Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Asorozat témája |
|---|
 |
Körvonalakban |
Avassza (páli: vassa-,szanszkrit: varṣa-, mindkettő jelentése "eső";burmai: ဝါတွင်, (wàdwíɴ);khmer: វស្សា vagy ព្រះវស្សា;lao: ພັນສາ (pʰán sǎː);thai: พรรษาphansza vagy วรรษาvaca) minden évben azesős évszakban megtartott három hónapos (holdhónap)elvonulás athéraváda gyakorlók körében.[1] A vassza általában júliustól (a burmai vaszó [ဝါဆို] hónap) októberig (a burmai thadingjut [သီတင်းကျွတ်]) tart.[2]
Magyarul leginkább úgy nevezik három hónaposesős évszaki elvonulás.[3]
A vassza ideje alatt abhikkhuk (szerzetesek) és abhikkhunik (apácák) bent tartózkodnak akolostorok és a templomok területén.[4][5] Egyes kolostorokban a szerzetesek ezt az időszakot intenzívmeditációval töltik.[4] A világi buddhista emberek ebben az időszakban több önmegtartóztatást gyakorolnak a hétköznapokban, például nem esznek húst, nem fogyasztanak alkoholt vagy nem dohányoznak.[2] Általában a szerzetesek számolják, hogy hány esős évszaki elvonuláson vettek részt.
Amahájána buddhisták általában nem tartják a vassza időszakot, jóllehet avietnámi thiền és akoreai szon szerzetesek hasonló három hónapos elvonuláson szoktak részt venni, amely során intenzív gyakorlatokat végeznek. Ezeket a gyakorlatokat atibeti buddhizmusban is követik.
A vassa a nyolcadik holdhónap teliholdján kezdődik, amely az aszalha nap vagy más néven az aszalha upószatha (Dhamma nap). Az időszak apavarana nappal ér véget, amikor minden szerzetes a közösség (szangha) előtt beszámol, hogy milyen szabálysértéseket követett el a vassza ideje alatt.
A vasszát akathina fesztivál követi, amelyben a világi lakosság fejezi ki tiszteletét a szerzetesek felé.[6][7] A világi buddhisták adományokat tesznek a templomok számára, elsősorban új ruhákat a szerzeteseknek.[6][7][8]
A vassza hagyomány mára történelmi Buddha előtt is létezett.[2] Indiában a kolduló aszkéták régi szokása volt, hogy az esős évszakban nem vándoroltak, hogy nehogy véletlenül ártsanak a növényeknek, rovaroknak vagy éppen saját maguknak.[4]
Vannak olyan buddhisták, akik olyan helyen élnek, ahol nincs esős évszak.[7] Következésképpen, ezeken a helyeken a vasszát hagyományosan nem tartják.[7]