Az USB jó tulajdonsága, hogy osztható, ezt ún.USB hub-ok hajtják végre. Minden USB bővítőkártyán van egy integrált ún. gyökérhub(root hub). Erre csatlakoztathatunk USB eszközöket, vagy akár egy külső hubot (ez asztali gépeknél nem jellemző, inkábbnotebookoknál szokták használni). Több verziója létezik: a régi gépeken USB 1.0 vagy 1.1 (a gyors módban („full speed”) 12 Mbit/s=1,5 MB/s), ami lassabb, az újabb gépeken minimum USB 2.0 támogatás van (aminek névleges átviteli sebessége 480 Mbit/s=60 MB/s), a legutolsó generációs gépeken már USB 3.0 támogatás is van (aminek névleges átviteli sebessége 5 Gbit/s=640 MB/s). Az USB 2.0 kicsivel gyorsabb, mint a másik kevésbé elterjedt, főleg videokameráknál használt szabvány, a FireWire 400 (IEEE 1394a), melynek maximális átviteli sebessége 400 Mbit/s lehet.
Az első szabvány, néhány első generációs Pentium processzoros alaplapon található csak meg. Néhány dolgot hibásan specifikáltak, így gyakorlatilag nem találkozhatunk vele.
SuperSpeed: 5 Gbps 8b/10b kódolással további 2 érpár felhasználásával, USB-3.0 (más néven: USB 3.1 gen1/ USB 3.2. gen1)
SuperSpeed+ USB 3.1: 10 Gbps átviteli sebességet tesz lehetővé, hatékonyabb 128b/132b adatkódolást használ és több mint kétszeres teljesítményt nyújt a meglévő SuperSpeed USB továbbfejlesztésének köszönhetően.[6] (Más néven: USB 3.1 Gen2/ USB 3.2 Gen2)
SuperSpeed+ USB 3.2: 20 Gbps (Más néven: USB 3.2 Gen2x2) Ez a típus már csak Type- C csatlakozóval érhető el.
SuperSpeed+ USB 4.0: 40 Gbps, Ez a tipus már csak Type-C csatlakozóval érhető el.[4]
Az adatcsomag fejlécében 4 biten úgynevezett végpontazonosító kerül továbbításra.
0. végpont: az eszköz rácsatlakoztatása után a gazdagép ezen keresztül kérdezi le az eszköz paramétereit.
1. - 15. végpont: tetszőleges adatátviteli módokra felkonfigurált független adatátviteli csatornák, amelyet az eszköz felcsatlakoztatása után az eszköz a gazdagéppel közöl.
A független végpontoknak köszönhetően valósítható az meg, hogy egy eszköz rácsatlakoztatásával
egyidejűleg lát a gazdagép emulált CD-ROM meghajtót a driverekkel.
egyidejűleg lát a gazdagép emulált Pendrive háttértárat.
egyidejűleg lát a gazdagép USB-modem interfészt.
ugyanabban a rácsatlakoztatott eszközben.
USB 3.0 (avagy USB 3.2. Gen1 az újabb gyártmányoknál)
2008. november 12-én bejelentették a SuperSpeed nevű USB 3.0 szabványt, amely a korábbi USB 2.0 változatnál tízszer gyorsabb, 5 Gbit/s átviteli sebességet kínál. A nagyközönség számára2010 nyarán kezdtek megjelenni az első USB 3.0-s eszközök.[8] a 8b/10b-s kódolás miatt, az elméleti 625 MB/s helyett 4-500 MB/s-os valós átviteli sebességet nyújt.[5]
Az USB 3.1 megjelenésével USB-3.1 Gen1, majd az USB-3.2 megjelenésekor USB-3.2 Gen1 nevet kapta.
USB 3.1 (avagy USB 3.2 Gen2 az újabb gyártmányoknál)
2013-ban jelent meg az USB 3.1-es más néven a SuperSpeed+ USB szabvány a maga 10 Gbit/s átvitellel és hatékonyabb 128b/132b-es kódolással így 20%ról közel 3%-ra csökkentve az adatveszteséget. Egyben ez volt az ismert utolsó szabvány amely még támogatta a Type A és Type B csatlakozókat.
Ezzel egyidőben jelent meg a hivatalos átnevezés ,mely az USB 3.1-nél USB 3.1 (GEN2) használatát jelentette, míg a 3.1 (GEN1) az eredeti USB-3.0-s verziót jelölte. A későbbiekben az USB 3.2-es megjelenésekor USB 3.2(Gen2) elnevezést kapta.
2017-ben jelent meg az USB 3.2-es a maga 20 Gbit/s-os átviteli sebességével és akár 2500 MB/s-os valós sebességet nyújt, viszont ez a szabvány már csak TYPE-C csatlakozókkal érhető el. Ezzel egyidejűleg a 3.x-es változatok is átnevezésre kerültek. Ez a tipus az USB 3.2 Gen2x2 elnevezést kapta.
2019-ben jelent meg, szintén csak TYPE-C csatlakozókhoz. 40 Gbit/s átviteli sebességet kínál. Fontos,hogy csak a megfelelő kábellel tudják hozni ezt a paramétert. Napjainkban a silányabb minőségű,olcsóbb hamisítványok ezzel a szabvánnyal akár komoly károkat is okozhatnak a berendezéseinkben,szóval érdemes odafigyelni,hogy mit és kitől vásárolunk,ha TYPE-C kábelről van szó.
