Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája Buddhizmus |
|---|
 |
Körvonalakban |
Avihára (विहार,vihāra)buddhistakolostorszanszkrit éspáli nyelven. Eredeti jelentése "visszavonulási hely sétához". A vihárák a vándorszerzetesek (bhikkhu) menedékeként szolgáltak az esős évszakban.
AzindiaiBihár állam neve a "vihára" szóból ered, utalva ezzel arra, hogy ezen a területen sok buddhista kolostor működött. A "vihára" szót átvette amaláj nyelv is, ahol úgy betűzik, hogy "biara", melynek jelentése kolostor vagy egyéb nem-muszlim vallási hely.Thaiföldön ésKínában (pinjin: jingshe;kínai: 精舎) a "vihárát" szűkebben értelmezik: kis szenthely vagy elvonulási házikó. Thai elnevezése "vihan" (thai: วิหาร),khmer nyelven "vihear" ,burmaiul,vihara (ဝိဟာရ, wḭhəɹa̰).
A buddhizmus korai évtizedeiben aszangha (buddhista közösség) vándorszerzeteseinek nem volt állandó lakhelye. Az esős évszak alatt (lásd:vassza) ideiglenesen menedékbe vonultak. Ezek egyszerű fa építmények voltak vagy bambusznádfedeles kunyhók. Mivel az élelmezésen túl, a szerzeteseknek való fedélnyújtás erényes cselekedetnek számított, a gazdag világi hívők pazar kolostorokat építtettek (Mitra 1971) a települések közelébe, annak érdekében, hogy a szerzetesek, távol a tömeg zajától, zavartalanul meditálhassanak, viszont könnyen eljuthassanak napi alamizsna sétájuk során az emberekhez.Emiatt ideális helyszínnek bizonyultak a kereskedelmi útvonalak a vihárák számára, amelyek gazdaságilag megerősödhettek a gazdag kereskedők adományaiból. Az 1. századtól kezdve, ahogy megnövekedett a kereslet amahájána buddhizmus felé, a vihárák átalakultak oktatási intézményekké is.(Chakrabarti 1995)
Az i.e. 2. századra kialakult a vihárák általános építésiterve. Vagy szerkezetként építették őket, főleg Dél-India területein volt jellemző, vagy sziklába vésték, mint például aDekkán-fennsík szentélyegyüttesei (csaitja-grihái). Ezek egy négyszögletű udvarból álltak, amelyeket apró cellákkal vettek körbe. A homlokzatot egy ajtóval törték át, az oldalához pedig gyakran építettek Buddha-szobrot (buddharúpa) tartalmazó szentélyeket. A cellákba sziklából szabták be az ágyat és a párnákat (Mitra 1971).[1] Ez az alapelrendezés így is nagyon hasonlított a korai buddhizmusásramjainak közösségi tereihez, amelyeket gyűrűként vettek körbe az apró kunyhók (Tadgell 1990).
Az állandó kolostorok kialakulásával szilárdult meg a "vihára" név is. Közülük néhány rendkívüli jelentőségre tett szert, amelyekből buddhistaegyetemek alakultak ki, több ezer diákkal, mint például aNálanda Egyetem.
A "vihárák" lakóira apáli kánonban található szerzetesi szabályzat, aVinaja-pitaka vonatkozott.
