Ez a lap egy ellenőrzött változata
 | Spanyol személynév: az első, apaicsaládnév:Guerrero, a második, anyai családnév:Saldaña. |
| Vicente Guerrero | |
 | |
 Mexikó 2. elnöke | |
| Hivatali idő 1829.április 1. – 1829.december 17. | |
| Alelnök(ök) | Anastasio Bustamante |
| Előd | Guadalupe Victoria |
| Utód | José María Bocanegra |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái |
|
| Született | 1782.augusztus 9. Tixtla |
| Elhunyt | 1831.február 14. (48 évesen) Cuilápam |
| Párt | Liberal Party |
| Foglalkozás |
|
 | |
| Vicente Guerrero aláírása | |
 AWikimédia Commons tartalmazVicente Guerrero témájú médiaállományokat. | |
Vicente Guerrero (teljes nevénVicente Ramón Guerrero Saldaña;Tixtla,1782.augusztus 9.[1] –Cuilápam,1831.február 14.) mexikóifüggetlenségi harcos volt, aki a függetlenné váltMexikó másodikelnöke lett 1829. április 1. és 1829. december 17. között.[2] Később róla nevezték elGuerrero államot, több település pedig az ő tiszteletére kapta ade Guerrero előtagot, példátulTixtla de Guerrero, ahol született ésCuilápam de Guerrero, ahol kivégezték.
1782-ben született Tixtlában, szegénymesztic–mulatt családban. Fiatalon városok közötti áruszállítással foglalkozott (úgynevezettarriero volt), eközben ha nagy műveltségre nem is tett szert, de az írás-olvasás és a számtan alapjait elsajátította. Ezalatt megtapasztalta a vidéki, alacsony osztálybeli emberek nyomorúságos életét, így nem volt kérdés, hogy a spanyol elnyomás ellen 1810 őszén kitörőfüggetlenségi mozgalomhoz hamar csatlakozott: novemberben lépett beHermenegildo Galeana seregébe, melyJosé María Morelos irányítása alá tartozott.[3][4][5]
Azokat a csapatokat, melyben Guerrero szolgált, Morelos a déli országrészekbe küldte harcolni. A fiatalember katonai tehetsége hamar megmutatkozott (jelentős szerepet játszott szülővárosa ésChilpancingo elfoglalásában), ez pedig az arrieróskodás során szerzett helyismerettel párosulva megkönnyítette, hogy sikereket érjen el és fokozatosan feljebb-feljebb lépdeljen a ranglétrán. 1812. február 23-án részt vett azizúcari csatában is, aholMariano Matamoros felkelő seregei vereséget mértekCiriaco del Llano csapataira, az 1814-espuruaráni vereség után pedig a déli hegyekben folytatta harcát. Itt legyőzteJosé de la Peña 700 fős csapatát, 400 foglyot is ejtett és rengeteg fegyvert zsákmányolt. A harcok során élete sokszor veszélybe került, volt, amikor már csak kardjával küzdött.
Morelos 1815-ös elfogása és kivégzése után a függetlenségi mozgalom hanyatlásnak indult, a maradék harcosok közül egyre többen adták meg magukat, ám Guerrero a végsőkig kitartott, a déli országrészekben, a hegyek között gerillaháborút folytatva.Cañada de los Naranjosnál vereséget szenvedett, viszontAzoyú közelében legyőzte aZavala ésReguera által vezetett spanyolokat.[2]
MivelJuan Ruiz de Apodaca alkirály tudomására jutott, hogy Guerrero apja nem támogatja fia harcát, apjával próbálta meg rávetetni a fiút, hogy hagyjon fel tevékenységével. Ekkor mondta Guerrero máig híres mondatát, melynek utolsó néhány szava önálló mondatként a maimexikói kongresszus törvényhozási falára felírva díszhelyet foglal el: „Mindig is tiszteltem apámat, de a haza az első.”
1819-ben maga köré gyűjtötte az összes megmaradt harcoló felkelőt. Eközben a spanyolokAgustín de Iturbidét bízták meg, hogy számoljon le velük, ám neki más tervei voltak. Levelezni kezdett Guerreróval és amellett érvelt, hogy egyesítsék erőiket, a független Mexikót pedig császárságként hozzák létre. 1821. február 10-én történt meg az úgynevezettacatempani ölelés, mely kettejük személyes találkozója és megegyezése volt a terv elfogadásáról. Ennek következményeként két héttel később, február 24-én tették közzé azIguala-tervet, melyben kinyilvánították, hogy MexikóSpanyolországtól független, alkotmányos monarchia, az egyetlen államvallás arómai katolikus és minden lakót egyenlő jogok illetnek meg, függetlenül attól, hogy spanyol vagy helyi származású. Ennek az úgynevezett „három garanciának” a védelmére és a harc folytatására létrehozták aHárom Garancia Hadseregét, mely Iturbidével az élén és Guerreróval soraiban 1821. szeptember 27-én bevonultMexikóvárosba, így téve pontot a 11 éve tartó függetlenségi háború folyamatára. Guerrerótcapitán general rangra emelték, a déli országrész politikai vezetőjévé tették és megkapta aCaballero de la Gran Cruz de la Imperial Orden („A Birodalmi Rend Nagykeresztjének Lovagja”) címet is.
IturbidétI. Ágoston néven császárrá koronázták, azonban erősen centralizált, már-már despotikus rendszerével Guerrero, egykori harcostársa,Nicolás Bravo ésAntonio López de Santa Anna hamarosan szembefordult.[3][4]
A császárpárti seregek elleni csatában súlyosan megsérült, de túlélte, és hamarosan csatlakozott az úgynevezettyorkistákhoz (yorkino, azaz York-rítust követő szabadkőművesek), akik köztársaságpártiak voltak és a szövetségi rendszert támogatták a Nicolás Bravo által vezetettskótokkal (escosese, azaz a Skót-rítust követő szabadkőművesek) szemben, akik inkább spanyolbarátok és a centralizáció hívei voltak. Acsászárság bukása utáni, polgárháborúhoz hasonló helyzetben országszerte felkelések törtek ki, GuerreroCuernavacában ésPueblában vett részt leverésükben.
Az 1824-es első elnökválasztásonGuadalupe Victoria lett az elnök, az alelnöki posztért Guerrero és Nicolás Bravo versengett: ebből az utóbbi került ki győztesen. Guerrero ekkor évekre visszavonult a politikától.
Hamarosan viszont egyre fenyegetőbbé vált egy esetleges spanyol kísérlet a függetlenné vált amerikai területeik visszahódítására, ezért Guerrero spanyolellenes jelszavakat hangoztatva visszatért. 1827. május 17-én a legfelsőbb hadbíróság elnökévé választották, későbbVeracruzcomandante generalja is lett.Perote erődjében egy spanyolpárti összeesküvőt is elfogott. A belső lázadások azonban folytatódtak, maga Nicolás Bravo is szembefordult a kormánnyal és Guerreróval is, aki legyőzte és száműzetésbe küldte.[4]
Az 1828-as választáson Guerrero már elnöknek jelöltette magát, ellenfele askót szárnyhoz tartozóManuel Gómez Pedraza volt. Bár az államok törvényhozó testületei 11–9 arányban Pedrazát választották meg, az eredményt el nem ismerőyorkisták fellázadtak, ez volt az úgynevezettAcordada-felkelés, melynek során kirabolták Mexikóváros egyik fontos kereskedelmi központját, aPariánt is. A történtek hatására Pedraza visszavonult és hagyta, hogy Guerrerót nevezzék ki elnöknek, az alelnökAnastasio Bustamante lett.[2][4]
.png)
Vicente Guerrero nem volt nagy műveltségű ember (már 1829. április 1-jén, az eskütétel napján elhangzott beavatási beszédét is nehezen tudta felolvasni, ezáltal köznevetség tárgyává vált) és csak főként a katonai életben volt tapasztalt, a politikaiban nem. Miniszterei, köztükJosé María Bocanegra,Lorenzo de Zavala ésJosé Manuel de Herrera nem sok támogatást nyújtottak számára,Joel R. PoinsettUSA-beli miniszter, korábbi nagykövet pedig saját céljainak érdekében próbálta befolyásolni az elnököt.
A nehéz körülmények ellenére el tudott érni néhány jelentős eredményt: szeptember 15-én, a függetlenségi harc kitörésére emlékezve hivatalosan is eltörölte a rabszolgaságot (ezt a háború alatt már többen is megtették, de országos érvényt csak most szerzett), megszüntette az állami dohánymonopóliumot és szabaddá tette a növény termesztését, szabályozta a bányászatot, létrehozta a hadirokkantak intézetét, kegyelmet hirdetett minden halálra ítélt, de még ki nem végzett ember számára és végrehajtotta az előző kormány idején született, spanyolok kitelepítését célzó rendeletet. Nagylelkűen felajánlotta Nicolás Bravónak és követőinek, hogy hazatérhessenek és betölthessék korábbi tisztségeiket, azonban ez sokak ellenszenvét váltotta ki.
Legnagyobb eredménye azonban a júliusi,Isidro Barradas-féle spanyol visszahódítási kísérlet visszaverése volt. A spanyol csapatokKubából indulvaTampicóban szálltak partra 24-én, a kongresszus augusztus 2-án szavazott meg rendkívüli intézkedéseket visszaverésükre. AzEstado Interno de Oriente (belső keleti állam) vezetőjét,Felipe de la Garzát az ellenség támogatása miatt felmentették tisztségéből, helyéreAntonio López de Santa Anna ésManuel Mier y Terán került, akik seregei hamarosan szétverték a támadó spanyol erőket.
Guerrero mintegy visszavágásként eltervezte Kuba megsegítését a függetlenné válásban, de sosem kezdett bele a terv megvalósításába.
Év végére azonban a déliCampechében egy Guerrero-ellenes mozgalom kezdett kibontakozni, mely egy központosított államszervezet létrehozását szerette volna elérni. Bustamante alelnök ezt kihasználva elárulta az elnököt, és a spanyolok ellen létrehozott hadsereg és a campechei mozgalom élére állvaJalapa városában kihirdette aJalapa-tervet, melyben Guerrero távozását sürgette mindazokkal együtt, akik a szövetségi rendszert támogatták. Guerrero személyesen bocsátkozott harcba az ellene lázadókkal, miután december 17-én saját felmentését kérte tisztségéből. Nem sikerült legyőznie, a kongresszus pedig 1830. február 4-én kinyilvánította, hogy Guerrero nem is képes kormányozni az országot.[4]
Ezután hazatért szülőföldjére, a déli országrészekbe, majd hamarosan újabb háborút indított, hogy visszatérjen a hatalomba. A harcok egész 1830-ban folytak, az új kormányJosé Gabriel de Armijo korábbi függetlenségi harcost küldte ellene, deTexcánál a Guerreróval szövetségesJuan Álvarez vereséget mért rá, a csata során Armijo is meghalt. A kormányerők nem tudtak mit kezdeni a katonailag igen képzett és helyismerettel rendelkező Guerreróval, ezért más módszerhez folyamodtak.[4]
1831 elején egy régi barátja, agenovai származásúFrancisco Picaluga meghívta egy tál ételre azAcapulco kikötőjében horgonyzóColombo nevű hajójának fedélzetére. Miután az ételt megették és Guerrero a szárazföldre léphetett volna, a hajón tartózkodó néhány ember feltartóztatta, majd fogolyként a központi kabinba zárta. Amikor később az esetet vizsgáló, valószínűleg csak a látszat kedvéért létrehozott bizottság Picalugát az esetről kérdezte, ő azt állította, Guerrero le akarta foglalni a hajó értékes rakományát, ezért lépett fel ellene. Később azonban kiderült, valójában pénzért követte el az árulást:José Antonio Facio tábornok 50 000 pesót fizetett neki, hogy hajtsa végre tervét.
A foglyot a hajó a kormányerők kezében találhatóHuatolco kis kikötőjébe szállította, ahonnanOaxaca városába vitték. Itt egy 11 tagú testület 11 szavazatával halálra ítélte hazaárulás vádjával. Február 14-én lőtték agyon a közeliCuilápam városában.[5]
Közel egy évszázaddal később testét amexikóvárosiFüggetlenség-emlékmű alá temették el.[6]
Történelemportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
