Ez a lap egy ellenőrzött változata
| Váchartyán | |||
.jpg) | |||
| Gosztonyi-kastély | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország | ||
| Régió | Közép-Magyarország | ||
| Vármegye | Pest | ||
| Járás | Váci | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Koblász Sándor (független)[1] | ||
| Jegyző | Dr. Ungi Kitti | ||
| Irányítószám | 2164 | ||
| Körzethívószám | 27 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 1747 fő(2025. jan. 1.)[2] | ||
| Népsűrűség | 143,68 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 12,11 km² | ||
| Időzóna | CET,UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 43′ 29″,k. h. 19° 15′ 34″47.72467,19.2595547.724670°N 19.259550°EKoordináták:é. sz. 47° 43′ 29″,k. h. 19° 15′ 34″47.72467,19.2595547.724670°N 19.259550°E | |||
  Váchartyán Pozíció Pest vármegye térképén | |||
| Váchartyán weboldala | |||
 AWikimédia Commons tartalmazVáchartyán témájú médiaállományokat. | |||
VáchartyánközségPest vármegyében, aVáci járásban.
Budapesttől mintegy 30 kilométerre fekszik észak-északkeleti irányban. Északról aCserhát dombjai védik a zord északi széltől, délre kinyílik a láthatár, és jó időben ellátni akárLeányfalu,Szentendre és a budai hegyek házaiig is. AzM2-es autóút megépülésével a közúti közlekedés is jobb minőségűvé vált, mint a megye más, félreesőbb területein.
Főutcája a2105-ös út, ezen érhető el Vác ésGalgamácsa irányából is;Kisnémedivel és azon átPüspökszilággyal a 21 114-es számú mellékút köti össze. Határszélét délkeleten érinti még az Őrbottyán főutcájaként húzódó2103-as út is.
A hazai vasútvonalak közül aBudapest–Vácrátót–Vác-vasútvonal ás azAszód–Vácrátót-vasútvonal is érinti, előbbinek két megállási pontja van a határai között, utóbbinak pedig egy harmadik, de az már megszűnt.Rudnaykert megállóhely a belterület délkeleti szélén létesült, ennek közúti elérését csak önkormányzati utak biztosítják,Váchartyán megállóhely pedig a faluközpont déli szélén található, ezt a 21 315-ös számú mellékút szolgálja ki. A már bezártKisnémedi megállóhely a lakott terület keleti szélén helyezkedett el, közvetlenül a 21 114-es út vasúti keresztezése mellett.
Helyközi autóbuszjáratok:313,315,339,347,348
Váchartyán és környéke ősidők óta lakott hely, amit az itteni Várhegyen találtbronzkori leletek is bizonyítanak. A település már azÁrpád-korban lakott hely volt. Első ismert birtokosai azÁkos nemzetség tagjai voltak.
Nevét már1276-ban említette oklevélHarquiian, ekkor a pápa a nyúlszigeti apácák birtokaként irta össze.1386-banHarkyan néven ugyancsak az apácák birtokaként határolták körül. A14. század elején birtokosa a Rátóti család volt.
1426-ban a váci püspök kapta adománybaZsigmond királytól.
Atörök időkben mindössze 19 családot tartottak számon. A török megszállást követően viszonylag hamar benépesült. A lakosság többsége a református vallást gyakorolta. Templomát, mely eredetileg Árpád-kori, keleti tájolású volt, kőfallal körülvéve, ebben az időben kibővítették, kiszélesítették.
Református temploma a 18. században épült, miután az Árpád-kori templom, ismét katolikus "lett". Rajta a dátum: 1785, már a torony építésének befejezésére utal. Valójában Mária Terézia uralkodásának idején épült, egyhajós, karzattal.
Álló, csücskös talpú tárcsapajzs, ezüst mezejében lebegő címerkép: vörös szívből nőtt, arany bogyótermésű három zöld olajág. A címerpajzsot barokkos, griff-fejes, vörös bélésű arany kartus övezi, felül vörössel és kékkel ékített, vörös bélésű arany heraldikai koronával süvegezetten. A címer alatt lebegő, hármas tagolású, fecskefarok-végződésű, íves arany szalag, középső mezejében feketével nagybetűs VÁCHARTYÁN településnév.
A település címerének megtervezéséhez két régi pecsétábrázolás adott támpontot. Az 1824-ben készült pecséten szívből növekvő három olajág, illetve a legkorábbi pecsétábrázoláson barokkos díszítésű pajzson szívből növekvő három rózsa látható. Ez utóbbi pecsétnyomat, amely 1998-ban volt 290 éves, heraldikai jellegű: a település címerét ábrázolja. 1705-től 1843-ig, pontosan 138 éven keresztül ez volt a község hiteles címere.
Sorra véve a két címerkép értelmezését, a szívből nőtt rózsa igen közkedvelt keresztény ikonográfiai jelkép, elterjedése az ellenreformációt követő Mária-kultuszhoz kapcsolódik. Hordozza a Mária-tisztelet fő mondanivalóját: teljes szívünkkel forduljunk Máriához, a "rózsák királynőjéhez". A jelkép jelentéstartalma többrétegű; Krisztus Mária fia, tehát a Máriát jelképező szív és a Krisztust szimbolizáló rózsa az anya-fiú viszonyra utal. A középkori misztika hatására, főként a Krisztus szenvedéseiben való elmélyülés eredményeként alakult ki a Jézus szíve-tisztelet.
A későbbi pecsétkép, a szívből növekvő három olajág tulajdonképpen az előzőekben ismertetett motívum átírása. Az olajág a keresztény ikonográfiában - mint örökzöld növény - az örök életet jelképezi, tehát a szív-táplálta ágaknak élőbb növénynek kell hatniuk, emellett mindenképpen termő ágakként kell ábrázolnunk őket. Az olajág és a bogyójából nyert olaj ugyanis a középkortól Szűz Mária tiszta és gyógyító erejét szimbolizálja.
Az olajág szintén utal Krisztusra is. A bibliai Paradicsom meg nem határozott fáit koronként olajfának is képzelték. Az Ószövetségben az olajfa az áldás, kegyelem, a bölcsesség és az Istenbe vetett bizalom jeleként szerepel.
Az ókeresztény művészet kerülte a megalázott és emberként szenvedő Krisztus ábrázolását, a keresztre feszítést, ezért az Olajfák hegyének tövében, a Getszemáni kertben lejátszódó eseményeket is csak utalásképpen, két olajfa közt álló Krisztussal jelenítette meg. A legenda szerint Krisztus keresztjének fáját három fa adta. Itt több variációval is találkozunk, de minden esetben az olajfa, a cédrus, a fenyő, a ciprus és pálma kerülnek említésre. A szóban forgó fák közül a cédrus Krisztus királyságának, a ciprus feltámadásának, a fenyő halhatatlanságának, a pálma vértanúságának, az olajfa pedig az általa meg-hirdetett békének a jelképe. Innen került az olajág a békegalamb csőrébe is.
A szívből növő két jelkép vallásos jellegén túl kapcsolódik a népi hitvilághoz is. Formájában rokonságot mutat a háromágú világfával, de a rózsa a Napos világfával is. A rózsák elhelyezkedésükkel a Nap útját követik az égen: lent-fent-lent, azaz felkeltekor, delelőben legmagasabban és nyugtakor. A néprajzi hasonlóságok közül említhető még a lakodalmi kalácsba tűzött hármas ággal, vagy a sírra tűzött, fejfa tetejére tűzött három ágú termőággal való párhuzam is. A népművészet faragás- és hímzésmotívumai között - többnyire már a földi szerelem jelképeként - szintén élő jelképként maradt fenn napjainkig ez az ábrázolás.
A címert barokk arany kartus övezi. Ez az arany keret egyúttal hasonlóságot mutat a megyecímert övező arany barokkos kartussal is, ezzel mintegy a megyei hovatartozást is jelzi képletesen.
A település népességének változása:
| Lakosok száma | 1772 | 1728 | 1767 | 1782 | 1778 | 1766 | 1735 | 1747 |
| 2013 | 2014 | 2018 | 2021 | 2022 | 2023 | 2024 | 2025 |
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 88,2%-a magyarnak, 0,5% németnek, 0,6% románnak mondta magát (11,7% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,4%, református 17,9%, evangélikus 1,4%, görögkatolikus 0,2%, felekezeten kívüli 11,2% (26,7% nem nyilatkozott).[11]
2022-ben a lakosság 92,5%-a vallotta magát magyarnak, 0,7% cigánynak, 0,7% németnek, 0,3% lengyelnek, 0,1-0,1% románnak és ruszinnak, 3,3% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 31,7% volt római katolikus, 14,8% református, 1,6% evangélikus, 0,3% görög katolikus, 0,7% egyéb keresztény, 1% egyéb katolikus, 12,3% felekezeten kívüli (37,7% nem válaszolt).[12]
.jpg)
