León akkor született, amikor Baszileiosz második felesége,Eudokia Ingerina, még mindig egyúttalIII. (Részeges) Mihály szeretője volt. Bár Baszileiosz elismerte fiának és870-ben bátyja, Kónsztantinosz mellé őt is társcsászárrá fogadta, a bizonytalan származású császárfi és apja kapcsolata sosem volt harmonikusnak mondható: apja majdnem megvakíttatta kamaszkorában, és halálos ágyán is őt vádolta összeesküvéssel. Kónsztantinosz879-es halálakor Leó trónörökössé lépett elő, és amikor Baszileiosz886-ban vadászbalesetben meghalt, örökölte a trónt. Elméletben öccsével, a879-óta társcsászárrá koronázottIII. Alexandrosszal uralkodott közösen, ám az nem vett részt az állami ügyekben.
I. Baszileiosz idején elhárult a bizánci területeket közvetlenül fenyegető arab veszély, részben Dél-Itália visszahódításának, részben azAbbászida Kalifátus belső válságának köszönhetően. Leónak azonban új ellenféllel kellett szembenéznie aBalkánon.889-ben ugyanis visszavonult a birodalommal jó kapcsolatot ápoló,kereszténységet is felvevőBorisz bolgár fejedelem, de fiát,Vladimirt893-ban pogánysága miatt leváltotta és megvakíttatta. Ekkor kisebbik fia,Simeon foglalta el a trónt. Simeon hamarosanháborút indított Bizánc ellen, aminek kereskedelmi okai voltak: a császár ugyanis két kereskedőre ruházta a bolgár árucsere kizárólagos jogát, ők pedig KonstantinápolybólThesszalonikébe helyezték át ennek központját, megemelve a vámtételeket. Simeon bosszúból betört a birodalom területére, és legyőzte a gyenge balkáni haderőt.
Ekkor fordult León aDuna ésDnyeper közti területen tartózkodómagyarokhoz. A nomád harcosok örömmel támadták hátba895-ben Simeont, feldúlva északi területeit, többször győzelmet aratva a bolgárok felett, miközben a sikeres itáliai hadjáratairól visszahívottNiképhorosz Phókasz elfoglalta a határvidéket, a bizánci flotta pedig Euszthatiosz vezénylete alatt elzárta a Duna torkolatát. Simeon fegyverszünetet kötött, és szövetkezett a magyarok keleti szomszédaival, abesenyőkkel. A magyarokat így már sikerült legyőzni, ami ahhoz vezetett, hogy a nép nyugatra vonult, aKárpát-medencébe, végrehajtva ahonfoglalást. Így már a bizánciak ellen is fel tudott lépni: a896-osbulgarophügoni csata fényes győzelemmel végződött, és Simeon adófizetésre kötelezte Leót.
Bár beállt a béke, Simeon nem habozott beavatkozni a bizánci ügyekbe, hogy saját helyzetét megerősíthesse: amikor904-ben az arabok feldúlták Thesszalonikét, Simeon cár a katasztrofális helyzetben rákényszerítette a császári adminisztrációt, hogy Bulgária határát egészen a városig tolhassa ki.
A súlyos harcokat azarabok mindkét határon igyekeztek kihasználni:Armeniát, a keleti határtartományt pusztító portyák dúlták, és amuszlimok ismét be-betörtekKilikiába. Innen900 körül Niképhorosz Phókasz tudta csak kiűzni őket, amikor átvette a hágók feletti parancsnokságot.
A keleti és nyugati szárazföldi háborúskodás mellett háttérbe szorult a tengeri haderő fejlesztése, és a császár az itáliai ügyekre sem fordíthatott kellő energiát. Ezzel viszont végleg elveszettSzicília megtartásának lehetősége:902.augusztus 1-jénTaormina arab kézbe került, a Bizánci Birodalom pedig jó időre kivonult a sziget történetéből.
Nem ez volt az egyetlen vereség, amit az arab flotta okozott Bizáncnak. Már902-ben végigdúlták azÉgei-tenger szigeteit és partvidékét egészenThesszáliáig, kirabolva a gazdag Démétriaszt,904-ben pedigTripoliszi León, egyrenegát vezetésével az egyiptomi flotta megszerezte aKonstantinápolyhoz kulcsot jelentőAbüdoszt, majd három hónapos ostromot követően kifosztotta a birodalom második városát, Thesszalonikét, mely904.július 31-én elesett. Szörnyű rablás és mészárlás után vonultak ki a támadók.
León tanult a kudarcból, és intenzív flottafejlesztésbe kezdett.905-benHimeriosz tengernagy az Égei-tengeren leverte az arabokat, hamarosan megszerezteCiprust, és a tenger felől betörtSzíriába. Az expedíció mégis kudarcot vallott, mertLaodikeiát nem sikerült bevenni, ráadásul a911-ben visszavonuló hajóhad Tripoliszi León és Damianosz renegátok hajóinak csapdájába került, és elpusztult.
Az arabok elleni tengeri expedícióban egy későbbi leírás szerint 700 orosz zsoldos is részt vett. Ennek az volt az alapja, hogy907-ben akijeviOleg fejedelem hatalmas hajóhaddal jelent meg Konstantinápoly alatt, amivel rákényszeríthette Leót, hogy kereskedelmi szerződésre lépjen vele. A911-ben kötött megállapodás engedélyezte, hogy oroszok kereskedjenek Konstantinápolyban, továbbá lehetőséget teremtett arra, hogy bizánci zászló alatt hadakozhassanak.
Az új császár uralkodása alatt fejeződött be az atyja nevét és részben rendelkezéseit őrzőBaszilikák megalkotása, mely aCorpus Juris Civilis görög nyelvű fordítása, átalakítása, kibővítése és modernizációja – korabeli szóhasználattal élve: megtisztítása – volt. Struktúráját egyszerűsítették, így görög nyelvének és jobb használhatóságának köszönhetően gyorsan felváltotta elődjét mint a jogtudomány alapja. A műhöz számos későbbi kommentár és magyarázat(szkholion) készült a10–13. században; sőt a 12. században még regisztert is alkottak hozzá(tipukeitosz).
Jogtörténeti jelentősége kisebb, ám történeti forrásként sokkal jobban alkalmazható León 113 rendeletét tömörítőNovellae-ja. Ezek nem szorosan kapcsolódnak egymáshoz, és többségükSztülianosz Zautzész, a császár899-ben elhunyt apósának és főminiszterének(logothetész tou dromou) írása. (Jellemző, hogy Leó törvényalkotása jóval ritkább lett Zautzész halála után.) A törvények eltörlik a korábbi szenátusi és kuriális arisztokrácia előjogait, gyakorlatilag korlátlanná téve a császári hatalmat – az egy kivétel ez alól az egyház –, viszont tápot adtak egy földbirtokos arisztokrácia kialakulásához, amelynek formálódása már az elmúlt évtizedekben megkezdődött.
León idején komoly botrányokat kavartak a dinasztikus problémák. Első feleségét, azortodox kereszténységben szentnek tartott, mélyen vallásosTheophanót még I. Baszileiosz adta hozzá. A boldogtalan frigy az asszony897.november 10-én halálával véget ért.898 tavaszán León így szeretőjét, Zóé Zautzinát vehette feleségül – apósa, Zautzész részére alkotta meg abaszilopatór, azaz „a császár apja” címet –, de899-ben Zóé is meghalt.
A császár korábban az egyházi előírásoknak megfelelően megtiltotta a kettőnél többszöri nősülést, és már a másodikat sem támogatta. Ennek ellenére örökös híján kénytelen volt megoldást keresni, így saját törvényeit és a klérus parancsait megszegve900-ban aphrügiai Eudokia Baianát vette feleségül. A frigy szerencsétlenül sikerült, mert amellett, hogy megrontotta a császár és a papság viszonyát, a feleség fiatalon,901.április 12-én már meg is halt.
A császár ezt követően egyelőre nem vállalkozott új, még nagyobb bűn elkövetésére, ezért szeretőt tartottZóé Karbónopszina személyében, akitől905-ben fiúgyermeke született.Nikolaosz Müsztikosz pátriárka ekkor beleegyezett, hogy906.január 6-án megkereszteljeKónsztantinoszt és elismerje legitim trónörökösnek, de csak azzal a feltétellel, hogy Leó eltaszítja Zóét. A császár ehelyettjanuár 9-én eljegyezte Zóét, és császárnővé(augusta) nevezte ki. A lépés rettentő haragot váltott ki az egyháziakból, akik 906karácsonyán és907vízkeresztjén nem engedték be aHagia Szophia székesegyházba.
León a korábban jól bevált eszközhöz fordult, kijátszva egymás ellen a római pápa és a konstantinápolyi pátriárka régi hatalmi viszálykodását. Kapcsolatba lépettIII. Sergius pápával, aki az enyhébb nyugati szabályoknak megfelelően megadta a szükségesdiszpenzációt, örülve, hogy a császár végre elismeri a főségét. Leó erre építve ideiglenesen leváltotta Müsztikosz pátriárkát, helyére Euthümioszt állította, amivel tovább mérgesítette a helyzetet. Végül a klérus kénytelen volt meghajolni a császári akarat előtt:908.május 15-én Leó és Zóé kisfia, a későbbiVII. (Bíborbanszületett) Konstantin társcsászárrá koronáztatott. A császár célja így teljesült, bár a vita egyházi jellegű része egészen uralkodása végéig elhúzódott, és Müsztikosz álláspontja jutott győzelemre.
A tudósPhótiosz neveltje, León nem csak törvénykezése, hanem irodalmi munkássága miatt is kiérdemelte aBölcs melléknevet.Taktikon című művében összegezte hadtudományi tapasztalatait; ebben utal a magyarok szokásaira is. Egyházi jellegű munkát is folytatott: többhomíliája és értekezése maradt az utókorra. Kortársa,Cremonai Liudprand két történetet is hagyományozott az utókorra, melyekHárún ar-Rasídra vagy éppTheophiloszra emlékeztető álruhás ellenőrzéseket és tréfákat örökítenek meg.
Amikor Leó 912-ben meghalt, fia, Kónsztantinosz még hatéves kisgyermek volt. A trónt így az addig a politikától távolmaradó, már 879 óta társcsászári rangot élvező III. Alexandrosz örökölte, aki rövid uralkodása alatt eltávolította az udvarból Zóét és Leó embereit, ám azok - halála után - visszatértek, és hamarosan Zóé Augusta nyerte el a legfelsőbb hatalmat.
részletek INː (szerk.) Simon Róbert – Székely Magda – Dimitriosz HadziszːA bizánci irodalom kistükre, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1974,ISBN 963-07-0345-9, 121–127, 729–737 p
Ralph-Johannes Lilie, Claudia Ludwig, Thomas Pratsch, Beate Zielke, Harald Bichlmeier, Bettina Krönung, Daniel Föller, Alexander Beihammer, Günter Prinzing:Prosopographie der mittelbyzantinischen Zeit. 2. Abteilung:(867–1025). Band 4:Landenolfus (#24269 ) – Niketas (#25701).F. Winkelmann előkészítő munkája alapján készült. Kiadja a Berlin-Brandenburgi Tudományos Akadémia, De Gruyter, Berlin 2013,ISBN 978-3-11-016669-9, 25–43. oldal,Nr. 24311.
Shaun Tougher:The Reign of Leo VI. (886–912). Politics and People (=The Medieval Mediterranean. Vol. 15). Brill, Leiden u. a. 1997,ISBN 90-04-10811-4
