]
