Avarjúhájfélék(Crassulaceae) akőtörőfű-virágúak(Saxifragales)rendjének egyikcsaládja.
Azausztrál és azantarktikus flórabirodalom kivételével az egész Földön elterjedtek – több fajukat már Ausztráliába is betelepítették. A család legtöbb faja pozsgás – ezeket többnyire száraz éghajlaton találhatjuk; a legtöbbetDél-Afrikában,Mexikóban és aFöldközi-tenger térségében.
Lágyszárúak vagy félcserjék. A fajok elsöprő többsége levélszukkulens pozsgás; aköldökfű(Cotyledon) nemzetségben a szár is húsos. Változatos alakú leveleik gyakran átellenesek, vagy levélrózsában állnak a száron, netán tőrózsában nőnek. Virágukban a csészelevelek, szirmok, a két körben lévő porzók és a termőlevelek száma megegyezik. Kétivarú,aktinomorf, rendszerint apró, bogvirágzatokban nyíló virágaik tengelye gyakran tányérszerűen kiszélesedik. A termőlevelek alapja összenő. Néhány faj virágának a szirmai összenőttek – ilyenek akorallvirágformák. Atermés makkocska, tüsző, tüszőcsokor, ritkábban tok.
Nagy elterjedési területük környezeti igénytelenségüknek és alkalmazkodó képességüknek köszönhető. Nemcsak apozsgás növények hagyományos élőhelyein (a száraz szubtrópusokon és trópusokon) fordulnak elő, de amérsékelt öv nagy részén, még az időlegesen fagyos területeken is. Meglepően vizes élőhelyeken is megélnek, de a sós talajt nem viselik el.[1]
Különlegességük, hogy a család számos faja elevenszülő(vivipar) növény: ezek a levél szélén, illetve a hengeres levél csúcsán járulékos(adventív) rügyekből gyökeres hajtásokat növesztenek, és azokból, ha kedvező talajra hullanak, új növények fejlődnek.
A nehéz életkörülményekhez a róluk elnevezett CAM-anyagcserével („crassulacean acid metabolism”) alkalmazkodnak: aszén-dioxidot éjszaka,almasav formájában kötik meg, és ebből napközben, zártgázcserenyílásokkal(sztómákkal) építik fel aszénhidrátokat.
A család számos pozsgás nemzetségét dísznövényként termesztik. Néhány faj gyógyhatású (Sempervivum tectorum –fali kövirózsa).
A családot 3 alcsaládra bontják:
Korábban, különböző rendszerezések szerint 6, illetve akár 8 alcsalád is létezett, azonban a többséget bevonták a fenti elfogadott háromba. A családkladogramja (Thiede & Eggli, 2007) szerint először ahájvirágformák különültek el, és ezután vált szét egymástól a másik két alcsalád.
- Crassulaceae J.St.-Hil. Plants of the World Online
- Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár 24. A kőtörőfű-virágúak rendjeArchiválva2008. március 27-i dátummal aWayback Machine-ben
- Szűcs Lajos: Kedvelt kaktuszok, pozsgások. Gondolat. Budapest, 1984. p. 264.
- Magyar növénynevek mutatója
- GRIN Taxonomy for Plants
- Podani János.A szárazföldi növények evolúciója és rendszertana (2003).ISBN 963 463 632 2
- Saint-Hilaire, J.H.J. 1805. Exposition des Familles Naturelles 2: 123.
- Gontcharova, S.B. & Gontcharov, A.A. 2009. Molecular phylogeny and systematics of flowering plants of the family Crassulaceae DC. Molecular Biology 43(5): 794. DOI: 10.1134/S0026893309050112 PDF from ResearchGate Reference page.
- Hassler, M. 2019. Crassulaceae. World Plants: Synonymic Checklists of the Vascular Plants of the World (2019). In: Roskov Y., Abucay L., Orrell T., Nicolson D., Bailly N., Kirk P., Bourgoin T., DeWalt R.E., Decock W., De Wever A., Nieukerken E. van, Zarucchi, J., Penev L., eds. 2019. Species 2000 & ITIS Catalogue of Life. Published on the internet. Accessed: 2019 Aug. 26.
- Kadereit, J.W., Albach, D.C., Ehrendorfer, F., Galbany Casals, M., Garcia-Jacas, N., Gehrke, B., Kadereit, G., Kilian, N., Klein, J.T., Koch, M.A., Kropf, M., Oberprieler, C., Pirie, M.D., Ritz, C.M., Röser, M., Spalik, K., Susanna, A., Weigend, M., Welk, E., Wesche, K., Zhang, L.-B. & Dillenberger, M.S. 2016. Which changes are needed to render all genera of the German flora monophyletic? Willdenowia 46(1): 39–91. DOI: 10.3372/wi.46.46105 PDF Reference page. See Klein p. 48.
- Mort, M.E., O’Leary, T.R., Carrillo-Reyes, P., Nowell, T., Archibald, J.K. & Randle, C.P. 2010. Phylogeny and evolution of Crassulaceae: past, present, and future. Schumannia 6: 69-86. PDF from ResearchGate Reference page.
- Nikulin A.Y.., Nikulin V.Y. & Gontcharov A.A. 2015. On the Phylogenetic Structure of the Tribe Telephieae (Sempervivoideae, Crassulaceae) on the Base of rDNA Sequence Comparisons. Ботанический Журнал (Botanicheskii Zhurnal) 100(10):1030–1040. . (in Russian) DOI: 10.1134/S0006813615100038 PDF from ResearchGate Reference page.
- Nikulin, V.Y., Gontcharova, S.B., Stephenson, R. & Gontcharov, A.A. 2016. Phylogenetic relationships between Sedum L. and related genera (Crassulaceae) based on ITS rDNA sequence comparisons. Flora 224: 218-229. DOI: 10.1016/j.flora.2016.08.003 PDF Reference page.
- Nikulin, V.Yu. & Goncharov, A.A. 2017. Molecular and phylogenetic characteristics of Sedum (Crassulaceae) and related genera based on a comparison of the nucleotide sequences of the matK gene of chloroplast DNA and the ITS of the ribosomal DNA region. Botanical Journal 102 (3): 309-328. PDF from ResearchGate In Russian, abstract in English. Reference page.
- Shaw, J.M. 2017. (2512) Proposal to conserve the name Orostachys with a conserved type (Crassulaceae). Taxon 66(2): 521-522. DOI: 10.12705/662.24 Reference page.
- Thiede, J. & Eggli, U. 2007. Crassulaceae in Kubitzki, K., Bayer, C. & Stevens, P.F. (Eds.) Flowering plants : Eudicots ; Berberidopsidales, Buxales, Crossosomatales, Fabales p.p., Geraniales, Gunnerales, Myrtales p.p., Proteales, Saxifragales, Vitales, Zygophyllales, Clusiaceae Alliance, Passifloraceae Alliance, Dilleniaceae, Huaceae, Picramniaceae, Sabiaceae pp. 83–119 DOI: 10.1007/978-3-540-32219-1_12ISBN 3540322140 Crassulaceae PDF in Research Gate Reference page.
- Stevens, P.F. 2001 onwards. Angiosperm Phylogeny Website. Version 14, July 2017 [and more or less continuously updated since]. Online. Reference page.
