Uruguay (Uruguayi Keleti Köztársaság, magyar jogszabályokban:Uruguay Keleti Köztársaság; (spanyol: República Oriental del Uruguay)dél-amerikai ország. Észak-északkeletenBrazíliával, nyugatonArgentínával, délen-délkeleten azAtlanti-óceánnal, illetve annakLa Plata nevű öblével határos. FővárosaMontevideo, hivatalos nyelve aspanyol. A második legkisebb ország Dél-Amerikában,Suriname után.
A jelenlegi uruguayi terület a gyarmati időkbenBanda Oriental (keleti sáv) néven volt ismert és magába foglalta az úgynevezett keleti missziók területét is, amelyeket későbbBrazília kormánya foglalt el, és a jelenlegi brazilRio Grande do Sul állam részévé vált.[6] 1811 és 1828 között nyerte el függetlenségét, Portugália és Spanyolország, majd később Argentína és Brazília közötti harcokat követően.
Uruguay Dél-Amerika második legkisebb országaSuriname mögött. Kisebb nálaFrancia Guyana is, de az nem független állam, hanemFranciaország tengerentúli megyéje. Az alacsonyan fekvő ország földrajzát – a termékeny tengerparti síkság mellett – hullámos dombságok jellemzik, melyeknek két fő vonulata az észak–déli irányba húzódóCuchilla de Haedo (az ország középső részén) és aCuchilla de Grande (keleten). Uruguay legmagasabb pontja az 514 méter magasCerro Catedral. Északon alacsony hegyek sora fut aBrazil-felföldbe.
Délen-délkeleten a 300 km hosszú és helyenként 210 km-es szélességet is elérőRío de la Plata – La Plata-folyó, amely valójában azUruguay és aParaná folyó közös, Atlanti-óceánba futó tölcsértorkolata – határolja. Másik nagy folyója aRío Negro, amely Brazíliából ered és fut keresztül az ország közepén, majd az Uruguay folyóba torkollik.
Az egész atlanti-óceáni partvidéket homokos tengerpart jellemzi, tele kisebb öblökkel éslagúnákkal. Ezt a szakasztUruguayi Riviérának nevezik.
Uruguay éghajlata nedvesszubtrópusi, nyáron a mérsékelten meleg hőmérséklet jellemzi, télen hűvös, de a fagypont alatti hőmérséklet szinte ismeretlen. Az alacsony fekvés miatt az ország érzékeny az időjárási frontok által okozott hirtelen időjárás változásokra – így például alkalmanként ki van téve apamperónak, az argentinpampák felől fújó viharos erejű, hideg szélnek.
Uruguay jellemző növényzete a füves puszta (pampa), néhol pálmaligetekkel (palmar) tarkítva – bár ezek a ligetek az intenzív mezőgazdasági tevékenység miatt manapság már csakCastillos,Chuy és a Río Negro mentén,Paso de los Toros térségében lelhetők fel. A pálmaligetek fő növénye a 10-12 méter magasra is megnövőbutipálma(Sygarus yatay), melynek fáját és gyümölcsét is hasznosítják. Utóbbiból alkoholtartalmú italt és pálmamézet készítenek, magját ízesítőként használják fel az uruguayi nemzeti italnak számítómatéteához.
Uruguay területének alig 3%-át borítja összefüggő erdő. Ahol megmaradtak a fás vegetációk, ott sűrű szubtrópusi erdők a jellemzőek, melyeknek gyakori fái – a butipálma mellett – aceibo és azombú.
Uruguay legjellegzetesebb őshonos emlősei apampaszarvas(Ozotoceros bezoarticus), aGuazauvirá-szarvas(Mazama gouazoubira) és a capybara vagyvízidisznó(Hydrochoerus hydrochaeris). Az emlősök zöme a nagy folyók mentén él, akárcsak a gazdag madárvilág képviselőinek jelentős része.
A természetvédelmi területek hálózatát megteremtették. Nemzeti park kevés van, de több, aRamsari egyezmény hatálya alá tartozó területet jelöltek ki a folyók mentén és a tengerpartilagúnákban.
Az elsőeurópaiak a16. század elején érkeztek a mai Uruguay területére. A spanyolok és aportugálok is igyekezték gyarmatosítani, végül a spanyolok kerekedtek felül. A későbbi főváros, Montevideo a18. században alakult ki egy spanyol katonai erődítmény körül, amelyetMauricio de Zabala,Buenos Aires kormányzójának parancsára kezdtek el építeni1724-ben. A települést1730-ban várossá nyilvánították, és az Uruguay folyótól keletre eső területek közigazgatási központjává tették (innen a Keleti Köztársaság elnevezés).
A19. század elején függetlenségi mozgalmak söpörtek végig Dél-Amerikán, amelyek Uruguayt is elérték.1811-ben a felkelőkJosé Gervasio Artigas tábornok vezetésével döntő csapást mértek a spanyolokra.1817-ben azonban a portugálok szállták meg Montevideót, majd az önállósodó Brazília és Argentína vetélkedett Uruguayért –1821-ben Brazília meg is szállta a területet ésCisplatina néven provinciájává tette. A brazil uralom azonban nem sokáig tartott:1825-ben a függetlenségért harcoló csapatok végleg kiűzték a megszállókat, ígyaugusztus 25-én Uruguay önálló állam lett.
Uruguay őslakosságát, aCharrúa indiánokat három évszázad alatt gyakorlatilag teljesen kiirtották, illetveasszimilálták. A népirtás csúcspontja1831.április 11. voltSalsipuedesben, amikor Uruguay első elnöke,Fructuoso Rivera tábornok seregével rajtaütött az indiánokon. Ezzel a Charrúa kultúra és nép megsemmisült – noha sok uruguayi mondhatja magát Charrúa származásúnak a spanyolok és az indiánok keveredésének köszönhetően.
A 19. század második felébena hármas szövetség háborúja nyomta rá bélyegét Uruguay életére, amely egy belső konfliktusból indult aliberálisColorados (Vörösök) párt vezetője,Venancio Flores tábornok és akonzervatívBlancos (Fehérek) vezetője,Bernardo Prudencio Berro elnök között, s végül háborúba torkolltParaguay és az Argentína–Brazília–Uruguay hármas szövetség között. A háború egy olyan megegyezéssel ért véget1870-ben, amelynek értelmében Montevideo és az óceánparti terület a Colorados irányítása alá került, amezőgazdasági hátország pedig a Blancos felügyelete alá.
A 19. század végén nagy bevándorlási hullám kezdődött Európából – elsősorbanSpanyolországból ésOlaszországból –, és fellendült a gazdaság is. Montevideo természeteskikötőjének köszönhetően Argentína, Brazília és Paraguay számára is árulerakatot biztosított. Uruguay maga elsősorban élőállattal – azon belül is juhval – kereskedett.
A20. század elején – előbb1903 és1911 között, majd1911 és1915 között – az országot irányítóJosé Batlle y Ordóñez elnök politikai, szociális és gazdasági reformjai tették Uruguayt jóléti állammá, amelynek fejlettségi szintje elérte az európai államok szintjét. Politikai és gazdasági stabilitása miatt ebben az időszakban kezdték Uruguayt „Dél-AmerikaSvájcaként” emlegetni – sőt lakói ma is szívesen büszkélkednek ezzel a titulussal.
A világháborúk további gazdasági fellendülést hoztak a főleg mezőgazdasági termeléssel foglalkozó Uruguaynak, mivel termékeit nagy mennyiségben tudta értékesíteni a lángokban álló Európában. Amásodik világháború után az élelmiszerárak csökkenése visszavetette az uruguayi gazdaságot, az1960-as évekre pedig a szociális rendszer is meggyengült. Ezt kihasználva aTupamaros nevűgerillacsoport erőszakkal próbálta átvenni a hatalmat, amire válaszulJorge Pacheco Areco elnök, majd utódjaJuan María Bordaberry felfüggesztette az egyéni szabadságjogok gyakorlását. A gerillákkal való harcok megerősítették a hadsereget, amely1973-ban átvette a hatalmat, és így az egykor demokratikus Uruguaybólkatonai diktatúra lett – egészen1984-ig, amikorJulio María Sanguinettit választották elnökké.
Az uruguayiak túlnyomórészt európai származásúak, a 2011-es népszámlálás során a lakosság több mint 87,7%-a vallotta magát európai származásúnak.
Uruguayban az írástudók aránya magas (98%), a munkaerő jól képzett. Erős a városi középosztály, viszonylag kiegyenlítettek a jövedelmi szintek. Az 1970–1980-as években – a katonai diktatúra idején – a becslések szerint körülbelül félmillió uruguayi vándorolt ki Európába, emiatt – és mert Amerikában itt a legkisebb a születési ráta – a társadalom elöregedőben van.
Az európai (főleg spanyol) kultúrán kívül Uruguayt értékafrikai és ősi indián kulturális hatások is
Latin-Amerika legtöbb országához hasonlóan Uruguay kulturális hagyatékára is a spanyol kultúra nyomta rá a bélyegét – noha az ország lakosságának körülbelül fele olasz származású. A lakosság legnagyobb része európai ősökkel rendelkezik, ezen felül jelentős számúmesztic és afro-uruguayi él az országban. A 2011-es népszámlálás szerint (3,28 millió) Uruguay lakosságának 87,7%-a fehér, 7,8%-a afro-uruguayi, 2,35%-a mesztic és 0,23%-a ázsiai.
Az üzleti életben gyakran használják azangol nyelvet – csakúgy, mint a franciát és az olaszt. Az északi régiókban, a brazil határ környékén elterjedt a portugál nyelv, valamint aportuñol, amely a spanyol és a portugál sajátos keveredése.
Uruguay korábban mezőgazdasági jellegű ország volt, mára a mezőgazdaság aránya jelentősen csökkent az országGDP-jében, de a mezőgazdasági termékek még mindig fő exportcikknek számítanak.
Jellegzetes uruguayi népzenei stílusok acandombe (afro-uruguayi eredetű, ütős hangszerek által meghatározott zene), amilonga (spanyol eredetű gitárzene) és amurga (színházi eredetű karnevál zene).
Szintén népszerű atangó, amelynek nemcsak Argentína, hanem Uruguay is őshazája. A világ egyik legismertebb tangója, a "La Cumparsita" szerzője az uruguayiGerardo Matos Rodríguez.
Arock, ajazz, apopzene és más euro-amerikai stílusok is nagy népszerűségnek örvendenek Uruguayban.
A legismertebb uruguayi irodalmi alkotásJosé Enrique Rodó (1871-1917)Ariel című műve, amelyet a szerző1900-ban írt a szellemi értékek megőrzésének fontosságáról az anyagi javak hajszolása és a gyors technikai fejlődés mellett.
További ismert uruguayi szerzők:
Florencio Sánchez (1875-1910) – főleg szociális problémákról szóló színdarabokat írt,
Juan Manuel Blanes (1830-1901) – a leghíresebb 19. századi uruguayi festő, akinek fő témája a gauchók életének, valamint uruguayi történelmi események megörökítése volt,
Pedro Figari (1861-1938) – szívesen festett montevideói életképeket, valamint uruguayi tájakat,
Az uruguayiak sok húst esznek. Nemzeti ételeik aparrillada (marhahús-tál), achivito (tápláló marhahúsos szendvics) és a tésztafélék. Utóbbi a 19. század végi – 20. század eleji jelentős olasz bevándorlásnak köszönhető.
Akárcsak Dél-Amerika nagy részén, Uruguayban is alabdarúgás a legnépszerűbb sport. Ebben igazi nagyhatalom, hiszen két alkalommal nyert futball világbajnokságot, először1930-ban, hazai pályán, majd1950-ben Brazíliában.1924-ben és1928-ban azolimpiát is megnyerték, ezért azuruguayi válogatott mezén négy csillag látható. Később az uruguayi futball erősen meggyengült az eluralkodókorrupció miatt.2010-ben Uruguay nemzeti válogatottja a dél-afrikai világbajnokságon a 4. helyet szerezte meg, ezzel az eredménnyel új, sikeres korszak kezdődött, a2014-es labdarúgó-világbajnokságon a nyolcaddöntőig jutott.
.JPG)
.png)
.jpg)
.svg)
.svg)
.svg)
.svg)
