Ez a lap egy ellenőrzött változata
Utunk | |
Adatok | |
Tematika | irodalom |
Ország | Románia |
Alapítva | 1946 |
Megszűnt | 1989 |
Nyelv | magyar |
Székhely | Kolozsvár |
Utunk a romániai magyarság irodalmi, művészeti és kritikai hetilapja. Székhely:Kolozsvár.1946-tól az1989-es fordulatig jelent meg.
AII. világháború után aRomániai Magyar Írók Szövetsége adta közre, 1949-ben a közreadó szövetség megszűnt, ettől kezdve a Romániai Írók Szövetségének magyar lapjaként jelent meg. A lap első szerkesztőjeGaál Gábor, későbbSőni Pál ésFöldes László, 1958-tólLétay Lajos.Marosi Péter vezette a hetilap irodalomkritikai rovatát.
Az Utunk c. hetilapErdély egészmagyarirodalmi, művelődési,színházművészeti ésképzőművészeti életének jeles alkotásairól és eseményeiről beszámolt vagy közreadta őket. Az1950-es évek első felében az egész kelet-európai kulturális életet hatalmába kerítő sematizmus jellemezte, a polgári írókat, a demokratikus hagyományokat mellőznie kellett az Utunknak is.
Az1950-es évek végén és az1960-as évek elején változott a helyzet, Földes László már toleráns szerkesztést valósíthatott meg, az addig kiszorított írók műveit megjelentette, sőt cikksorozatot indítottak a két világháború közti romániai magyar irodalomról.
AzErdélyben oly kedvelt műfaj, ariport az Utunk hasábjain is megjelent segítve a szülőföld jobb megismerését. Az1970-es években a fiatal induló költők, írók kaptak nagyobb teret, aForrás-nemzedékek írói. Újneoavantgárd stílusban jelentkeztek és próbálták védelmezni a magyar kultúrát a bukaresti diktatúra elnyomó törekvései ellen.
1968 és 1989 közt 22Utunk évkönyvet adtak közre gondos válogatásban. Papírhiánnyal, pénzhiánnyal folyamatosan küszködniök kellett, kivált a diktatúra legkeményebb évtizedében (1980-as évek).
Az 1989-es fordulat után az Utunk helyét aHelikon töltötte be.
Keresztút – az Utunk rejtvényfüzete. Első számát1977 decemberében adták ki; kezdetben nagyobb időközönként,1980-tól évente háromszor,1983 januárjától rendszeresen havonta jelent meg 16 oldalon.Irodalmi jellegűkeresztrejtvényeket, táblarejtvényeket, képrejtvényeket közölt. FőmunkatársaiLőrinczy Edit ésRámay Tibor voltak.[1][2][3]