Ez a lap egy ellenőrzött változata
Avén azÚjszövetségben és egyeskeresztényfelekezetekben a helyi gyülekezet egyik vezetője vagy olyan személy, aki felelősségteljes és tekintélyes pozíciót tölt be egy keresztény csoportban.
Egyes keresztény egyházakban (pl.ortodox kereszténység,római katolicizmus,anglikanizmus,metodizmus) avén egyfelszentelt személy, aki egy helyi gyülekezetet vagy egyházat szolgál, és akit ige-,szentség- és rendi szolgálatra szenteltek fel, betöltve a tanítást és a lelkipásztori szolgálatot. Más keresztény egyházakban (pl.presbiterianizmus,Krisztus Egyházai,Plymouth testvérek ) a vén lehetlaikus is, aki adminisztrátorként szolgál a helyi gyülekezetben, vagy felszentelhető és tanít a közösségi összejöveteleken vagy lelkipásztori szerepet tölt be. Különbséget tesznek felszentelt vének és laikus vének között.
AzÚjszövetségben a véneket számos újszövetségi ige említi. A kifejezés egy helyi keresztény gyülekezet vezetőjét jelöli.[1] A "vén" kifejezést nem feltétlenül különböztetik meg más, az egyházi tisztviselőkre használt címektől. Valójában a gyülekezeti vént püspöknek (episcopos) is hívják, és hivatala magában foglalja „Isten Egyházának pásztorolását” (ApCsel 20,28).[2] Ezért ebben az értelemben egybenlelkipásztor is.
A maikereszténység különböző hagyományai eltérően fordítják a görög kifejezést, attól függően, hogy a szerepről milyen doktrinális vagy gyakorlati felfogásuk van.
Az Újszövetség három szót is használ e vezetői pozíció különböző aspektusainak leírására:
Péter apostol a három fogalmat egy részletben összevonja: „Az elöljárókat (véneket), akik köztetek vannak, kérem .. legeltessétek Isten rátok bízott nyáját, viseljétek gondját.."[4]
Aprotestantizmusban azevangélikus és areformátus egyházak egy presbiteri tanácsra bízzák a plébániák irányítását. A "presbiteri tanácsos" kifejezés az evangélikus és református egyházakban általánosan használt a "vén" kifejezés helyett.
Történelmileg abaptista egyházak nem ismerik el a vént a lelkészi vagy diakónusi hivataltól különálló szerepkörként; általában a diakónus vagy a lelkészszinonímiájaként hívják.[5]
Sok baptista gyülekezet van, amelyet vének vezetnek.A laikus vént "papnak" nevezik, különösen Amerikában.
A vén azevangélikus egyházbanlaikus szolgálatot teljesít, aki a gyülekezet adminisztratív ügyeivel foglalkozik. Sok gyülekezetben a vének feladata a pásztor felügyelete is, de csak azt a felügyeletet gyakorolják, amely a gyülekezetben minden keresztényt megillet.[6] A szentségek (úrvacsora és keresztség) ellátásában is segítik a pásztort.
A „vén” kifejezés a helyi gyülekezeti vénekre és az evangéliumfelszentelt szolgáira egyaránt vonatkozik.
AJehova Tanúi között a vén a gyülekezet tanítására kinevezett férfi. „Felvigyázónak” is nevezik.
A vezetőség egy vénekből álló testület, amely felügyeli a gyülekezet tevékenységeit.
Akatolicizmusban a vén azegyházi rendben apüspök és adiakónus (szerpap) között helyezkedik el.[7] Ők a tisztségre a görög eredetűpresbiter vagy magyaráldozópap szót használják.
A magukatKrisztus Egyházaiként emlegető felekezet hívei úgy vélik, hogy a helyi gyülekezeteket több, bibliai képesítésű vénnek kell vezetnie.[8][9]
A vén, akit néha „presbiternek” is neveznek, olyan valaki, akit egy püspökfelszentelt az Ige, a szentség és a vallási szolgálat ellátására. Feladatuk a prédikáció és tanítás, a gyülekezet lelkipásztori vezetése általi igazgatása, a gondjaik alatt álló gyülekezetek vezetése a világ felé irányuló szolgálatban.[10]
A vének „felszenteltlaikusok” és ők alkotják a gyülekezetük vezető tanácsát.