AVarsói Szerződés hivatalos nevén aBarátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződés egy kollektív védelmi szerződés, amely aközép- éskelet-európai szocialista országok védelmi katonai-politikai szervezete volt ahidegháború idején.Varsóban,Lengyelországban alapították meg1955.május 14-én aSzovjetunió javaslatára. A Varsói Szerződés katonai és gazdasági kiegészítése volt aKölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának (KGST), amely akeleti blokk közép- és kelet-európai államainak a regionális gazdasági szervezeteként működött.
ASzovjetunió vezetése alatt létrejött Varsói Szerződés erőegyensúlyként vagy ellensúlyként jött létre azÉszak-atlanti Szerződés Szervezetével (NATO) és anyugati blokkal szemben. Fennállása alatt a két szervezet között nem volt közvetlen katonai konfrontáció; ehelyett a konfliktust ideológiai alapon és úgynevezettcsatlósháborúkkal vívták szerte a világ nemzetközi hadszínterein.
1991. február 25-én egy magyarországi értekezleten bomlott föl, s ebben az évben aKGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) is megszűnt. Maga aSzovjetunió is felbomlott 1991 decemberében és az egykori szovjet köztársaságok többsége röviddel ezután megalakította aKollektív Biztonsági Szerződés Szervezetét (CSTO). A következő 20 évben a Varsói Szerződés Szovjetunión kívüli országainak mindegyike csatlakozott a NATO-hoz.
A Varsói Szerződés megalakítása azNSZK újrafelfegyverzése és aNyugat-európai Unió megalakulása ellenlépéseként jött létre. ASzovjetunió csapatainak a partnerország területén történő állomásoztatásával igyekezett ellensúlyozni aNATO-t, és szorosabban magához vonni a közép- és kelet-európai államokat.ASzovjetunió felmondta azEgyesült Királysággal ésFranciaországgal a háború idején kötött segítségnyújtási szerződését, és1955.május 14-én megalakította a Varsói Szerződést.
A Varsói Szerződés megalakulását megelőzően a csehszlovák politikai vezetés félve az újrafegyverezett Németországtól, biztonsági egyezményt akart kötniKelet-Németországgal ésLengyelországgal.[1] Ezek az államok kifejezetten tiltakoztak Nyugat-Németország újra militarizálása ellen.[2] A szovjet vezetés és sok európai vezető avasfüggöny mindkét oldalán tartottak attól, hogy idővel Németország ismét katonai nagyhatalom lesz és fenyegetést jelent majd rájuk nézve. A német militarizmus ugyanis még friss emlékként élt a szovjetek és kelet-európaik körében.[3] A Szovjetunió 1955-ben nemcsak politikailag, hanem katonailag is jelen volt már valamennyi szatelitállamában, ezért a szerződés létrejöttét feleslegesnek tartották.[4] A Szovjetunió tartva Nyugat-Németország újrafegyverezésétől 1954-ben csatlakozási kérelmet nyújtott be a NATO-hoz, de ezt az Egyesült Államok elutasította.[5][6]Vjacseszlav Molotov javaslatot tett Németország újraegyesítésére bizonyos feltételek mellett, melyek között szerepelt anégy szövetséges ország fegyveres ereinek folyamatos jelenléte az országban és Németország semlegessége.[7] A javaslatotDulles (amerikai),Anthony Eden (brit) ésBidault (francia) külügyminiszter is elutasította. A Németország újraegyesítésére vonatkozó javaslatokra már korábban is volt példa: 1952. március 20-án a német újraegyesítésről szóló, az úgynevezett „Sztálin-jegyzet” által kezdeményezett tárgyalások véget értek, miután azEgyesült Királyság,Franciaország és azEgyesült Államok ragaszkodott ahhoz, hogy az egyesült Németország nem lehet semleges, és szabadon csatlakozhat az Európai Védelmi Közösséghez (EDC) és felfegyverkezhet.[8]
Konferencia a varsói Miniszterek Tanácsa palotájában, ahol aláírták a Varsói Szerződés alapdokumentumát 1955. május 14-én
1954 áprilisábanKonrad Adenauer német kancellár először látogatott el az Egyesült Államokba, ahol találkozottRichard Nixonnal,Dwight D. Eisenhowerrel és John Foster Dulles-szal.[9] A ratifikálás késett, de az Egyesült Államok képviselői nyilvánvalóvá tették Németország számára, hogy az EDC-nek a NATO részévé kell válnia. Amásodik világháború és a német megszállás emlékei még mindig erősen jelen voltak, ezértFranciaország is tartott Németország újrafegyverezésétől. 1954. augusztus 30-án a francia parlament elutasította a csatlakozást az EDC-hez, ezáltal megakadályozta a szerződés ratifikálását és az Egyesült Államok egyik Európával kapcsolatos fő célkitűzését: Németország fegyveres összekapcsolását a nyugattal.[10][11] Az Egyesült Államok külügyminisztériuma azonban új alternatívák kidolgozásába kezdett, melynek eredményeként végül 1954. október 23-án eldőlt, hogy a Német Szövetségi Köztársaságot felveszik aNATO-ba.[12] Nyugat-Németország 1955. május 9-én lett a szervezet tagja.[13]
A Szovjetunió 1954 novemberében új Európai Biztonsági Szerződés kért, hogy egy utolsó kísérletet tegyen arra, hogy az újrafegyverzett Németország ne álljon potenciálisan szemben a Szovjetunióval, de a tárgyalások sikertelenül zárultak.[14] 1955. május 14-én a Szovjetunió hét másik kelet-európai országgal közösen – „megerősítve az európai kollektív biztonság olyan rendszerének létrehozására irányuló vágyukat, amely az összes európai állam részvételén alapul, társadalmi és politikai rendszerüktől függetlenül” – létrehozta a Varsói Szerződést, válaszul a Német Szövetségi KöztársaságÉszak-atlanti paktumhoz történő integrációjára, kijelentve, hogy: "a remilitarizált Nyugat-Németország és az utóbbi integrációja az észak-atlanti blokkba növeli a veszélyt egy újabb háború kirobbanására és fenyegetést jelent a békés államok nemzetbiztonságára. Ilyen körülmények között a békés európai államoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket biztonságuk megóvása érdekében.[15]
Az NDK-nak a Szovjetunió engedélyezte, hogy saját haderőt hozzon létre és megalakult aNemzeti Néphadsereget (Nationale Volksarmee).[16] A Szovjetunió a saját helyreállítására koncentrált, lefoglalta és átadta a legtöbb német ipari üzemet, és háborús jóvátételt követelt Kelet-Németországtól,Magyarországtól,Romániától ésBulgáriától a szovjet uralma alatt álló vegyesvállalatok segítségével. Ezenkívül kereskedelmi megállapodásokat vezetett be, amelyeket szándékosan az ország előnyére alakítottak ki. Moszkva irányította a szatellitállamokat irányító kommunista pártokat, melyek követték a Kreml utasításait. 1956 novemberében aSzovjet Hadsereg megszállta Magyarországot, a varsói Szerződés egyik tagállamát és leverte a magyar forradalmat. Ezt követően a szovjetek két oldalú, 20 évre szóló szerződéseket kötöttek Lengyelországgal (1956. december 17.),[17] az NDK-val (1957. március 12.), Romániával (1957. április 15.; később a szovjet csapatokat kivonták Románia területéről), és Magyarországgal (1957. május 27.),[18] biztosítva a szovjet csapatok jelenlétét ezekben az országokban.[19]
SzovjetT-54-es tank Prágában, Csehszlovákia megszállása alatt
36 éven keresztül a NATO és a Varsói Szerződés közvetlenül egyetlen fegyveres konfliktus sem viselt egymással szemben Európában. Az egyesült Államok és a Szovjetunió valamint a szövetségeseik olyan politikai stratégiát hajtottak végre, melynek legfőbb célja egymás megfékezése volt Európában, miközben a világ különböző pontjain a hidegháború nemzetközi hadszínterén a saját befolyásukért harcoltak. Ezek közé tartozott akoreai háború, avietnámi háború, adisznó-öbölbeli invázió, akambodzsai–vietnámi háború.[20][21] 1956-ban, miutánNagy Imrekormánya bejelentette Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből, a szovjet csapatok bevonultak az országba és leváltották a kormányt, majd leverték amagyar forradalmat, ami becslések szerint 2500 magyar állampolgár halálát okozta.[22]
A többnemzetiségű kommunista fegyveres erők egyetlen közös megmozdulása a Csehszlovákiába történőbevonulás volt 1968 augusztusában.[23] Albánia és Románia kivételével valamennyi tagállam részt vett az hadműveletekben. A Német Demokratikus Köztársaság csak minimális támogatást nyújtott. (Albánia pedig egy hónappal a beavatkozás után kilépett a szövetségből.)
1991. február 25-én a szervezet budapesti ülésén aláírták a szerződés katonai szervezetének megszűnéséről szóló dokumentumot. Ennek nyomán 1991. április 1-jén hivatalosan megszűnt a Varsói Szerződés katonai szervezete, majd három hónap múlvaPrágában, 1991. július 1-jén a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete is. 1991. december 25-én a Szovjetunió isfelbomlott.[26]
Román Szocialista Köztársaság (a Varsói Szerződés egyetlen független állandó nem szovjet tagja, amely az 1960-as évek elejére megszabadult a szovjet szatellit státusztól)
Mongólia: 1963 júliusában a Mongol Népköztársaság felvételi kérelmet nyújtott be a Varsói Szerződéshez a 9. cikkely alapján. A kialakulóban lévő kínai-szovjet konfliktus miatt Mongólia megfigyelői státuszban maradt.[27] Az első alkalom volt, hogy nem a szovjetek, hanem egy másik tagállam, Románia blokkolta a csatlakozást.[28][29] 1966-ban a Szovjetunió beleegyezett, hogy csapatokat állomásoztasson Mongólia területén.[30]
Kezdetben aKínai Népköztársaság,Észak-Korea ésÉszak-Vietnam is megfigyelői státusszal rendelkezett, de Kína 1961-ben kilépett az albán-szovjet szakadás következtében, melyben Kína Albániát támogatta a Szovjetunióval szemben.[31]
1976-ban állították fel, és a tagállamok képviselőiből állt. Minden kérdésben együttműködött a PTT-vel és aKGST-vel, különböző bizottságokat egyesített.
Csapatok létszáma aNATO (kék) és a Varsói Szerződés (piros) államaiban 1973-banEgy 1981-es szovjet "nagy hetes" fenyegetésplakát, amelyen a Varsói Szerződés katonáinak felszerelése látható
A Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek főparancsnokai (oroszul:Главнокомандующие Объединёнными вооружёнными силами стран-участниц Варшавского договора)
A Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek törzsfőnökei (oroszul:Начальники штаба Объединённых вооружённых сил стран-участниц Варшавского договора)
A NATO és a Varsói Szerződés határai 1949 és 1991 között
A „barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést” a későbbiekben kétoldalú szerződésekkel egészítették ki, melynek értelmében a tagállamok hozzájárultak ahhoz, hogy szovjet csapatok állomásozzanak a területükön. Védelmet, támaszt kínált a kisebb államoknak, aSzovjetunió számára pedig biztonsági övezetet jelentett nyugati határán.A kétoldalú megnemtámadási egyezmények helyébe többoldalú védelmi szervezet lépett. A tényleges hatalmi viszonyokon keveset változtatott, de a Szovjetuniónak cserelehetőséget nyújtott aNATO feloszlatása fejében. Egyúttal lehetőséget teremtett a szovjeteknek, hogy rendezze a népi demokráciákban állomásozó csapatai státuszát, ami az 1956. őszi válság után elkerülhetetlenné vált.
A Szovjetunió befolyása a Szerződés legerősebb hatalmaként meghatározó volt. A marxista-leninista felfogás igazságos és jogtalan háborút különböztetett meg. Előbbi célja a támadások elleni védekezés, és „valamely nép felszabadítása akapitalizmus rabszolgasága alól.”Az évek során egyre fontosabb szerepet kapott a szocializmus megőrzésének kollektív felelőssége. Eszerint ha aszocializmus az egyik szerződő államban veszélybe kerül, akkor a többi országnak nemcsak joga, hanem kötelessége is a szocializmus megőrzése a szövetség révén (ezt tartalmazza a korlátozott szuverenitás elvét kimondóBrezsnyev-doktrína). A Varsói Szerződés igazi értelme tehát az volt, hogy az egyes országokban elhelyezett szovjet csapatok segítségével olyan politikai, gazdasági és katonai helyzetet biztosítson, amely a legjobban megfelel a szovjet hatalmi és katonai törekvéseknek.[32]
A Szovjetunió utódjakéntOroszország és néhány posztszovjet állam csatlakozott aKollektív Biztonsági Szerződés Szervezetéhez (CSTO). 1996-ban pedig megalakult aSanghaji ötös, melyet Üzbegisztán 2001-es csatlakozása után Sanghaji Együttműködési Szervezetnek (SCO) neveztek át.
A 2008-as bukaresti NATO-csúcstalálkozón az egykori szovjet tagállamok közülGrúzia ésUkrajna ígéretet kapott, hogy idővel mindkét ország a NATO tagja lesz.[34][35] Hamarosanháború robbant ki Oroszország és Grúzia között.[36] Néhány év elteltével amajdanieseményeket követően, 2014-ben Oroszország annektálta aKrím-félszigetet, majd akelet-ukrajnai háború nyomán, 2022. február 24-énmegtámadta Ukrajnát és megszállás alatt tartja az ország egy részét.[37]
Záróközlemény a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződésben résztvevő államok Politikai Tanácskozó Bizottságának ülésszakáról. A Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segélynyújtási Szerződés tagállamainak nyilatkozata; Állami Politikai Kiadó, Bukarest, 1956
Útmutató "A szocialista tábor hadseregei a magyar néphadsereg fegyverbarátai" c. téma feldolgozásához; Zrínyi Honvéd Kiadó, Bp., 1958
Nicolae Ceauşescu:Beszéd a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülésén. 1968. június 19. /A Román Kommunista Párt Központi Bizottság plenáris ülésének határozata a Románia Szocialista Köztársaság küldöttsége által a Varsói Szerződésben részt vevő államok Politikai Konzultatív Bizottsága moszkvai tanácskozásán kifejtett tevékenységről; Politikai Kiadó, Bukarest, 1968
Puja Frigyes:Miért van szükség a Varsói Szerződésre?; Kossuth, Bp., 1970 (Napjaink kérdései)
Együtt. Képek a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek életéből; összeáll. Döndő Rezső; Zrínyi, Bp., 1975
Hűség az internacionalizmushoz. 1955–1975. Részletek Kádár János 1974. március 28-i beszédéből; Zrínyi, Bp., 1975
Az egyesített fegyveres erők. 20 éves a Varsói Szerződés; Zrínyi, Bp., 1975
A Varsói Szerződés húsz éve; Kossuth, Bp., 1975
Barátok, fegyvertársak; Zrínyi, Bp., 1976
A Varsói Szerződés szervezete. 1955–1975. Dokumentumok; szerkesztőbizottság Marjai József et al.; Kossuth–Zrínyi, Bp., 1976
Sterl István:A béke védőpajzsa. A Varsói Szerződés; MHSZ, Bp., 1978
A Varsói Szerződés, 1955-1980. Kronológia és bibliográfia; előszó, kronológia Pataki István, bibliográfia Kiss Dezsőné, Herendi Károly; ZMKA Tudományos Könyvtár, Bp., 1980
Haber Péter–Gyenes Mihály:Egyesített fegyveres erők. A Varsói Szerződés negyedszázada; MN Politikai Nevelőmunka Anyagi és Módszertani Központ, Bp., 1980
Pataki István–Sterl István:Negyedszázad a szocializmus és a béke szolgálatában; Zrínyi, Bp., 1980
Serfőző László:Védőpajzs; Zrínyi, Bp., 1980
Hollósi István:25 éves a Varsói Szerződés; TIT, Bp., 1980 (Hadtudományi füzetek)
A Varsói Szerződés Szervezete. 1955–1980. Dokumentumok; szerkesztőbizottság Roska István et al.; Kossuth, Bp., 1981
Az NDK Nemzeti Néphadserege – szövetséges partner a Varsói Szerződésben; Militärverlag, Berlin, 1984
Szövetség a béke és biztonság védelmében. 30 éves a Varsói Szerződés; összeáll. Hatvani Károly; Reflektor, Bp., 1985
A Varsói Szerződés Szervezete. 1955–1985. Dokumentumok; szerkbiz. Roska István et al.; Kossuth, Bp., 1986
Csabai György–Szántó Mihály:Átváltozások, 1989–1999. A Varsói Szerződéstől a NATO-tagságig; Zrínyi, Bp., 2001 (A Magyar Honvédség 150 éve)
Für Lajos:A Varsói Szerződés végnapjai – magyar szemmel; Kairosz, Bp., 2003 (Az én történelmem)
Dobák Imre–Endrődi Ferenc:A magyar rádióelhárítás nemzetközi együttműködésének története, 1955–1990; közread. a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Kar; NKE Rendészettudományi Kar, Bp., 2014
M. Szabó Miklós:A Magyar Néphadsereg és a Varsói Szerződés csapatainak részvétele Csehszlovákia megszállásában. 1968. augusztus 20–október 31.; Dialóg Campus, Bp., 2019
.svg)
.svg)
.svg)
.jpg)
.png)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
%2c_Flag_of_Syria_(1980%25E2%2580%25932024).svg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
_(1960%25E2%2580%25931963).svg)
.svg)
