Uralkodása alatt megerősödött pápaság hatalma és tekintélye csúcspontját érte el. Kemény, de zseniális egyházfő volt. Öt és fél éves pontifikátusa alatt nyilvánvalóvá vált, hogy szigorúan és magabiztosan, saját értékrendjét követve reformálja meg az egyházat, és ezek alapján irányítja apápai állam minden ügyét. A néha kissé makacs és önfejű gondolkodásmódot igazoló jelleme néhány esetben csak ellenségeket szerzett, vagy elvétett politikai illetve vallási lépéseket váltott ki. Mindemellett ez a kitartása és rendületlen hite tette őt azellenreformáció egyik legnagyobb egyházfőjévé. Trónra lépése után hamar megmutatta, hogy elődje,XIII. Gergely minden gyenge pontjában sokkal erősebb és határozottabb. Sikerült úrrá lenni a dél-itáliai és a pénzügyi káoszon, kiváló szervezőképességét pedig apápai kúria átszervezésénél bizonyíthatta be. AVII. Gergely pápa óta fönnálló hivatalokat, mint akancelláriát, akamarát, adatáriát, apenitenciáriát és arotát meghagyta ugyan, de legtöbb feladatukat új bíborosikongregációk ügykörébe utalta.1590-ben kiadta aVulgata revízióját is. Ez az elsietett munka és a becsúszott hibák miatt kevésbé volt szerencsés. A belső reformok mellett hatalmas építkezésekbe fogott, amelyek mind a mai napigRómabarokk arcában főszerepet játszanak.
1521.december 13-án látta meg a napvilágot eredetileg Felice Peretti néven azitáliaiGrottammare városkájában, amely a maiMarche régióban található. Származásáról mindössze annyit tudunk, hogy családja az előző évszázad közepén menekült átDalmáciából Itáliába az egyre fenyegetőbb közelségbe nyomulótörökök elől. A dalmát gyökerekre egyébként pápasága korából is több jel utal. Felújította aSan Girolamo-templomot, amelyet leginkább azIllíriából származó katolikusok látogattak. Aztán1589.augusztus 1-jén kiadta aSapientiam Sanctorum kezdetűbulláját, amelyben kollégiumot alapított tizenegyszláv papnövendék számára. Később ebből alakult ki a Szent Jeromos Apostoli Horvát Kollégium.
Gyermekéveiről Felice egyházfőként készített feljegyzéseket, amelyekből az derült ki, hogy a későbbi pápa igen szegény sorban kezdte az életet. Apja kertész volt, és Felicének saját bevallása alapján gyakran disznópásztorkodásból kellett kiegészítenie a szerény családi jövedelmet.
A szegénység ellenére Felice szülei a legjobb neveltetést akarták biztosítani gyermeküknek, amelyre akkoriban csak a szerzetesrendek adtak lehetőséget. Apja tanácsára Felice kilencéves korában a közeliMontaltoferences rendjéhez csatlakozott. Ezt nagyban segítette, hogy itt nagybátyja,Fra Salvatore volt a rend vezetője. Tizenkét évesen Felice Montaltóban ferencesnovícius lett, ami egyben azt is jelenti, hogy ekkorra megszerezte azt az alapvető tudást, amire a későbbiteológiai képzéséhez elengedhetetlen volt. Montaltóban kezdte meg tanulmányait, majd szorgalmának köszönhetően rendje támogatásávalFerrarában későbbBolognában tanult.1547-benSienábanpappá szentelték, és hamarosan megszerezte a teológiai doktorátust is.
A minoriták (a ferences rend egyik ága) között Felice egyre nagyobb hírt szerzett, ugyanis kiváló teológiai tudása mellett kiváló prédikátor és hitszónok is volt.1552-ben Rómába hívták anagyböjt idején, hogy tartson prédikációt a Santi XII Apostoli-bazilikában. A tiszta, reformizált egyház céljait és erényeit is méltató beszédet a tömeg között végighallgatta Rodolfo Pio di Carpi bíboros, aki a ferences rend védnöke volt a kúriánál. Az ő közbenjárására újból prédikációt tartott ahúsvéti időszakban az örök város egyik templomában, ahol már jelen volt két későbbi egyházfő is,Carafa ésGhislieri bíboros valamintNéri Szent Fülöp ésLoyolai Szent Ignác is. A befolyásos kardinálisok a hatásos beszéd hallatán megismerkedtek az ifjú minoritával, és egyre mélyebb barátság szövődött köztük. A befolyásos támogatóknak köszönhetően pedig egyre feljebb lépkedett a ranglétrán. 1550-ben a sienai ferences konvent rektora,1553-ban anápolyi San Lorenzo konvent rektora, majd1556-tól avelencei minoriták vezetője lett. Egy évvel velencei kinevezése utánIV. Pius a városinkvizíciójának élére nevezte ki. Felice olyan vehemenciával látott neki a feladatnak, hogy aSerenissima1560-ban aSzentszéknél leváltását követelte. Miután leváltották a velencei inkvizíció éléről Rómába hívatták, ahol a központi inkvizíció tanácsosa lett, a rómaiLa Sapienza Egyetem professzorává nevezték ki, és megkapta rendjének általános prokurátori és apostoli vikárius rangját is.
1565-ben IV. Pius felkérte Felicét, hogy csatlakozzonBoncompagni bíboros, a későbbi XIII. Gergely legátusáhozSpanyolországba. Atoledóiérsekeretnek kapcsolatait kivizsgálni hivatott pápai követség rendkívüli tapasztalatai mellett Felice számára azért volt nagyon fontos, mert itt ütközött ki először nézeteltérésük a bíborossal. A spanyol utazás után ez az ellentét egyre jobban elmélyült, és csúcspontját Gergely pontifikátusa alatt érte el.1566-ban tért vissza az immár V. Pius által igazgatott örök városba. Pius még abban az évben a nápolyiSant’Agata de’ Goti várospüspökének nevezte ki, és később őt választotta gyóntatópapjának is.1570.május 17-én Piusbíborossá kreálta a San Simeone-templom címén, amelyet később Felice átnevezett San Girolamo dei Schiavoni névre.1571-benFermo érseke lett. V. Pius uralkodása alatt kétségtelenül az egyik legnagyobb befolyással bíró bíboros volt, akit gyakran csak Montalto bíborosként emlegetett a köznép.
Ennek a befolyásnak hamar véget vetett Pius1572-es halála, ami után esküdt ellenségét, Boncompagni bíborost választották meg a pápai trónra XIII. Gergely néven. Felice ez idő alatt teljesen visszavonult a nyilvános szerepléstől, és ideje java részét további tanulással és művészetpártolással töltötte, már amennyire jövedelme ezt lehetővé tette. Ekkor gyűjtötte összeSzent Ambrus műveit, amelyet1579-ben kiadott, és felépítette nagyszerű villáját, aVilla Montaltót azEsquilinus-domb tetején, közel címtemplomához. ADomenico Fontana által tervezett palotát pápaként tovább bővítette, aminek következtében több közeli házat is lerombolt. A palota mindemellett1869-ben a római vasútépítés áldozatává vált.
Miután Felice nagy ellenfele,XIII. Gergely bő tizenkét évnyi pontifikátus után meghalt, akonklávé összeült és noha jelentős kérdések nyomasztották a bíborosok vállát, alig négy nap után egybehangzóan Peretti bíborost választották pápává. Mindenki előtt világos volt, hogy olyan utódot kell találniuk, aki képes gátat vetni a Pápai Államot egyre jobban erőszakba fojtó banditák garázdálkodásának, és ugyanakkor helyre tudja állítani a kincstár siralmas helyzetét. A bíborosok pontosan ismerték Felice érdemeit, és miután minden szempontból megvitatták személyének alkalmasságát, őt választották megSzent Péter trónjára. Felicétmájus 1-jén koronázták meg, és ekkor vette fel az V. Szixtusz uralkodói nevet, ezzel tisztelegveIV. Szixtusz pápa emléke előtt, aki szintén ferences szerzetes volt.
Felice megválasztásának körülményeiről éveken át legendák szóltak Rómában. Többen úgy vélték tudni, hogy Szixtusz csellel szerezte meg a szent kollégium támogatását. Az elbeszélések szerint Perettit régen nem látták már kollégái, így mankóval, rendkívül összetört ábrázattal jelent meg a konklávén. A kardinálisok a kúriát sújtó komoly problémák miatt nem tudtak megegyezni a következő egyházfő személyében, ezért a szokásokhoz híven, olyan pápát igyekeztek kiválasztani, aki ideiglenes megoldást jelent, azaz láthatólag fél lábbal a koporsóban van. Miután megválasztották az igencsak szerencsétlen külsejű Felicét, az diadalittasan eldobta mankóját, és öt és fél évig uralkodott. A legendáról később bebizonyosodott, hogy minden bizonnyal nincsen alapja.
XIII. Gergely ugyan hithűkatolikus és az ellenreformáció három legnagyobb egyházfőjének egyike volt, mégis a pénzügyek és az alattvalók büntetése területén szinte katasztrofális eredményeket ért el. Pontifikátusának végére a vagyonuktól sokszor koholt vádak alapján megfosztott nemesek erős banditaseregeket igazgattak és támogattak az egyházi birtokokon. A pápai hatalmat bénító rablóbandák oldalára állították a köznép java részét is a kereskedelem számára elviselhetetlenné vált vámterhek és a megnövekedett adók miatt. A káosz egyre tovább gyűrűzött, és trónra lépésekor 12-27 ezerre becsülték a garázdálkodó banditák számát azegyházi állam területén.
Gergellyel ellentétben Szixtusz trónratermett uralkodó volt. Erős kézzel és gyakran megdöbbentő kegyetlenséggel fogott hozzá az uralma alá tartozó területek megtisztításához. Elsőként tárgyalt a szomszédos államok vezetőivel, és megszerezte azok támogatását. Ezután a pápai sereg nem kímélte a banditákat, akármilyen származásúak is voltak. A nemeseket kibékítette a Gergely által jogtalanul elvett földek visszaadásával, így a magára maradt köznép elveszett Szixtusz hadjáratában. A börtönök megteltek, sokak persze már a rabságot sem érték meg. A pápa két évvel trónra lépése utánEurópa legbiztonságosabb államává változtatta a Pápai Államot.
Legalább ekkora jelentőséggel bírt a pápai kincstár megreformálása, amely Gergely halála után igencsak üres volt. Pontifikátusának kezdetén kijelentette, hogy a jó kormányzáshoz éppen olyan szükséges a gazdagság, mint a szigor. Ezért aztán az új pápa tényleg minden lehetséges eszközzel nekilátott megtömni a pápai kincstárat. Mindenekelőtt a pápai kúria működésének minden területén igyekezett visszafogni a kiadásokat. Új adókat vetett ki, és megnövelte azoknak a pápai hivataloknak a számát, amelyeket pénzért lehetett megváltani. Szabályozta az árakat és átalakította amontit, azaz az államtól felvehető kölcsön kamatait is. Szixtusz olyan sikeres volt a pápai kincstár megtöltésében, hogy a halála előtti évben a tetemes építkezések költségei mellett is azAngyalvár kincstára három millió arany és 1,6 millió ezüst scudót tárolt. Ez az összeg Szixtuszt a kontinens egyik leggazdagabb uralkodójává tette, és a mindenkori pápák között is az egyik legtehetősebbnek. A hatalmas tartalékoknak a sikeres pénzügyi politika mellett volt még egy oka. Szixtusz fanatikusan ragaszkodott ahhoz, hogy óriási összegeket tartson lekötve a kincstárában. Mindig grandiózus külpolitikai tervei jártak az eszében. A háborúk, főleg a törökök elleni végső hadjárat, és az örök város váratlan védelme miatt halmozott fel ekkorra összeget az Apostoli Kincstár. Ez a pápa minden jó szándéka mellett is káros volt a gazdaságra, ugyanis a lekötött arany- és ezüstmennyiség hiányzott az itáliai gazdaságból, tehát kevés pénz volt forgalomban. Ez leghamarabb a kereskedelmet gátolta, de lassan továbbgyűrűzött a gazdaság minden ágára is.
Pontifikátusának egyik legjelentősebb fejezete mindenképpen az egyház szervezetének belső reformját érintette. A pápa több területen is igyekezett maradandó nyomot hagyni az egyház berkein belül. Ezért példáulBolognában megalapította aCollegio Montalto-t, amely ötven hallgatót képzett az egyház belügyeinek intézésére. Ajezsuiták rendi szabályzatával is sokat bajlódott. A Szt. Ignác által alapított rendet elődje nagy kegyben részesítette, és óriási összegekkel támogatta őket. Szixtusz azonban korántsem nevezhető a jezsuiták védelmezőjének vagy akár támogatójának. Pontifikátusa alatt a jezsuitákat leginkább gyanakvással és nemtetszéssel szemlélte. Többek között megtiltotta nekik aJézus Társasága név használatát is, bár az általa kidolgozott új szabályzat a pápa halála miatt már nem léphetett jogerőre.
Mégis Szixtusz uralkodása alatt abíborosi testületet érintette a legnagyobb változás.1586.december 8-án aPostquam verus kezdetűbullában hetven főben állapította meg a bíborosi kollégium maximális számát. Ez létszámcsökkenést jelentett a testületben, amelyet a pápai bulla szövege tovább részletez. Eszerint a hetven bíboros közül hatpüspök bíboros, ötvenpresbiter-bíboros és tizennégydiakónus bíboros.
Már Szixtusz trónra lépése előtt is elkezdődött a bíborosok hatalmának csökkentése. Ez rendszerint abban nyilvánult meg, hogy a kardinálisokat különböző bizottságokba, konzisztóriumokba rendezték.1588.február 11-én kiadta azImmensa aeterni Dei kezdetű bulláját, amely egészen amásodik vatikáni zsinatig rögzítette a bíborosikongregációkat. A kongregációk tulajdonképpen úgy működtek mint mai értelemben véve egy kormányzatminisztériumai. A bíborosokból álló testületek egy-egy fontos szakterületre összpontosítottak, és azzal kapcsolatban intézték a rutin ügyeket, a fontosabb döntések esetén pedig a pápa jóváhagyásával cselekedtek. Ezzel az egyházfőé maradt az utolsó szó, mégis nagy mértékben könnyítette meg a pápa munkáját ez a felépítés. Tehát tizenöt állandó kongregációt hozott létre, amelyek egészen a20. századig változatlanok maradtak, bár időről időre ideiglenes bizottságok is alakultak ezek mellé. A pápa a következő tizenöt kongregációt hozta létre: (1)Inkvizíció, (2)Apostoli Signatura, (3) Új egyházmegyék alapítása, (4) Rítusok és szertartások, (5) Tiltott könyvek listája, (6)Tridenti zsinat rendelkezéseinek betartása, (7) Belső szabályzatok, (8)Püspökök, (9)Vatikáni nyomda, (10)Annona, vagyis Róma és a Pápai Állam tartományainak élelmezési ügyei, (11) Haditengerészet, (12) Népjólét, (13) a Sapienza Egyetem ügyei, (14) Utak, hidak és vízvezetékek és végül (15) Állami ügyek megvitatása.
Szixtusz komolyan vette bulláinak szövegét, és az uralkodásának első két évében megszilárdított rendnek hála minden szava törvény volt a Pápai Állam területén. Több bíborost is felszentelt, és mindegyikük esetében szigorúan az alkalmasságot mérlegelte. Egyetlen esetben lehet ezt vitatni és néminepotizmussal vádolni, nevezetesen amikor kinevezte tizennégy éves unokaöccsét a kollégium egyik tagjává.
Atridenti zsinat 1546-ban aVulgatát jelölte ki az egyház hiteles bibliafordításának. A Vulgata új kiadásával megbízott hittudósok 1588 végén mutatták be a pápának a végleges szöveget. A pápa ízlését zavarta a túl nagy tudományosság, ezért ő maga állt neki a fordításnak. Sajnos munkamódszere nem volt túl tudományos, és egyebek mellett a versbeosztást is megváltoztatta. Ezzel minden korábbiBiblia egy csapásra elavult lett, minden iskolai kézikönyvet a szövegutalásokkal együtt újra kellett nyomtatni. Az új köntösben jelentkező Vulgata tele volt hibákkal, sokszor nem fogalmazott pontosan vagy éppen nem úgy, ahogyan azt a Vulgata eredetije tartalmazta. Az elkészült művet végül a pápa halála előtt néhány héttel nyomtatták ki, így sok példány nem találhatott gazdára.VIII. Kelemen pápa elutasította a szixtuszi fordítást, és1592-ben új, kelemeni fordítást adott ki. Mind a mai napig ez a fordítás a katolikus Biblia hivatalos verziója. Halála után megkísérelték a Szixtusz-féle példányokat elkobozni vagy visszavásárolni. Azokban az időkben, amikor aprotestánsok ingyen terjesztették a Bibliát, a katolikus egyház kétségbeesetten vásárolt vissza bizonyos Szentírásokat.[2]
Egész pontifikátusa alatt reménykedett abban, hogy előbb vagy utóbb elérkezik az ő ideje, és végül valóra válthatja régen dédelgetett külpolitikai vágyait. Grandiózus tervekben pedig nem volt hiány, éppen ezért halmozott fel hatalmas vagyont a pápai kincstárban. A katolikus egyház hithű vezetőjeként legfőbb óhaja az volt, hogy atörököket kiűzhesse Európából, majd a felszabadított területeken a katolicizmust keltse életre. Ezek után úgy tervezte, hogy a katolikus seregekEgyiptomot is felszabadítják amuzulmán iga alól. Ezek a tervek sem kis léptékben gondolkodó egyházfőre utaltak, de Szixtusz ezek mellett meg akarta szerezni unokaöccsének a francia trónt, amely körül súlyos háborúk lángoltak fel.
Persze a hatalmas tervek útjában a világi uralkodók más jellegű elfoglaltságai álltak, így megmaradtAnglia királynőjének szekálása mellett. Amint trónra lépett azonnal megerősítetteI. Erzsébet kiközösítését, és titkos egyezményt kötöttII. Fülöp spanyol királlyal, amelyben garantálta aspanyol armada támogatását. Sixtusnak a pénzügyi támogatáshoz mindössze egy feltétele volt. Csak akkor ontotta volna a spanyol uralkodónak a pénzt, ha seregei már partra szálltak Angliában. Ezt két megfontolásból is helyesnek vélte az egyházfő. Egyrészt egyre nagyobb félelemmel nézte Fülöp hatalmának növekedését, másrészt nem akarta az Egyházat újabb felesleges költségekbe verni. Minderre bizonyságot is kapott1588.augusztus 8-án, amikor a nagy spanyol hajóhad vereséget szenvedett Erzsébet flottájától. A hír meglepte egész Európát, és a római kúriában is gyorsan tűzre dobtak néhány kiáltványt, amelyet Allen bíboros fogalmazott meg az angliai katolikus győzelem alkalmából.
Sixtus pontifikátusa nem szűkölködött a nemzetközi eseményekben,Franciaországban is fenekestül felfordult a trón öröklése. Sixtus trónra lépésekor úgy állt a helyzet, hogy aSzent Bertalan éjszakája utánihugenotta mészárlással a katolikus uralkodó pontot tett a protestantizmusra. A franciaBourbon-ház egyik előkelő tagja,Henrik,Navarra uralkodója távol apárizsi udvartólprotestánsként nevelkedett, és ő is jelen volt az1572-es mészárlásnál, de megmenekült, amikor azt hazudta, hogy áttér a katolikus hitre. Sokáig nem is igazán bolygatták Henrik ügyét, de1584-ben meghalt a francia trón örököse, és ezzel Henrik lett a trón várományosa. Sixtus azonnal követelte a trónörökössé avanzsált Henriktől, hogy vegye fel a katolikus hitet, különben nem fogja támogatni királlyá koronázását. Miután Henrik erről nem akart tudomást szerezni, és háborút háború után nyert meg, a pápa kiátkozta a későbbi uralkodót. Sixtus igyekezett II. Fülöp figyelmét is Franciaországra irányítani, de ez az angol hadjárat miatt nem volt túl hatékony. A pápa támogatta a franciaKatolikus Liga létrehozását Henrik ellen, és annak nagybátyját,Bourbon Károly bíborost támogatták a francia trón elnyerésében. A gond csak az volt, hogy a bíboros akkor már Henrik rabságában tengődött, és1590-ben meghalt. Az uralkodó nélkül maradt liga vesztésre állt, és a pápának is döntenie kellett, hogy valamilyen okból mégis Henrik mellé áll, vagy egy újabb királyságot veszít el a katolikus egyház. Sokáig húzta a döntést, és végül a halál váltotta meg a válaszadás nehézségétől.
V. Sixtus pontifikátusának mindenképpen egyik vezérfonala volt az örök város képénekbarokk átformálása. A pápa igencsak visszafogta a kúria minden kiadását, de a középületek, utak és hidak építésére nem sajnálta a pénzt. Több hatalmas építkezésbe fogott bele mint századának minden pápája együttvéve, és hihetetlen gyorsasággal épültek fel az általa megrendelt épületek vagy más közutak. Építkezéseinek, átalakításainak központjában persze Róma legfontosabb vallási helyszínei álltak.
Felújíttatta aLateráni Palotát, ő készíttette el aSan Giovanni in Laterano-bazilikaSixtus-loggiáját, befejezte a XIII. Gergely által megkezdett Quirinalis-palotát, sikerült befejeztetnie aSzent Péter-bazilika kupoláját, amivel tulajdonképpen elkészült a régóta épülő hatalmas bazilika. Felújíttatta azAventinuson állóSanta Sabina-bazilikát és a San Girolamo dei Schiavi-templomot, kibővítette és fejlesztette a Sapienza Egyetem épületét, aSzixtusz híd mellett szegényházat alapított, ő építtette a gazdagon díszített Jézus bölcsője kápolnát aSanta Maria Maggiore-bazilikában. AVatikánban ő alakította ki azt a szárnyat, amely mind a mai napig a pápák lakhelyéül szolgál. Sixtus városkép rendezésében valamiért nagy szerepet játszottak azobeliszkek. A városban látható legnagyobb obeliszkeket ő állíttatta fel mai helyükön. Így ekkor állították felNéró császár obeliszkjét a Szent Péter-téren, de a Santa Maria Maggiore-bazilika, a lateráni bazilika és a Santa Maria del Popolo-bazilika előtti obeliszkek is ekkor kapták mindmáig végső helyüket. Oszlopok terén úgy tűnt vonzotta azókor, ugyanis Sixtus felújíttattaTraianus ésAntoninus Pius császárok diadaloszlopait, és az előbbi tetejéreSzent Péter, az utóbbira pedigSzent Pál szobrát készíttette el. AVatikáni Apostoli Könyvtár szolgálatainak kielégítésére korának legkiválóbb nyomdáját építtette fel.
Az egyházi építkezések mellett Sixtus a város közműveit is óriási léptékben javította. Legfontosabb építkezése azAcqua Felice vízvezetékéhez köthető. A több mint 32 km távolságból Róma szívébe vezető vezeték gyakran a föld felszíne alatt vagy éppen oszlopokra emelve hozott friss vizet az örök városba. ASeptimius Severus vezetékének felújításával kialakított Acqua Felice mellett a közt szolgálva több utat és hidat is építtetett, amelyek egy része aLeóvárost kapcsolta Róma körforgásába.
Sixtus igyekezete mindenképpen elismerésre méltó, bár építkezéseinek megvoltak az árnyoldalai is. A régészek legnagyobb bánatára a pápa nem különösebben kímélte az ókori épületeket. Domenico Fontanával aColosseumot selyemszövő-gyárrá alakíttatta át, de ez legalább megóvta a körszínházat a nagyobb pusztítástól. Nem volt ilyen szerencsés Septimius SeverusSeptizoniuma, amelynek köveit felhasználták az építkezésekhez. A capitoliumiMinerva-templomot pedig keresztény jelképpé változtatta.
A vegyes eredményekkel teli öt és fél évnyi pontifikátus után Sixtus1590.augusztus 27-én meghalt. Halála után a tiszteletére aCapitoliumon felállított szobrot ledöntötték, amely jelzi számunkra, hogy a néhai egyházfő hihetetlen szigorral kormányozta Rómát és a Pápai Államot.
