Az1960-as évek második felében vált nemzetközileg ismert művésszé, aki az új évezredben is aktív művészi tevékenységet folytat filmen és színpadon egyaránt. A színjátszás mellett a közéletben is hallatja hangját, nyíltan kiáll az emberi jogokért.
Gyermekei szintén a művészi pályát választották: két lánya,Natasha ésJoely) színésznő, fia filmrendező. Natasha egy síbaleset következtében, 2009-ben életét vesztette.
1954-ben kezdte meg tanulmányait a Central School of Speech and Drama növendékeként.1958-ban volt az első színpadi fellépése aWest Enden, édesapja partnereként. (Ugyanebben az évbenAz álarc mögött című filmben is együtt játszottak.) A fiatal színésznő kivételes képességeire hamar felfigyeltek, és a tekintélyesRoyal Shakespeare Company fogadta tagjai közé. Éveken át sikerrel szerepelt különféleShakespeare-darabokban: így például Katát játszottaA makrancos hölgyben, Helenát aSzentivánéji álomban, Rosalindát azAhogy tetszikben. Kiemelkedő színpadi alakítása volt Nyina megformálásaCsehovSirály című darabjában, de emlékezetesen alakítottaIbsen hősnőit is. Filmszínészi karrierje idején színpadi tevékenysége kissé háttérbe szorult, de az új évezredben ismét gyakran lép a világot jelentő deszkákra.2003-ban például Tony-díjat kapottEugene O’NeillHosszú út az éjszakába című drámájában nyújtott kimagasló alakításáért: a darab aNew York-iBroadway repertoárján szerepelt.
Néhány tévéfilm után,1966-ban indult el filmszínésznői karrierje. Ebben az esztendőben három emlékezetes produkcióban ajánlottak szerepet számára.Fred ZinnemannEgy ember az örökkévalóságnak című történelmi drámájábanBoleyn Annát játszotta. (Érdekesség, hogy a mű 22 évvel későbbi tévéváltozatában a női főszerepet is megformálhatta.)Karel ReiszMorgan: orvosi eset című drámájában nyújtott alakításáért több rangos filmes díjra jelölték. Figyelemre méltót nyújtott a titokzatos lány szerepébenMichelangelo AntonioniNagyítás című filmdrámájában. Természetesen férje,Tony Richardson is foglalkoztattaA Gibraltár tengerésze (1967) ésA könnyűlovasság támadása (1968) című világhírű munkáiban. 1967-ben szerepet vállalt a sikeres Broadway-darab, aCamelot filmváltozatában: partnerével, Franco Neróval egymásba szerettek, és mellesleg később újabb közös filmeket is készítettek, kettőt példáulTinto Brass irányítása alatt(La Vacanza, Drop-out). Mozgóképen is eljátszotta Nyinát aSirály 1968-as filmváltozatában. Óriási sikert aratott a legendás táncosnő,Isadora Duncan megszemélyesítésével azIsadora (1969) című filmben. A rendező ismét Karel Reisz volt.
Az1970-es években folytatódott Vanessa diadalútja a filmvilágban.Andromakhét játszotta aTrójai nők modern filmváltozatában a legendásKatharine Hepburn oldalán, illetveStuart Máriát formálta meg aMagyarországon is sikerrel vetítettMária, a skótok királynőjében. UtóbbibanI. Erzsébet alakját az angol színjátszás másik nagyasszonya,Glenda Jackson alakította.1971-ben azonban egyértelműenKen Russell azÖrdögök című történelmi drámájában nyújtotta a legemlékezetesebbet mint alouduni zárda nyomorék főnökasszonya, aki testi fogyatékosságait perverziókkal és a többi apáca fölötti hatalmának érzékeltetésével kompenzálja, és eszköze lesz egy korabeli koncepciós pernek. AGyilkosság az Orient Expresszen (1974) sztárparádéjában is megállta helyét. A méltán népszerű bűnügyi filmAgatha Christie talán legismertebb krimijéből készült. Vanessa öt évvel később az írónőt formálta meg aHová tűnt Agatha Christie? (1979) című filmben, amely a krimikirálynő életének egy homályos epizódját, titokzatos eltűnésének fiktív történetét dolgozta fel. Fred ZinnemannJúlia (1977) című filmje jelenti az egyik csúcspontot Redgrave pályáján: aLillian Hellman önéletrajzi regényéből készült drámában a címszereplőt formálta meg. Partnere jó barátnője,Jane Fonda volt. Vanessa az alakításáért megkapta azOscar-díjat, ám a gálán óriási füttykoncertet váltott ki, amikor „cionista csőcselék”-nek nevezte azokat, akik a palesztinok melletti állásfoglalása miatt ellene tüntettek a díjkiosztó idején, az ünnepség helyszíne előtt.
Az1980-as években Vanessa a tőle megszokott intenzitással dolgozott. Szerepet vállalt például a részben magyar közreműködéssel készültWagner című tévésorozatban, amelyRichard Wagner életét dolgozta fel.James IvoryA bostoniak (1984) című drámájában egyszüfrazsettet formált meg. AWetherby (1985) egyik érdekessége, hogy az általa játszott szereplő fiatalkori énjét lánya, Joely Richardson alakította. Fontos szerepet játszott aJoe Orton drámaíró életét feldolgozóHegyezd a füled! (1987) című drámában, de a felsoroltakon kívül is számos filmben kapott kisebb-nagyobb feladatokat.
A korosodó színésznő az évek múlásával átváltott a karakterszerepekre. EgykoronJoan Crawford ésBette Davis parádés alakítása vitte sikerre az1962-esMi történt Baby Jane-nel? című lélektanihorrort: az1991-esváltozat pikantériája, hogy az egymást gyűlölő egykori filmsztárok szerepeit valódi testvérek, Vanessa és Lynn Redgrave formálták meg. James Ivory világsikerűE. M. Forster-adaptációja, aSzellem a házban (1992) egyik jelentős szerepét is Vanessa játszotta a hozzá hasonlóan elementáris tehetségűEmma Thompson oldalán. Redgrave-et foglalkoztatta mégFranco Zeffirelli (Egy apáca szerelme,1993) ésBille August (Kísértetház, 1993,A hó hatalma,1997) is. Ellenállhatatlan volt azItália csókja (1995) című romantikus történetben, és felbukkant azOscar Wilde szerelmei (1997) szereposztásában is mint Lady Wilde. Némi meglepetést okozott, hogy szerepet vállalt egy ízig-vérig hollywoodi szuperprodukcióban, aMission: Impossible-ben (1996), hiszen az effajta felkéréseket sokáig elutasította.Brian De Palma mozgalmas, bár kissé zavaros akciófilmjében egyébkéntTom Cruise volt a főszereplő. Vanessa az utóbbi években sok tévés megbízást is elfogadott.2006-ban rangos kollégák – köztük lánya, Natasha – társaságában forgatottKoltai LajosEste című filmjében.
Vanessa Redgrave az1960-as évek elejétől élénk politikai és emberi jogi tevékenységet folytat. Felemelte szavát avietnámi háború ellen, harcolt a nukleáris leszerelésért,Észak-Írország függetlenségéért, aSzovjetunióban élő zsidók szabadságáért, a boszniai és más háborúk áldozatainak megsegítéséért, és számos más humanitárius cél érdekében. AUNICEF jószolgálati nagykövete, és a Művészek A Rasszizmus Ellen (Artists Against Racism) egyik alapító tagja. Sokoldalú közéleti tevékenységének amédia által leggyakrabban, és általában torzítva bemutatott szelete aPFSZ támogatása, amely miatt a művésznőtantiszemitizmussal is megvádolták
