Ez a lap egy ellenőrzött változata
Avárnai csata során1444.november 10-énVárna mellett azI. Ulászló király ésHunyadi János vezette keresztény szövetséges hadsereg vereséget szenvedett aII. Murád szultán által vezetett török seregtől. A csatában I. Ulászló magyar és lengyel király is elesett.
A14. század vége óta a törökök támadásokat intéztek a balkáni városok és országok ellen.Bulgáriát,Szerbiát,Albániát pusztulás, emberveszteség sújtotta ebben az időben.
I. Ulászló lengyel és magyar király többször is támadta a törököket. Első alkalommal1443 és1444 között, amithosszú hadjárat néven ismerünk. A hadjárat végét adrinápolyi béke szentesítette, amelyet1444.június 12-én kötött meg a magyar és a török uralkodó. Ennek során a magyar király aBibliára, a török szultán aKoránra esküdött.
A béke azonban nem tartott sokáig. Az esküt a magyar király – többek között a pápa biztatására – megszegte. A magyarországi erők biztatták a királyt, hogy újabb hadjáratot vezessen a török ellen. A pápa kiátkozással fenyegette meg Ulászlót, ha nem védi meg a kereszténységet. A másik biztató hír a háborúpártiaknak, hogy a Balkánon élő keresztények felkelnek a török uralom ellen, ha megindul egy keresztes hadjárat. A végleges döntés augusztus 4-én született meg: Ulászló újabb hadjáratot indít azOszmán Birodalom ellen. AzonbanII. Murád szultán ekkor már leverte az anatóliai felkelést, majd haderőt csoportosított át a Balkánra.
I. Ulászlónak azonbanLengyelországban újabb gondjai támadtak. A nemesek nem támogatták a király újabb hadjáratát. Az uralkodó diplomáciai cselt eszelt ki: azt üzente a lengyeleknek, hogy a szultán felrúgta a békét. Ezzel a húzással azonban nem sok sikert ért el: a hadjárat megindításakor csak 2000 zsoldos állt a király szolgálatába.[1]
A hadsereg lassú verbuválódása miatt Ulászló figyelmeztette a tengeri hadakat, hogy a szorosokban maradjanak, és akadályozzák meg a török átkelését Európába. A keresztény hajók többsége velencei volt, a köztársaság azonban nem akart összetűzni a szultánnal miután a magyarok békét kötöttek vele.
A mintegy 15 000 lovasból és 2000 harci szekérből újból összeverbuválódott keresztény hadsereg aNándorfehérvár–Konstantinápoly útvonal helyett aDuna völgyében haladt aFekete-tenger felé, mivel a huszita harci szekerek számára a balkáni utak járhatatlanok voltak, a szerb despota pedig nem csatlakozott a hadjárathoz.
I. Ulászló ésHunyadi János összevont serege1444. szeptember 20-a táján kelt átOrsovánál a Dunán. Innen előszörKladovóba vonultak, és elfoglalták a várat, majd 26-án bevettékVidint is. A város külső negyedeit porig rombolták, majd néhány napi pihenő után a városból verbuvált bolgárokkal továbbindultak keletnek.
Bevették Orjahovót, majdNikápolyt is. Az utóbbi városban néhány napos pihenőt tartottak, hogy feltöltsék készleteiket. Itt csatlakozott a sereghez négyezer emberévelVlad Dracul havasalföldi fejedelem. TovábbmentekSumenbe, de a várat csak három nap után tudták elfoglalni.[2] Az új egységekkel, valamint a korábban hozzájuk csatlakozott különböző nemzetiségű (litván, cseh, ukrán, német, pápai, szerb, bosnyák és horvát) katonákkal körülbelül húszezer főre egészítették ki a sereget.
November 6-ánProvadijában állnak meg, ahol a király megtudta, hogy a szultán seregei átkeltek Európába. Másnap a keresztes haderőPetrics várhoz ért, ahol kiszabadítottak több, korábban rabul ejtett szlávot és magyart is. Ezután bevették Mihalicsot is, majd elindultakVárna felé.
November 9-én Ulászló serege a várnai mezőre ért, és ott letáborozott. Ezen a napon érkezett megII. Murád szultán serege is.
.jpg)
Az ellenség száma miatt a haditanácson Cesarini azt javasolta, hogyszekérvár mögött harcolva őröljék fel a török egységeket. Hunyadi viszont egy rajtaütéshez hasonló támadást ajánlott. Úgy vélte, hogy ha szétverik az ellenség szárnyait, utána a centrumban állójanicsárokkal is elboldogulnak.
II. Murád serege a legkedvezőbb helyen: a nehezen megközelíthető Frangai-fennsíkon foglalt állást. Délre található egy mocsaras tó (Devnjai-tó, ma Várnai-tó), a fennsíknak pedig meredek fala van. Az éjszaka mindkét fél elrendezte sorait.
A keresztények ív alakban álltak fel a tó partjától egészen a Planova dombjáig. A bal szárny a tópart északkeleti végétől addig a helyig nyúló terepet tölti fel, ahol a Goljama Franga (maKamenar) nevű faluba vezető út a várnai országúttól elágazik. Itt Hunyadi öt, magyar és erdélyi harcosokból, valamint a magyar bárók katonáiból álló csapatot állomásoztatott. A létszámuk kb. 4000 fő.[3] Az egész bal szárny sógorának,Szilágyi Mihálynak a parancsnoksága alá tartozott. Középen a derékhadat a fiatalkirály vezette. Itt volt magyar és lengyel nemesekből és zsoldosokból álló személyes testőrsége. Korabeli számítások szerint a derékhad harcosainak száma kb. 3500 fő. A jobb szárny, amely a derékhad mögött sorakozott, azok felé a lejtők felé fordult, amelyek Goljama Franga falutól délre néznek. Ez a szárny 5bandériumból állt, amelynek négy magyar parancsnoka:Herczeg Rafael boszniai püspök,Rozgonyi Simon egri püspök,Tallóci Frank horvát bán ésDominis János váradi püspök. Az ötödik parancsnok Giuliano Cesarini bíboros volt. Dominis János csapatát hátrább tolták, mint tartalékot. Ennek a szárnynak nem volt közös parancsnoksága. A jobb szárny volt a leginkább sebezhető, ezért Hunyadi úgy erősítette meg, hogy ez mögé helyezte a szekérvárat, a Čejka Herman vezette tapasztalt cseh gyalogos harcosokkal. A harci szekereket egybekötötték, és a szekerek elé farudakat állítottak. A szekérvár mögé álltak a védők. A védők ágyukkal, íjakkal, kopjákkal, buzogányokkal voltak felszerelkezve. Ezt úgy állíttatta fel Hunyadi, hogy az északra és keletre fekvő magaslatok felől ne tudjanak a törökök támadni. A szárnyakon kívül a középen elhelyezkedő királyi csapatrészek mögött sorakoztak fel ahavasalföldiek.
Az oszmán hadsereg fő erői aszpáhi lovasság, ajanicsár gyalogság, a szultáni udvar zsoldos alakulatai, valamint azakindzsik ésazabok irreguláris csapattestei. Az anatóliai szpáhik Karadzsa bég vezetésével alkották az oszmán katonai egységek bal szárnyát. Ezek a Goljama Franga falutól délnyugatra eső magaslatok nyugati lejtőjén gyülekeztek. Előttük balra és előre az erdős dombok gyűrődéseinek fedezéke alatt akindzsik, azabok és a reguláris hadsereg íjászai rejtőztek, arccal délnek. Ők mintegy 10–13 ezer fő. Az egész bal szárny összlétszáma közel 30 ezer fő volt. A jobb szárny a völgyben, a Kadakjoj falutól keletre levő magaslat előtt helyezkedett el.Ruméliai szpáhikból állt, akiket Daud pasa vezetett, mintegy 10 ezer fővel. A reguláris hadsereg íjászaival együtt harci sorokban álltak. Középen egymás mellett, harci négyszögben 10 ezer janicsár. Ugyanitt volt a szultán is kíséretével és az udvari szpáhikkal. A dombok hátában, a janicsár négyszög mögött volt a tábor. Az oszmánok így elzárták a keresztények menekülését északi és nyugati irányban. Csak a várnai vár és Galata felé vezető utak maradtak szabadok. Az oszmánok fegyverzetére a kopja, kard, íj volt a jellemző.
Másnap november 10-énHunyadi János indult meg először a muzulmánok ellen. Az idő azonban rosszra fordult, vihar lett. A törökök ekkor megtámadták a keresztények jobb szárnyát. A vitéz Tallóci bán egy részüket visszaverte, de anélkül, hogy felmérte volna az erőviszonyokat, üldözőbe vette őket. Az egri és a váradi püspök csapatai utánuk eredtek. A taktikai hibát a muzulmán sereg kihasználta és a szpáhik a keresztények jobb szárnyára támadtak. Rémület fogta el a két püspök és Cesarini harcosait. Rendezetlenül húzódtak vissza a keresztények a tenger és a mocsár felé. Itt vesztette életét az egri és a váradi püspök, illetve Cesarini. Tallóci embereinek egy része viszont eljutott a szekérvárba, így megmenekültek. A szpáhik közben délkelet felé haladtak. A reggeli órákban így megsemmisült a keresztény sereg jobb szárnya.
EzértHunyadi János, a király és a havasalföldi fejedelem csapatai a szpáhikra támadtak. A szpáhikat legyőzték, a menekülők után eredtek. Karadzsa bég is ekkor esett el. A havasalföldi katonák közben rárontottak a török táborra, fosztogatták, kirabolták azt.
A keresztények bal szárnyát a ruméliai szpáhik rohamozták meg. Hunyadi amint legyőzte Karadzsa béget, sógora,Szilágyi Mihály segítségére sietett. Az erdélyi vajda eközben a török jobb szárnyat támadta. A szpáhikat szétverték, akikTrákia felé vették az irányt. Így mindkét oszmán szárny harcképtelenné vált. De a neheze még csak most következett: annak ellenére, hogy a szárnyakra vereséget mértek a janicsárságnak még szinte érintetlen volt a hadállása és megtörésük komoly problémát okozott.[4] A magyar király – talán dicsőségvágyból – ezután megtámadta a janicsárokat.[5] Ulászló mindössze ötszáz fős lengyel–magyar lovashadtesttel rontott neki a janicsárok cölöpsáncának, amelyet jóllehet áttört, de belül a janicsárok azonnal körbefogták a király csapatát. Ulászló megriadt lova ledobta magáról urát, majd egy janicsár – Kodzsa Hizir – levágta fejét és elküldte a török szultánnak.[6] A levágott fejet ezután lándzsára tűzték és olyan helyre rakták ki ahol a keresztény sereg láthatta, s a katonákon pánik lett úrrá.
A király fejét a török sereg is láthatta, aki emiatt erőt vett magán, és általános rohamot indított. Hunyadi látva a törökök lelkesedését, elrendelte a keresztények visszavonulását.
A visszavonulás útvonalátKarel Škorpil írta le. A hadsereg nagyobbik része a Frangai-fennsíkon keresztül, a Batova-folyó völgyének lejtői felé húzódott vissza Vlahlar (maDoliste) és Kojudzsuk (ma Debrene) falvakon keresztül, aDuna irányában. A szekérvárbeli harcosok maradéka nyugat felé hátrált Ruszlar (ma Ignatievo), Devnya falvakon keresztül.
A szekérvárat teljesen szétzúzták a rárontó azabok és janicsárok, s belőle mindent széthordtak. A keresztesek emberveszteségeit 10-12 ezer főre becsülték és odaveszettGiuliano Cesarini bíboros is. A törökök vesztesége viszont jóval több volt: egy török krónikás szerint „A török szultán a győzelem láttán inkább szomorkodott, mint örült: mondván: ilyen áron nem szívesen nyerne még egy ütközetet”.[7]Jókai szerint pedig II. Murád ezt mondta: „Ilyen győzelmet csak ellenségemnek kívánok!”[8] Miután Hunyadi a szárnyakat alaposan megtépázta, az ellenség összes vesztesége vagy húszezer fő lehetett. A szultán serege annyira kifáradt ráadásul, hogy a törököknek nem volt erejük a felmorzsoló üldözésre, így a totális vereséget Hunyadi elkerülte.
A törökök a csata után délre,Görögországba vonultak vissza. A szerb hadsereggel együtt a magyar sereg támogatta az albánok felkelését1448-ban. 5 év múlva,1453-ban azonban az oszmánok elfoglaltákKonstantinápolyt, majd elindultak a Balkán országaiba és az évszázadok folyamán egészenÉrsekújvárig jutottak Európában.
.svg)
.svg)
_big.svg)
.svg)
