Ez a lap egy ellenőrzött változata
Avármegye (latinul:comitatus) vagymegye a magyarközigazgatás alapvető területi egysége. A két elnevezés 1950 előtt párhuzamosan volt használatban, felcserélhetők voltak egymással. 1950-2022 között a megye, 2023-tól ismét a vármegye a hivatalos megjelölés.
Amásodik világháború végéig a hivatalos elnevezés avármegye volt, de ennek szinonimájaként széles körben használták amegye szót is, sőt, ez törvények[1] és egyéb jogszabályok szövegében is előfordult. Az1949.augusztus 18-án elfogadott 1949. évi XX. törvény, azaz aMagyar Népköztársaság új, szovjet mintára megalkotottAlkotmánya hivatalossá tette a „megye” megnevezést, és ettől kezdve csak történeti megjelölésekben fordult elő a „vármegye” szó.
A mai vármegyerendszer Magyarország mintegy ezer éve fennálló, területi beosztását és szervezeti rendjét tekintve sokszor és sokat változó, közigazgatási területi beosztásának legújabb szakasza. Az1950-es megyerendezés és atanácsrendszer bevezetése melyben a vármegyék területi beosztását módosították, és azönkormányzati rendszer1990-es létrejötte tekinthető éles határvonalnak a megyerendszer fejlődésében, ezért a külön tárgyalást a jelenkori állapot és a megelőző történeti fejlődés különálló bemutatásának igénye indokolja.
Azispán, majd 1526-tól a főispán volt a vármegye feje; közvetlenül utána azalispán foglalta el a második helyet fontossági sorrendben, majd a vármegye főjegyzője következett; közigazgatási, igazságszolgáltatási valamint kormányzási teendőket láttak el egyszerre a maguk különböző szintjén. A főispánt a király nevezte ki, az alispánt és főjegyzőt a vármegye nemessége választotta meg. A vármegye különbözőjárásokra volt felosztva, ezeket egyenként egy főszolgabíró kormányozta; szintén választotta őket a vármegye nemessége, a vármegyei törvényhatóságnak kültisztviselői voltak, és az alispánnal közvetlenül érintkeztek.
Akirályi vármegye a10. században kezdett kialakulni,István király a rendszerét kiterjesztette az egész országra, majd tovább alakult a12. századig.[2]A nemzetségi birtokok 12–14. századi állapota alapján kikövetkeztethető, hogy István király a korábbi nemzetségi terület egyharmadát meghagyta a helyinemzetség kezében mintmagánbirtokot, a kétharmad részből pedigkirályi udvari birtok, és azispán kezelésébe és haszonélvezetébe tartozóvárbirtok vagyegyházi birtok lett.[3]Az udvari és a várbirtok aránya is kétharmad-egyharmad volt. Ezek együtt alkottak egy-egy az ispán igazgatása alá tartozó királyi vármegyét. István király maga mintegy 48 vármegyét hozott létre, számuk később gyarapodott.[4]
A királyi vármegyerendszer akkor rendült meg, amikor azudvarbirtokok adományozását követőenII. András idején megindult a rendszert gerincét alkotóvárbirtokok eladományozása is, mert bár az előbbiek voltak többségben de az utóbbiak adták a megyei hadszervezet gazdasági alapját. A13. században a királyi vármegyerendszer lényegében felbomlott és szerepét anemesi vármegye vette át. A folyamatnak azAranybulla volt az egyik mérföldköve.[2]
Amegye szó délszláv jövevényszó a magyarban, rokona amesgye szónak, és visszavezethető arra az indoeurópai szóra, amelyből a latinmedius, „középső” is ered.[5]Györffy György szerint a megye szó az ősszlávmedia „közép” hasonló hangzásúszlovén, mezsgye szavunk pedig ezek bolgár-szlávmezsda alakjából ered. A szó semmilyen szláv nyelvben nem jelent megyét, csak határt, a körülhatárolt terület jelentést csak a magyar vár szóval, a magyar nyelvben vette fel. Ezt bizonyítja, hogy István király1009-es oklevele négy várat rendelt a „határaival” együtt(quatuor civitates ...cum...terminis et finibus) az ekkor alapítottpécsi püspökség alá.[4] A határleírás[6] alapján világos, hogy a vár határa a vármegyét jelenti, tehát a megye szó eredeti jelentése a magyar nyelvben „határ”.[4] Okleveles adatok szerint a megye szó a középkorban a magyar nyelvben csak határ jelentésű volt (pl. 1254:per quendam limitem, qui vulgariter mege vocatur – a „határ” jelentésűlimit, és nem a közigazgatási egységként használtcomitatus fordításaként szerepel).[7]
ACzuczor Gergely ésFogarasi János szerkesztette és írtaA magyar nyelv szótára a megyét amegy szóból származtatta, és azt állította, hogy a szláv nyelvek vették át a magyarból,[8] de etimológiai szempontból ez a mű nem megbízható.[9][10][11]
Közigazgatási feladata mellett az ispán bírói jogokat is gyakorolt, de ez alól kivételt képeztek talán kezdettől az egyházi birtokok, amelyek az egyház és nagyon korán az udvari birtokok, amelyek az udvarispán (nádor) bírói hatáskörébe kerültek.[3]
Az ispán vezette a megyei hadsereget, amiben ahadnagy (maior exercitus) segítette. Segítségére volt még az ispáni központ gondviselője, avárnagy (maior castri) és a bíráskodásban akirálybíró, eredetileg talánvárbíró. A megyei hadat az ispán vagy a hadnagy vezettevárjobbágyok (miles,iobagio castri) alkották, a létszám1168-ban 400 fő volt megyénként. A várjobbágyok közé tartoztak a „száznagyok”(centurio) és „tizedesek”(decurio) is, akik azonban nem katonák hanem avárbirtok szolga állapotú szakosodott ellátóvárnépei élén álltak, akik hasonló szolgáltatásokat végeztek, mint akirályi udvarházak szervezetében azudvari népek. A vásári rendtartásban az ispán megbízottja volt az ispán ércpecsétjét hordozóbillogos, akinek feladata volt többek között az is, hogy a templom helyett a vásárt látogatót megbüntesse.Sokoldalú rendőri és hírvivő feladatokat láttak el azőrnek nevezett – tizedekbe és századokba osztott – várnépek, akiket türk eredetű szóval „csősz” (atörökcsauszból, latinpraeco) vagy szláv eredetű szavakkal „börtön” (sic!) és „várkajátó” néven is emlegettek. A várkapu őrei akapusok (ianitor,custos portae)[4]
Kezdetben tehát a legnagyobb területet a megyéből azudvarbirtok foglalta el, de a lelke avárbirtokot igazgatásilag, bíróilag és gazdaságilag is összefogó, az ispán által vezetett fent leírtvárispánság volt.[4]
Ahatárispánság (magyar latinság:comitatus confinii; európai latinság:marchia) és ahatárispán (magyar latinság:comes confinii; európai latinság:marchio,comes marchae,dux) feladata a többi ispánétól eltérően elsősorban a határvédelem, a határon a személy- és áruforgalom, a kereskedelem ellenőrzése volt.[12]
A határvárak általában nem régi nemzetségi várak voltak, mint a rendes vármegyék esetén, hanem az országból kivezető utak mentén a magyar–szlávetnikai határon újonnan építettföldvárak. A határvármegye két részre oszlott, belső lakott és külső lakatlan vagy gyéren lakott részekre.[2]A kettőt az akadályokkal teletűzdeltgyepű választotta el, amin az átjárhatóságot akadálymentes részek,kapuk biztosították (lásdKapuvár). A gyepűn kívüli lakatlan rész volt agyepűelve. Határispánságok ott létesültek, ahol a gyepűelve keskeny volt, azaz közvetlen volt az érintkezés a szomszéd népekkel.[12]Az országot nem egyetlen gyepű határolta, a rendszert mélységében tagolt külső és belső gyepűk (pl.Rába partibesenyők) alkották.[4]
A fegyveres személyzetet avárnépek közé sorolt, azőrnagy(maior speculatorum) – magavárjobbágy – vezetteőrök adták. Az őrök békeidőben vámosi feladatokat is elláttak, külső támadás esetén fel kellett tartaniuk az ellenséget egy ideig, és értesíteniük kellett az ispánt és a királyt a támadásról. Közéjük tartoztak alövők, portyázó lovas könnyűíjászok, akik többnyire a katonai segédnépek –székely vagybesenyő – közül kerültek ki. Az őrök és lövők emlékét őrzik az olyan helynevek, mintZalalövő,Lövérek,Őrség,Őrvidék.[12]
Újonnan létrehozott határispánság esetén területét esetleg nem egyetlen már létező vármegyétől vették el, hogy annak gazdasági és katonai teljesítőképességét ne rontsák túlságosan, hanem szétszórtan, több belső megyétől is csatoltak a határvárhozvárföldeket, várfalvakat. Ezért a határispánság területe nem volt feltétlenül összefüggő.[13]Okleveles adatok híján a vármegyéhez való jogi viszonya sem tisztázott.[12]
Határispánságok a11. században általános vélemény szerint feltétlenül léteztek, a következő két évszázadban megszűntek vagy beolvadtak a királyi vármegyerendszerbe. Megszűnt határispánság székhelye voltBolondóc,Galgóc,Szolgagyőr,Locsmánd.Bolgyánt is így említik; felmerült, hogy esetleg az egészSzerémség régi neve ez volt.Sasvár esetén felvetették, hogy mivel14. századi említésű, székely kötődésű, esetleg azUgocsa vármegyebeliSásvárt jelenti.Karakó is létező várispánság volt.[12]Váty esetében felmerült, hogyGéza fejedelem létesítette aKoppány elleni védekezésül, hogy védje vele a Pécs körüli fejedelmi szállásokat.[14]
Ismert magyarországi várispánságok, amelyekből nem lett vármegye:[12]
 | Bővebben:Erdőispánság |
Egyeskirályi erdőuradalmak területénerdőispánságokat szerveztek, élükön azerdőispánnal (procurator vagy pl.bakonyi ispán ~comes de Bakon). Számuk 1200 körül szaporodott meg, de az ország belső területein levők már korábban létrejöhettek. Az erdőispánsághoz csatolták a területszolgáltatónépeit, de várszervezet, magánbirtok, egyházi birtok itt nem volt.[15]Az erdőispánság független volt a szomszédos vármegyei szervezettől. A 14–15. században egyes erdőispánságok önálló vármegyévé váltak, mások adományozás útján magánkézbe kerülve beolvadtak a szomszédos vármegyébe.[2]
Aköznemesség megerősödésével a vármegye irányítása is átalakult. Az ispánt (későbbfőispánt) ugyan továbbra is a király nevezte ki, de azalispánt és az először1232-ben említettszolgabírákat a nemesség választotta. A szolgabírónak a szerviensek vitáinak eldöntéséből induló funkciója később őt a vármegye fontos tisztviselőjévé tette. Eleinte megyénként általában négy szolgabírót választottak. Később a járások16-18. századi kialakulásával járásonként egyfőszolgabírót és néhányalszolgabírót.
A rendiországgyűlésre a vármegyék követeket küldhettek.
A parasztvármegye a nemesi vármegye pótléka, a parasztság önvédelmi szervezete volt a közbiztonság fenntartása érdekében atörök hódoltság idején és még ezután is rövid ideig a16–18. század idején. Főleg ahódoltsági területen a hadjáratok útvonalán és a peremvidékeken működött, ahol a nemesi vármegye intézményei nem működtek, vagy nem voltak elég hatékonyak. Törvények is segítették működésüket, amik bizonyos esetekben lehetővé tették a jobbágyoknak, hogy leszámoljanak a kóborló és fosztogató katonákkal és szabad hajdúkkal (1532: 32. tc., 1597: 24. tc, 1598: 29. tc.).
A szomszéd falvak összefogásából nőtt ki, a 16-17. század fordulóján kezdett intézményesülni, amikor egy-egy járás küldöttei megbeszélésekre gyűltek össze. A környék tekintélyesebb emberei közülhadnagyokat éskapitányokat választottak a nagyobb,tizedeseket a kisebb egységek élére. A közös gyűlésekenbírói ítélkezéseket is tartottak.
A nemesi vármegyék a17. században kezdték visszanyerni befolyásukat a hódoltsági területek felett is, ekkor szerették volna a parasztvármegyéket is maguk alá rendelni, különösen aCsászár Péter-féle felkelés (1631-32) után.1649-benHeves,Nógrád,Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék közös utasításukban a parasztvármegyéket maguk alá rendelték, aparaszthadnagyok kinevezési jogát az alispán kezébe adták. Megpróbálták a parasztvármegyét mintegy „önkéntes rendőrséggé” alakítani az irányításuk alatt, ami végül a hódoltság befejeződése után vezetett sikerre, a paraszthadnagyok és tizedesek vármegyei alkalmazottak lettek. Feladatukat a 18-19. század fordulóján acsendbiztosok éspandúrok vették át.
| Bővebben:A Magyar Királyság vármegyéinek listája (1881–1920) |
A kiegyezés után,1870-ben végrehajtott reform – többek között – elválasztotta egymástól a bíráskodást és a közigazgatást, és beillesztette a vármegyéket a modern polgári közigazgatás rendszerébe.
A területi beosztást nagy mértékben megváltoztatta az1876-77-ben megvalósított megyerendezés.
.png)
Atrianoni békeszerződés súlyosan érintette a vármegyerendszert is: számos vármegye teljes egészében, számos vármegye pedig részben az utódállamokhoz került. A Magyarországon maradó vármegyék neve ugyan elvileg változatlan maradt, de több esetben új megyeszékhelyről kellett gondoskodni.
1923-ban részleges átszervezésre került sor, melynek során az ország területén maradt legapróbb megyetöredékeket összevonták egymással vagy más megyékkel. Mivel a revíziós törekvések fenntartása miatt az átszervezés ideiglenes jellegét hangsúlyozni kívánták, ezért e lépéseket nem egyesítésnek nevezték, hanem az összevont vármegyék neve utánközigazgatásilag egyelőre egyesített (k.e.e.) megjelölés került. Ezen intézkedések eredményeképp Magyarország 25 megyére oszlott, és ez a beosztás 1938-ig állt fenn.
A II. világháború befejezésekor az ideiglenes fegyverszüneti egyezmény visszaállította az 1938 előtti országhatárokat, ezért 1945-ben az Ideiglenes Nemzeti Kormány egyik első rendeletében intézkedett a megyei beosztás ennek megfelelő ideiglenes átszervezéséről. Ekkor lényegében helyreállt az 1938 előtti 25 megyés felosztás, azonban megszűnt a korábbi „k.e.e.” megjelölés, továbbá néhány esetben sor került a megyék nevének egyszerűsítésére és határaik kiigazítására. Apárizsi békeszerződéssel ez a beosztás 1947-ben elvesztette ideiglenes jellegét.
Az1950-es megyerendezés során ismét megyéket vontak össze, további határkiigazításokra került sor és több újmegyeszékhelyet állapítottak meg, így jött létre a 19 megyésmai megyerendszer.
Kocsis Máté frakcióvezető2022.június 21-én előterjesztett javaslatát, amelyben szorgalmazza avármegye megnevezés hivatalos bevezetését, a következőképp indokolta:
A magyar közigazgatás alapvető területi egységei az államalapítástól kezdődően egészen 1949-ig a vármegyék voltak. A vármegye szó használatát a korábbi magyar alkotmányos és államigazgatási rendszerrel teljesen szakítani kívánó diktatórikus kommunista rendszer szüntette meg. A vármegye szó használatának visszaállítása a mai magyar jogrendbe biztosítja, hogy az ezeréves magyar államiság alkotmányos hagyományai e formában is tovább éljenek. Emellett a vármegye szó használata a nemzeti összetartozás eszméjét, közös történelmi emlékeink megőrzését és egyben a magyar demokrácia nemzeti karakterét is erősíti. A vármegye kifejezés használatával jobban hangsúlyozható, hogy a magyar államszervezés és államszerkezet központi gondolati motívuma a nemzeti szuverenitás és ezen keresztül az európai civilizáció sarokköveinek megvédése.[16]
Ezzel együttVarga Mihály pénzügyminiszter afőispán megjelölés bevezetésére is külön javaslatot tett, amely szerint az eddigikormánymegbízott megnevezés főispánra változna.[17]
2022.július 19-én az országgyűlés nagy többséggel megszavazta az Alaptörvény módosítását, amellyel így lehetővé válik a vármegye és a főispáni elnevezés visszaállítása.[18]Lázár János építésberuházási miniszter, noha korábban ellenezte a megnevezések visszaállítását, a szavazáson mégis támogatta avármegye név újbóli használatát, ám afőispán titulust továbbra is ellenzi.[19]
Lázár János, aki szintén aFidesz tagja, először még jelezte, hogy nem szavazza meg a javasolt törvénymódosítást.[20] Döntését akképp indokolta, hogy„egy modern, jövőorientált alkotmányban nincs szükség arra, hogy olyan kérdéseket érintsenek benne, amelyek sértik emberek érzékenységét, vagy amelyeknek a XXI. század Magyarországához semmi közük nincs.”[21] Álláspontja később csak annyiban módosult, hogy avármegye megnevezés visszaállítását igen, afőispán tisztségét továbbra sem támogatja.[22]
A javaslatot az ellenzék legtöbb pártja részéről heves bírálatok érték, míg aMi Hazánk Mozgalom egyetértett a vármegye szó használatára való áttéréssel,[23] annál is inkább, mertToroczkai László, aMi Hazánk frakcióvezető-pártelnöke volt avármegye szót már 2001-ben, a nevében is a közbeszédbe emelőHatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom alapító elnöke.[24] Kormánypárti oldalrólFürjes Balázs államtitkár a történelmi gyökerekre hivatkozva támogatta a javaslatot, mondván:„A területi közigazgatásnak ez a rendszerre 950 évig élt, a magyar történelmi hagyományok és a magyar történelem szerves része volt, és 70 évig nem létezett.” Hozzátette, hogy az ellenzék ezen javaslat helyességének a megkérdőjelezésével„ezeréves magyar történelmet tagad meg.”[25]
A kormánypárti sajtóban mindenhol a történelmi gyökerekhez való visszatérésként prezentálják a vármegye megnevezés és a főispáni tisztség visszaállítását.[26] AzAlapjogokért Központ szerint a vármegye a magyar szuverenitás szimbóluma, annak eltörlése pedig a kommunista diktatúra azon célját képezte, amely Magyarország önállóságának alkotmányos berendezkedésének felszámolását jelentette.[27] AMagyar Nemzet továbbá hangsúlyozza, hogy a vármegye elnevezés visszaállítása a„múltat eltörölni szándékozó” kommunista korszak végleges lezárását jelentené.[28] A Magyar Nemzet ezt utóbb azzal az érvvel is kiegészítette (valószínűleg az indítványt ellenző ellenzéki pártok némelyikére célozva), hogy1945 és1949 között kommunista és szociáldemokrata főispánjai is voltak Magyarországnak.[28]
A vármegye megnevezés visszaállítását ellenzők visszafejlődésként tekintenek a javaslatra,[29] ugyanakkor nem ismert, hogy a kormánypárt részéről miként állnak hozzá a kérdéshez más politikusok és kik értenek egyet Kocsis Mátéval vagy pedig Lázár Jánossal.[30] AMomentum Mozgalom szerint a Fidesz kénye-kedvének megfelelően formálja az alaptörvényt magasztos indokok mögé bújva.[31]
Az országgyűlés2022.június 28-án tárgyalta az előterjesztést, amelyen az ellenzékiJobbik részérőlLukács László György megjegyezte, hogy pártja támogatja a vármegye megjelölés visszaállítását, sőt álláspontjuk a kérdésben már2011 óta változatlan. Azonban a főispán megjelölés visszaállításával nem értenek egyet.[31] AzLMP sincs okvetlenül ellene a vármegye elnevezés bevezetésének, ám szerintük a kormánypárti javaslat nem véletlenül most helyezte újból napirendre a kérdést, ugyanis a jelenlegi súlyos gazdasági és társadalmi problémákról akarja másra terelni a figyelmet.[31] A végszavazáson az ellenzékből úgy a Jobbik, mint az LMP, a többi balliberális pártokkal együtt nem szavazta meg a törvényjavaslatot, aMi Hazánk viszont támogatta azt.[32]
A Pulzus Kutató által készített felmérés alapján, amely azt boncolgatta miként fogadja a lakosság a vármegye elnevezés bevezetését célzó javaslatot, a megkérdezettek közel 70%-a nem értett egyet a Kocsis Máté által előterjesztett indítvánnyal.[33][34]Kósa Lajos ezzel szemben úgy véli, hogy idővel a közvélemény is„megbékél” majd a vármegyékkel, mint ahogy a2013-ban visszaállítottjárásokkal is.[35]
Középkorportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap