Avandál nyelv agót nyelv legközelebbi rokonának számító kihaltókorigermán nyelv. Gyakorlatilag semmit sem lehet tudni a nyelvről, mind a mai napig ismeretlen a szókincse, kiejtése és jellege.
Ismert néhány vandál eredetűnek tartott személy-, illetve földrajzi elnevezés. Ezek azonban az évszázadok során különféleképpen alakultak, tehát nem árulhatnak el sokat a nyelvről. Az egyetlen jelentős és máig használatos kifejezés, amely avandálok történelmi jelenlétére utal,Andalúzia, amely azarabból átjöttAl-Andalus névből van, jelentésevandálok földje.
A középkorban, egészen a19. századig úgy tartották, hogy atótsági (későbbi nevénvendvidéki), ill.Somogy ésVas vármegyében élőszlovének a vandálok leszármazottai (előbbiek ma nagyrészt aMuravidéken élnekSzlovéniában). Amagyarországilatin nyelvű dokumentumok amagyarországi szlovének nyelvét, avend nyelvet évszázadokig ezért vandál nyelvként említették.
A vandálok, hasdingok és silingik eleinteGaliciában telepedtek le, akiket más germán ill. esetleg nem germán népek követtek, úgy mintvizigótok,alánok ésszuébek. A vandálok Kr. u.429-től kezdtek áttelepedniÉszak-Afrikába. A vandálok már350-benariánus keresztények lettek. Gazdaságukról, társadalmukról és kultúrájukról is nagyon keveset tudni. A maiLengyelországban kiásottPrzeworski kultúrát gyakran párosítják a korai vandálokkal, bár ez nagyon bizonytalan. Sem Galiciában, sem Spanyolországban nem bukkantak eddig semmilyen, a vandálokkal kapcsolatba hozható régészeti leletre.
- Nicoletta Francovich-Onesti: I Vandali. Lingua e storia. Roma 2002
- Heinrich Tiefenbach: Das wandalische Domine miserere, in: Historische Sprachforschung 104 (1991), S. 251-268
- Ferdiand Wrede: Über die Sprache der Wandalen. (QF 59). Straßburg 1886