Avicc „rendszerint ismeretlen szerzőtől származó, csattanóval végződő, rövid,nevettető, kitalált történet, gyakran párbeszédes alakban”.[1] A magyarvicc szó az azonos jelentésűnémetWitz átvétele. Divatjamúlt szinonimája azélc.[2]
A humor rejtélyeinek kutatói többnyire csak egész egyszerűen és tömören vetik fel a kérdést: például mi a nevetés? Milyen inger hatására nevetünk? stb.
A vicc első közismertpszichológiai megközelítéseSigmund Freudtól származik.1905-ben megjelentA vicc és viszonya a tudattalanhoz c. esszéjében az általa megalkotottpszichoanalízis rendszerén belül elemzi a vicc, ill. a reakcióként produkált nevetés jelenségét, számos példát felsorakoztatva. (E példák jelentős része egyébként ún.szóvicc, amelyeketmagyar nyelven csak többé-kevésbé lehet visszaadni.) Freud szerint a viccekben az egyébként atudattalanba szorított, jellemzően aszexualitással kapcsolatos tartalmak jelennek meg. A vicc hallgatójában feszültség keletkezik (amely feszültség valójában a saját elfojtásainak megjelenése), és ez a feszültség oldódik fel a csattanóval, amikor az elfojtott tartalom a tudattalanból ismét atudatba kerül.
Sigmund Freud szerint a fölény vagy az illetlenség a humor alapforrása,Mark Twain úgy fogalmazott, hogy nem az öröm, hanem a bánat az igazi mozgató. A Coloradói Egyetem pszichoanalitikusai szerint viszont a humor a világ normális működésének ártalmatlan megsértéséből fakad.[4]
Rövid, mulattató történetekkel a világ minden népénél találkozhatunk, azonban minden népnek megvannak a maga jellemző viccei. Emiatt a vicc számot tarthat anéprajztudomány érdeklődésére. A különböző népek vicceinek különbségére jellemző példa, hogy a viccekben is megnyilvánulóxenofóbia mely más népre irányul. Afranciák és azangolok például, akik a történelem során kölcsönösen számos sérelmet elszenvedtek egymástól,ugyanazokat a vicceket mesélik egymás között – azzal az eltéréssel, hogy az adott vicc balek vagy buta főhőse angol/francia.
A vicc társadalmi jelenség, amelyet többnyire nem lehet leválasztani arról a korról, amelyben megszületett. Ma már csak egy igen kifinomult ízlésű irodalmár vagy történész tud önfeledten kacagni azokon az „élczeken”, amelyeket hallva19. századi eleink alkalmasint a térdüket csapkodták.
„Itt van mindjárt aBolond Miska ünnepi számában egy „jóízű tréfa”, az első jellegzetesenbudapesti hír:
A Lánczhidon álló rendőr észrevette, hogy egy öregúr öngyilkossági szándékkal be akar ugrani a Dunába. Hanem az aggastyán nem bírta magát átvetni a korláton. A figyelmes rendőr segítségére sietett az öregnek, s átemelé őt a karfán. Európa mely városában vannak még ily udvarias rendőrök?
A viccek mennyisége és minősége a társadalmi feszültség fokmérője. Minél elnyomóbb a rendszer egy országban, minél több korlátja van a szólásszabadságnak, annál nagyobb valószínűséggel fordulnak ott elő kemény politikai viccek.Magyarországon például a rendszerváltást követő években drasztikus mértékben csökkent a vicctermelés:[6] az új politikai rendben immármindent szabad volt kimondani és leírni – jószerével nem maradt olyan tartalom, amely a fülbe suttogva továbbadott viccekbe kényszerült volna.
A nevetés kiváltó oka a csattanó vagy poén. Ennek azonban rengeteg válfaja lehetséges. A poénok közös nevezője aváratlanság. A vicc mindigrendszert alkot. Ez igaz akkor is, ha a vicc például egy komplett állatmese, de akkor is, amikor egy mindössze kétmondatos kérdés–felelet. Előbbi esetben a rendszert a történet hordozza: van helyszíne, vannak szereplői, van benne bevezetés, tárgyalás és befejezés. Utóbbi esetben a feltett kérdés önmagában sejtet egy rendszert. A poén kimondásával minden esetben ez a felépített rendszer sérül meg. A viccek sokfélesége a sérülés okának sokféleségében rejlik.
Történetmesélésnél a hallgató „rákapcsolódik” az események logikájára, s valamilyen implicit elvárást alakít ki magában a végkifejlettel szemben. A történet főhőse ezzel szemben olyasmit mond vagy tesz, amely az előzményekből logikailag nem következik – legalábbis a hallgató egész biztos, hogy a vicc hátterét képező szituációban más mondatot vagy magatartásmintát választott volna. (Legalábbis akkor, ha tudatos énjének enged: Freud teóriája alapján a csattanóban bemutatott megoldás alkalmasint nagyon is találkozhat a hallgatónak a tudatból kiszorított szükségleteivel.)
A rövid, kérdés–felelet-típusú vicceknél a hallgatóban kiépült rendszer sérülését nem a történet logikátlansága eredményezi (hiszen többnyire történetről szó sincs), hanem a teljes felkészületlenség, az elemi erejű meglepetés, a kérdésre adott válasz maximálisan inadekvát volta. Többnyire ebbe a rövidebb verzióba tartoznak az ún.szóviccek, amelyek a nevetést anyelv rejtett eszközeinek felhasználásával, kicsavarásával érik el. Ilyen eszköz például a szóhatárok szándékos elrontásával mesterségesen létrehozotthomonima:
„A kis Jedlik Ányos kérdezi a mamáját: – Anyúúú! Tudod, mit csinál az űrhajós, ha szomjas? –Tudom, Ányos, űrkutat ás.”
A példa illusztrálja a hasonló viccek azon jellegzetességét is, hogy írásban nem lehet őket megfelelő módon visszaadni. A szóvicc emiatt tekinthetőpar excellence szóbeli műfajnak.
A viccek nevetésre ingerlő tartalma is sokféle lehet. Többnyire olyan tartalmak kerülnek viccekbe, amelyek az emberek számára fontosak, valami oknál fogva azonban „normális módon” elmondhatatlanok. Ez a „valami ok” lehet politikai kényszer, lehet társadalmi közmegegyezés, vallásos tabu, prüdéria, vagy valamely létező szociális kapcsolat védelme. Utóbbira példák a házastársak közötti helyzetet karikírozó viccek. Párkapcsolati konfliktusai csaknem mindenkinek vannak. E konfliktusokból adódó feszültség levezetésének lehet eszköze egymásik (fiktív) párkapcsolat hajmeresztő konfliktusába való betekintés. Ez esetben a poénon való nevetés valójában (legalábbis részben) amegkönnyebbülés megnyilvánulása, és így lehetne szavakba önteni: „Jaj de jó, hogy nekünk nincsenek ilyen problémáink! Ehhez képest a mi házasságunk maga a mennyország!”
Hasonló lehet az oka aszexuális tartalmú vicceknek. Egyfelől kultúránkban a szexualitás számos vonatkozása mindmáig tabunak számít, másfelől azonban szinte minden ember életében adódtak már szexuális problémák, vagy ha eddig nem adódtak, legalábbis félelmei lehetnek e témában. Ezért lehet gyakori tartalom a viccekben anemi szerv mérete, azimpotencia, animfománia, afrigiditás, illetve a többségi vagy általános szexuális gyakorlattól eltérő szexuális magatartások, mint például ahomoszexualitás vagy azönkielégítés.
A szexualitás mellett a másik nagy társadalmi tabu ahalál, amely minden ember életében jelen van. Úgy is, hogy elveszít fontos embereket, úgy is, hogy készül (vagy épp nem készül) saját halálára, de valószínűleg úgy is, hogy súlyos szociális konfliktusaiban a másik fél haláláról fantáziál. A mindezekből adódó veszteségérzet, szorongás és bűntudat állhat a halált – gyakran kifejezetten az erőszakos halált – fókuszba helyező viccek hátterében.
Medve, állatos viccek (többnyire átvert, vagy pimasz) hőse.
Farkas, állatos viccek (változó) hőse.
Róka, állatos viccek (ravasz és/vagy pimasz) hőse. Néha hoppon marad.
Jean, a hülye gróf hülye inasa, aki mindent szó szerint értelmez
Kohn és Grün, zsidó barátok
Zsidók, más zsidók, csak a pénzzel foglalkoznak.
az agresszív Kismalac állatos, többnyire abszurd viccek agresszív hőse
a szőke nő, az ostoba, műveletlen, de a szépségére roppant beképzelt nő
a rendőr, aki műveletlen és faragatlan
a skót, a zsugori, merev ember
székely és családja (fia, felesége stb.), sajátos az észjárásuk, a férfiak különösen higgadtak és kevés beszédűek
az anyós, aki kellemetlenkedik, gonosz, gyűlöli avejét (lánya férjét), aki viszontgyűlöli
a cigány, aki lusta, nem tisztálkodik és lop; máskor agyafúrt és túljár valamilyen hatalmi figura (pl.: rendőr, földes úr) eszén
bűnöző, nem mindig cigány, általában a cellatársa meg szokta kérdezni, miért ül, néha átveri a biztos urat, a skinhead viccek is idetartoznak
orvos, doktor, van, hogy átveri a betegeket, néhány viccben feledékeny.
mindenkori politikusok, közéleti személyiségek
Iván és Joe, egy orosz és egy amerikai, akik rendszerint versengenek valamiben, vagy eltérő szokásaikat hasonlítják össze. Bizonyos viccekben egyszerűen csak az orosz és az amerikai, időnként megjelenhet egy-egy más nemzetiségű szereplő is.
„A visszatérő figurákról született, ún.abszurd vicc:
Móricka, Pistike, Arisztid és Tasziló, a Nyuszika, a Medve, a Farkas, a Róka, az ügyvéd, Jean, Kohn és Grün, az agresszív kismalac, a szőke nő, a rendőr, a skót, az öreg székely és a fia, az anyós, az amerikai, az orosz és a cigány bemennek a kocsmába. A kocsmáros csodálkozva kérdi:
Köves József:A legnagyobb vicckönyv 10 000 viccel, K. u. K. Kiadó, 1999
Nemesházi Péter: Fárasztó hülyeség 3652 napra, avagy a következő 10 évre. 10 év legfárasztóbb intellektuális viccgyűjteménye 2010-2020. Kiadó: Nemesházi Péter, Budapest, 2020,ISBN 978-615-009-868-5
Ez azirodalmi tárgyú lap egyelőrecsonk (erősen hiányos).Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
