VIII. Leó (latinul:Leo), (? –965.március 1.) léphetett 133.-ként apápai trónra963.december 4-én. Sok forrás kétségbe vonja pápaságát, és ellenpápának nevezi, hiszen a pápaválasztásról szóló kánonjogok mellőzésével foglalhatta el hivatalát. Egy sötét, hedonista kor végeztével került hatalomra, azonban a régirómai zsarnokok helyett most aNémet-római Császárság uralkodói diktáltak az örök városban.
Rómában született, apjátJánosnak hívták. A város egyik tehetős, nemes családjából származott. Apja valószínűleg magas tisztviselői posztot töltött be, hiszen az akkori Clivus Argentarii (a mai Via di Marforio) környékén több utcanév is jelzi Leó és családja nevét. Valójában sosem volt sok köze a klérushoz, világi pozíciókat töltött be. AmikorII. Alberik meghalt, és a várostXII. János pápa vette uralmába, ő lett Rómaprotoscriniariusa, vagyis kincstári kamarása. Amikor János megtörte szövetségét a német-római császárral,Ottóval, a dühödt uralkodó az örök városba sietett, és963.november 6-án egy zsinattal megfosztotta XII. Jánost hivatalától.december 4-én már a császár nyomására új pápát választott a római zsinat, amely a hagyományok ellenére egy laikust,Leót választotta meg akeresztény egyház vezetőjének.December 6-án szentelték fel szent hivatására. A klérus és a római nép között sem volt túl népszerű, hiszen mindenki tudta, hogy törvénytelenül bitoroljaSzent Péter trónját, de mellette állt a kor legerősebb uralkodója, Ottó. De a császár hamarosan kivonult a városból, és fel-fellángoltak az érzelmekLeó pontifikátusa ellen. A császári párt még964.január 31-én vérbe tudta fojtani a lázadást, de hamarosan még nagyobb erejű felkelés robbant ki, ígyLeónak menekülnie kellett a városból. A pápai trónt ismét XII. János foglalhatta el, akifebruár 26-án egy zsinaton érvénytelenítette a császári nyomásra született zsinatok eredményeit, ésLeó uralkodását érvénytelenítette. De Jánost964.május 14-én a legenda szerint meggyilkolták. A megüresedett pápai trónt a római nép újabb zsinat összehívásával töltötte be, és gyorsanBenedeket tették meg akeresztény egyház vezetőjének. Mire az Észek-Itáliát leigázó Ottó Rómába ért, már kész tények elé volt állítva. A császár nem akarta elfogadni az eredményt, hiszen feltétlen hívét,Leót akarta ismét a pápai trónon látni. A város falai körül összegyűlt serege hamarosan a város ostromára készült. Ezért aztán Benedek kénytelen volt lemondani trónjárólLeó javára.965 elején tehát ismét a császári hivatalnok foglalhatta el a trónt. Pontifikátusáról nem maradt fenn értékelhető emlék, hiszenLeó iratait a későbbiinvesztitúraharcok során használták fel a német-római császárok, de ezen iratok hitelessége korántsem meggyőző. Ezen tekercsek egész Itália földjén a német-római császárok uralmát ismerték el.Leó második trónra lépése után nem sokkal,965.március 1-jén halt meg.
Márkus László -Gunst Péter -Csató Tamás:Egyetemes történelmi kronológia I-II.Az őstörténettől 1977-ig. Segédkönyv az egyetemes történelem tanításához - I.: Az őstörténettől 1789-ig/II.: 1789-1977-ig. Budapest, 1987. Tankönyvkiadó Vállalat.ISBN 9631798666
P.G. Maxwell – Stuart:Pápák krónikája. A pápaság története pápák uralkodása szerint Szent Pétertől napjainkig. Móra Könyvkiadó, 2007.ISBN 9789631182651
